Magamnak mentegettem itt vázlatként, hogy miket is olvastam januárban, aztán februárban, gondoltam, ha már itt állnak, akkor ne legyenek ezek a bejegyzések csak úgy magukban 🙂 . Nekem is jó, átlátom milyen könyveket végeztem ki, mit szerettem és mit kevésbé, meg valahogy azt érzem, amióta írom a blogot, az emlékek valahogy élesebben megmaradnak, ha írok is róluk. Meg tudom magamról, hogy én is szeretem megnézni, mások miket olvasnak, hátha akad belőle nekem is valami szememre való 🙂 . Ha már a felnőtt könyvekről írok, gondoltam a gyerekkönyveket is megmutatom, hiszen azok is teljes forgásban vannak nálunk általában. Azért hosszas elemzések biztos nem lesznek itt, lehet, hogy csak egy-két mondat, és bízom benne, hogy nem sodornak el majd a teendők ettől a kis sorozattól 🙂 . A január, könyves szempontból a krimik vagy thrillerek hónapja volt nálam, amiket egyébként gyerekkorom óta nagyon szeretek, még régen Edgar Allan Poe-t is olvastam, Agatha Christie a mai napig a kedvenceim közé tartozik, szóval a klasszikusok is megvoltak ebből a műfajból és nem tudom miért, de én szeretek borzongani, szóval ez a vonzalom úgy látszik most már így marad 🙂 … A január tehát eléggé thrilleresre sikeredett, íme 🙂 :
A lány a vonaton: tudom, hogy megoszlanak róla a vélemények, de engem elsodort, nagyon tetszett az egész, igen, a főszereplők nem a legszimpatikusabbak, ha úgy külön-külön megvizsgálom őket, de szerintem egy jó könyvnél pont az a lényeg, hogy nem ezzel foglalkozunk, hanem visz a történet és itt ez volt! Pár héttel később, miután elolvastam, az egyik csatornán észrevettem, hogy megy a belőle készült film és csodák csodájára nem felejtettem el, belenéztem, tán az első 20 percet ha láttam, utána mentem a dolgomra, de biztosra veszem, hogy ebben az esetben, mint oly sokszor, jobb a könyv, mint a film.
Kilenc nap: akkor nagyon tetszett, ez volt az az 500 oldalas könyv, amit két nap alatt elolvastam, de ha őszinte akarok lenni, akkor most, 2 hónap után nem nagyon emlékszem a részletekre… Azt hiszem az hajtott, hogy megtudjam, hol van a kisfiú, mert ebben egy gyerek tűnik el, elrabolják egész pontosan. A végén volt egy jelenet, amin sírtam, mert Toma pont úgy viselkedne szerintem, akár egy kisebb baleset után is, ha átölelhetném a kórházban és az nagyon szíven talált… Szerintem jó könyv, de nem egy cselekmény dús, inkább tényleg lélektani thriller.
Vonalkód: a könyves kihívásra olvastam el, de mindig is olvastam Tóth Krisztinát, szeretem a novelláit, meg egyáltalán a novellákat. Írtam egy értékelést a könyvutca blogra, azt bemásolom ide:
A víz mélyén: megint csak egy thriller, de azért vettem ki a könyvtárból, mert A lány a vonaton írónőjének második könyve. Hát azt kell, hogy mondjam, az első klasszisokkal jobb volt, persze ez is egy izgalmas lélektani történet, de valahogy lassan csorognak az események, nem olyan sodró, de lehet, hogy az is benne van, hogy nagyon szerettem volna valami hasonlót olvasni, mint az első könyv volt.
Az elültetett kertész: Agatha Raisin történeteket már régóta szerettem volna olvasni. Az volt amire számítottam, vicces is (de azért nem az a nagyon nevettetős fajta), krimi is, a vidéki Angliában lehetünk, amit én nagyon szeretek, de azért ez olyan műfaj, ami kicsid könnyed, limonádé kategória a krimik között. Ez volt az első könyv Agatha történeteiből nekem és biztos, hogy több is lesz és már kicsit megkedveltem a főhőst, de azért még szoknom kell. Például ha elutazunk valahová és tudom, hogy ilyesmit szeretnék ott majd olvasni, arra tökéletes 🙂 !
GYEREKKÖNYVEK
Előre mondom, hogy bármit is olvasunk egy hónapban, az Anna, Peti és Gergő mindig velünk van, az aktuális kötetből (rengeteg van itthon még Máté korából) szemezgetünk egyet-egyet, úgyhogy erről nem írok 🙂 …
Hétfejű tündér: Lázár Ervin meséi szerintem csodálatosak, annyira mélyek, és jók, hogy biztos ne én vagyok a legjobb aki erről írhat, mert nem tudom visszaadni azt, ami érződik rajtuk… Olyan, mintha valami óbort ízlelgetne az ember, pedig nem is vagyok egy ivós fajta, de azért a finom borokat szeretem néhanapján, de valahogy ez jutott az eszembe. Azt hiszem nem is nagyon tudják őt követni mások, mert tele van humorral és mélységgel egyszerre, még felnőtt szemmel is! Toma is imádja, néhány mesén szó szerint kacagott, ilyen volt a Mit ugrálsz, Hideg?, imádta például azt a visszatérő mondatot benne, hogy: “mit keres egy körömreszelő a konyhában?” 🙂 , de ilyen volt még A lyukas zokni, A Kék meg a Sárga, a Két Reggel, A nagyravágyó feketerigó pedig engem is újra elbűvölt!
Hógolyó: Bartos Erika gyerekkönyvei nálunk a polcon sorakoznak, gondolok itt például előszeretettel a már emlegetett Anna, Peti és Gergőre, de a verseskönyvei is szuperek szerintem! Aranyosak, kedvesek, viccesek, és nagy örömömre Toma is szereti a dallamosságukat, szeretjük őket olvasgatni, még szünetkitöltőnek is 🙂 !
Mindig ovis maradok: Ugyancsak másik kedvenc Vadadi Adrienn, még az ovis éveink elejéről megvan itthon az Ákos óvodába megy, ha jól emlékszem a címére 🙂 . Olvastuk már tőle a Palacsinta tábort is, ez is ovisoknak való legfőképp, nyári olvasmány elsősorban 🙂 , a mostani is nagyon aranyos kedves kis könyv, Toma is szerette, de már egy kicsit kilóg belőle talán, mert azóta beszereztünk újabbakat is az írónőtől és csak belekóstolva, már sokkal jobban tetszenek neki (Nyomás a suliba, Alma utca 22.).