Elromlott a kocsim, most is a szerelőnél csücsül és várja a sorát, így mi meg busszal járunk, Toma legnagyobb örömére 🙂 … A szombatunk jó sűrű volt, délelőtt bábszínházba mentünk Legkisebbünkkel, a Családfő vitt minket, még meg is várt, mert a Fabulában voltunk megint, utána elmentünk az ő autóján lecseréltetni végre a téli gumit, de sokat kellett várni, így addig meglátogattuk a közeli Tescót, ahol cipővásár volt, vettem is magamnak egy farmer szaladgálós cipőt potom pénzért, bent pedig Tomának ovis szandált és még a másnapi ebédrevalót is megvettük 🙂 … Aztán az erős napsütésben visszasétáltunk a gumishoz, éppen a mi kocsinkat kezdték, így végre Legkisebbünk is örülhetett, végignézte az egészet, amit már régóta szeretett volna 🙂 . Itt éppen ingben nézegeti elmélyülten a gumicserét 🙂 :
Aztán kínait is vettünk, az volt az ebéd, délután pedig átélhettem életem eddigi legerősebb fejfájását, vagy nevezhetem akár migrénnek is, hát nem volt valami szuper! Egész nap egyébként fájdogált a fejem, tompán, meg nem tompán is, de elvoltam vele, így utólag lehet, hogy sok volt neki az egész nap, meg, hogy nem nagyon vettem róla tudomást, mert délután őrült erősen csapott le a fájdalom, úgy öttől egészen nyolcig csak feküdtem, meg aludtam, gyógyszert vettem be, aztán elmúlt. Csak nézek egyébként, hogy mi ez, ami eddig még sosem volt, de bízom benne, hogy nem is nagyon jön többet újabb adag, fő az optimizmus 🙂 ! Amíg én ki voltam ütve, a Családfő Tomával a bicikliket tette rendbe, majd elmentek bringázni is, Máté meg meccset nézett, így senki nem unatkozott 🙂 !
Vasárnap pedig már reggel úgy ébredtem, hogy még mindig nem volt fejfájásom – már szinte különlegességnek számít – ezért reggelire gofrit sütöttem, aztán ebédet főztem, föci tételt írtunk Mátéval, aztán kivonultunk mindannyian a kertbe és egész sokat haladtunk. A fiúk, tényleg mindketten, nagyon sokat segítettek, volt fűnyírás, talicskázás, gazolás, trambulin takarítás, gereblyézés, lombseprűzés, kacat szortírozás, szóval végre beindult a dolog, mondjuk ez még csak a kezdet 🙂 .
Tegnap csak jöttünk-mentünk egész nap, főleg busszal, viszont találkoztunk itt a közelben Mátéval, úgy érkeztünk meg mi is a busszal, hogy pont elcsíphettük egymást és hazagyalogoltunk nagy boldogan 🙂 :
A suliban is zajlanak az események, de most kevésbé pörgősen, már az év végi vizsgákra készül mindenki, ami kb. 3 hét múlva kezdődik. Az oviban csúcsjárat van, készülnek az anyák nappal egybekötött év végi műsorra, így aztán hétfőn is és minden nap próbálnak, ráadásul tegnap még rendőrségi bemutató és ovis fociedzés is volt náluk, ma pedig bábszínház van. Én meg örülök a szerencsémnek, hogy két, de lassan már 3 napja egész jól érzem magam 🙂 , most éppen krumplis tésztát főzök, aztán lassan indulok Tomáért az oviba, hát így vagyunk mostanság 🙂 …
Köszi Móni 🙂 , szerencsére tényleg határozottan jobb már 🙂 ! A lakhelyünkkel az az igazság, hogy én sem tudok betelni 🙂 , lehet elfogult vagyok, de nagyon szeretünk itt élni! És, hogy mennyire egy rugóra jár az agyunk, csak miután kiraktam a mai fotót, azután olvastam el, amit írtál, pont erre gondoltam én is, hogy ezt a szép utat meg kell örökítenem valahogy 🙂 …
örülök, hogy már jobb a fejednek:) Olyna szép helyen éltek, szuper lehet ilyen úton haza sétálni!