Kemény húsvét

Ez a húsvét valahogy erős volt vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak, más volt, mint az eddigiek egy nem várt esemény miatt főleg, mondjuk mindent megtettünk az ominózus eset előtt is és után is, hogy ne érezzünk ebből sokat, azt hiszem sikerült! Időrendben haladva csütörtökön a délelőtti, itthoni sürgölődés után moziba mentünk ugye a Nyúl Péterre, ami tényleg nagyon jó volt, ugyan semmi köze a húsvéthoz, de valahogy a film hangulata, persze a nyuszik miatt is, teljesen beleillett az ünnepbe. Pénteken pedig megejtettem a nagyobb takarítást is, elhúztam sok mindent, sonkát-csülköt főztem, mézest készítettünk, kézmúveskedtünk Tomával, valahogy mindent aznap akartunk megcsinálni 🙂 , majdnem sikerült is 🙂 …

Szombaton délelőtt még mindig tettem-vettem, ebéd után pedig Veszprémbe indultunk, Apuci Mátéval kézilabda meccsre volt hivatalos, addig mi Kati mamánál időztünk, teáztunk 🙂 (mostanában visszakúszott főleg Toma és az én napjaimba a teázás szerencsére, amiben Kati mama jó partner), beszélgettünk, játszottunk, utána pedig, miután a fiúk kiszurkolva magukat hazaértek, mentünk az unokatesóm férjének a szülinapi bulijára, az egyik kávézóba. A buli jól sikerült, este 8-kor kezdődött, a fiúk is élvezték, jó volt látni, ahogy az unokatesókkal jól érzik magukat, Toma is élen járt ebben, már múltkor, novemberben is volt ugyanott meglepetés buli, akkor is csodáltam kifogyhatatlan energiáját 🙂 … Aztán a jókedvnek úgy fél 11 tájékában az én telefonhívásom vetett véget, mert a másik unokatesóm, este indult ugyancsak Budapestről és addig nem érkezett meg, már aggódtam érte, nem alaptalanul. Ő vette fel a telefont és elmondta, hogy balesete volt, éppen a mentővel a kórház felé tartott Veszprémbe,  bár szerencsére és csodával határos módon szinte karcolás nélkül megúszta a balesetet, pedig fejre állt a kocsijával…

Egyébként akkor, szombaton szakadt az eső délután, egészen estig, amikor indultunk akkor volt a legrosszabb, ömlött, alig lehetett látni, még megfordult a fejemben nekem is, hogy ha nem a szülinapról lenne szó, szerintem el sem indultunk volna, a Családfőé volt az érdem egész úton, meg visszafelé is, hogy minden rendben volt… A baleset idején már nem esett, viszont mindenhol állt a víz és talán ez volt a rosszabb, mert a szakadó esőben csak nem megy picivel gyorsabban sem az ember (inkább lassabban) annál, ami lehetséges… Ezután mi vállaltuk természetesen, hogy az unokatesómhoz elmegyünk a kórházba, úgyhogy fél 12 körül már oda is értünk, a nagyon jókedvű Krisztihez egyébként 🙂 , tényleg az volt a vicces az egészben, hogy még a frizurája és a sminkje is tökéletes maradt 🙂 , kapott egy szép neccharisnyát a lábára, mert ott horzsolódott fel egy-két helyen a baleset miatt. A fiúk tünemények voltak, Apuci mindenben segített persze, Máté hozta-vitte a táskákat, amit kiszedtek a kocsiból és a mentő vele együtt elszállított, Toma pedig vigasztalta, hogy sokkal szebb autója lesz ezután, ne aggódjon 🙂 !

Visszavittük Balatonfűzfő felé a kocsihoz, ahol már a férje és a gyerekek várták, trélert hívtak, akkor még nem érkezett meg… A látvány sokkoló volt, a fejre állt autóval, mert tényleg a feje tetején állt még akkor is, viccelődtünk picit, de elhűltünk, a kocsi persze totálkáros lett… Toma sem volt felkészülve a látványra, én meg reménykedtem, hogy elalszik addig a kocsiban, amíg oda érünk, ami majdnem meg is történt, de olyan közel volt Veszprémhez az eset, hogy csak szendergett addig, és ahogy megálltunk felébredt ő is. Tényleg sokkoló volt a látvány, szegény Krisztinek is, igyekezett nem oda nézni szerintem, Toma pedig végig azt kérdezgette, hogy ugye mi velünk ez nem történik meg és lassan megyünk és nem fogunk balesetezni…? Azért hazafelé szerencsére gyorsan elaludt, de éjjel fél 3 körül értünk haza, hát nem voltunk fittek másnap, illetve aznap 🙂 …

Vasárnap mindenki sokáig aludt, én 9 körül keltem, a gyerekek sokkal később… Elmaradt a húsvéti reggeli, pedig kész volt itthon minden hozzá és általában ezt megtartjuk, megterítjük szépen az asztalt, van sonka, főtt tojás és még házi kalács is szokott lenni, de most valahogy az előzmények miatt ennek a sütése is elmaradt és hát az előző nap miatt a reggelire sem volt valahogy érkezésünk. Sok mindent szerettem volna még vasárnap megcsinálni, de nem minden jött össze, bár szerintem így is kihoztuk, amit lehetett! Azért megsütöttem a cserépedényes, hagymás-tejfölös csülköt krumplival, az volt a késői ebéd, elkészült a répatorta is, színes tojást nem festettünk, csak hagymahéjban főttet készítettünk, bár az is nagyon szép lett, megcsináltuk a locsolásra az illóolajas szagos vizet vagy ahogy mi hívjuk a bio parfümöt Tomával 🙂 , ebéd előtt nem sokkal pedig még a nyuszi is megérkezett a kertbe, ahová eldugta az ajándékokat. Bár sietni kellett a keresgéléssel, mert éppen akkor kezdett megint cseperegni az eső, amikor kimentünk, miután megtalált mindent Legkisebbünk és bejöttünk, utána el is állt az eső, hát legalább nem időztünk sokat a kertben 🙂 . 

Toma nagyon örült, kapott rollert is, volt eddig is, de Máté maradékát használta, ami azért már nem volt az igazi, meg sok más apróság is érkezett, természetesen Máténak is, szóval azt hiszem mindenki elégedett volt a nyuszival 🙂 ! Azért valahogy aznap mindenki nagyon fáradt volt és nekem, de még a gyerekeknek is ott cikáztak a történtek a fejükben, nyomottak voltunk egész egyszerűen. Hétfőn pedig locsolkodni ment a banda, bár páran nem voltak itthon most a barátok közül, ahová szoktak menni, mert elutaztak, de így is 6-7 helyre mentek a fiúk, délután 2 körül értek haza. Végre ragyogott hétfőn a nap, én pedig újítottam tényleg, egy család jött volna hozzám locsolkodni, de nem tudták mikor, így abban maradtunk, hogy megejtjük jövőre a dolgot, én pedig elmentem végre futni, ami nagyon, de nagyon jól esett, remélem most már tényleg visszaáll ez a hétköznapokba! Nyitott teraszajtó mellett ebédeltünk, délután játszottunk, olvastunk, filmet néztünk, talán a tegnapi nap volt a legjobb 🙂 !