Vitéz László a Fabula Bábszínházban

Már nagyon régóta terveztem, hogy egyszer végre elmegyünk a Fabula Bábszínházba, mert már többször láttunk tőlük bábos darabokat (pl. gyermeknapon a Vasúttörténeti Parkban), de még a színházban soha nem voltunk. Most végre februárban több helyre is előrelátóan megvettem a színházjegyeket (leültem a géphez és egyszerre lezavartam 🙂 ), így nem is csúsztunk le semelyikről, mert ez volt általában a gond, hogy mindig későn kaptam észbe, már ami a jegyeket illeti 🙂 . 

Kicsit tartottam attól, még februárban, hogy a 4 napos tavaszi hétvégén már lehet, hogy nem bábszínházba akarunk majd menni, hanem valami egész mást csinálnánk, de ez a gondunk sajnos teljesen megoldódott, Máté után a Családfő is eléggé beteg lett, ráadásul amilyen rossz idő volt ezen a hosszú hétvégét, amiben a mai a csúcspont a mindent beborító hóval, de a tegnap sem volt semmi a szakadó esővel, szóval most éppen ennél jobb programot el sem tudtunk volna képzelni, mint a színház 🙂 !

Hiszek bennük és szeretem a személyes helyeket, a Fabula teljesen az: egy belvárosi Petőfi Sándor utcai lakás lett átalakítva színházzá, a szoba a nézőtér széksorokkal, pódiummal és mindennel, kicsit szűkös a hely, amikor belépünk, de kárpótol a kedvesség és az egészből áradó figyelmesség, nagyon tetszett minden!

Kicsit korán érkeztünk, de telt ház lett a műsorkezdésre, nem is egy nagy színház ugye az egész 🙂 , itt a várakozás pillanatai:

Az előadás meg szuper jó volt! Amikor elindultunk Toma mondogatta, hogy a bábszínház kicsiknek való és ő már ugye nagy meg minden, de próbáltam nyugtatni, hogy jó lesz higgye el, bár én sem voltam biztos abban, hogy esetleg nem érzi majd kilógva magát ebből 🙂 …Hát, nem hogy nem érezte, hanem élvezte az egészet, alig volt egy-két kicsi, nagyjából Tomával egy idős gyerekek jöttek, volt aki iskolás lehetett és mindegyik teljesen átélte az egészet! Nagyon vicces és interaktív volt az egész, én is jókat nevettem, Toma pedig az összes gyerekkel együtt, hol válaszolt Vitéz László kérdéseire, hogy mit szeretnének enni, mi kerüljön az éppen főzött levesbe, hol figyelmeztették a veszélyre, amit nem vett észre, hol útbaigazították merre menjen és végig nagyon sokat nevettünk az egészen 🙂 ! Hogy mennyire élvezte Toma, mutatja, hogy közben többször riadtan kérdezte, hogy ugye még nem lesz vége az előadásnak, itthon meg azóta is idézgeti a vicces kis jeleneteket 🙂 …

Az előadás után, aki akar, ott maradhat bábkészítésre, ami annyit jelent, hogy kartonból előrerajzolt mintákat vághatunk ki és egy papírzacskóra felragasztva máris ott van Vitéz László vagy éppen az ördög maga 🙂 . Ilyenre Toma nagyon nem szeret idegen helyen vállalkozni (csak otthon), de most kis rábeszélés után leült, a nehezebb részeket én vágtam a könnyebbeket ő nagyon ügyesen, megrajzolta a hiányzó arcot, gombokat és persze nagy lelkesen ragasztott 🙂 :

Itthon, természetesen azóta is előkerül Vitéz László:

A Fabula azt hiszem még annál is jobb hely, mint amit vártam, újból megyünk az biztos 🙂 !