Hát, na!

Tegnap “megjavult” a kocsim, miután a Családfő vett egy vadiúj aksit és bele is tette, de az új aksi nem kellett neki, ellenben a régivel elindult, mert az önindító motorját megmozgatta egy picit az itthoni szakink 🙂 , be is indult, tehát, azzal van a gond, mint kiderült, szóval most van itthon fölöslegben egy akkumulátorunk 🙂 , amit már nem vesznek vissza, mert látszik rajta, hogy be lett egyszer szerelve 🙂 (asszem eladjuk)… A szerelőnk is tuti az aksira esküdött, aztán este a kis intermezzo után ránézett és meghozta a végítéletet, hogy ez bizony az önindító motor, de nem kell még cserélni, ha megy, hiszen beindult, lehet, egyszeri hiba volt… Én azért kicsit aggodalmaskodtam, hogy leáll valahol, amikor éppen rohannék, de mindenki úgy vélte, hogy fölösleges ezen paráznom. Reggel azért beindítottam, amíg még mindenki itthon volt, ment, aztán elmentünk az oviba, Tomát bevittem a próbára, utána én szépen megcéloztam a közeli szolit, gondoltam csinálok addig a fél óráig valamit, és jókedvűen visszaültem a kocsiba, hogy akkor most visszamegyek Tomáért, aztán megyünk a doktor nénihez…, amikor is megint nem indult a kocsi 🙂 … Hát, én aztán mozgattam meg mindent csináltam, de nem indult az Istennek sem, így gyorsan elszaladtam a közeli buszmegállóba, felpattantam a buszra és elvittem Tomát úgy a doktor nénihez.

Aki csak hümmögött, semmit nem mondott, írt beutalót allergia vizsgálatra, szóval most holnap még nem megy oviba, ahová írta a beutalót, ott meg az egyik barátnőm dolgozik, szóval vele beszélek első körben. Egyébként mindenkivel találkoztunk, akivel csak lehetett, így a kb. háromnegyed órás hazautunk minimum megduplázódott 🙂 . Miklós bácsi, az ovi kertésze megint megállított, annyira jó fej és aranyos, nagyon szívén viseli Tomát, most is elmondta, hogy szerinte Legkisebbünket nehogy veszni hagyjuk, futnia kell, versenysport szerűen 🙂 ! AZtán találkoztunk a piacnál a volt dadus néninkkel, jól megölelgette Tomát, ott is órákat beszélgettünk, több ismerőssel az oviból, a hazafelé vezető úton pedig itt egy környékbeli anyukával, akivel ezer éve nem, hát szóval nagyon jól elnyúlt minden, de nem bántam 🙂 ! Toma valahogy élvezte az egészet, mint ahogy én is, a “szép utunkon” hazajönni meg komolyan mondom, hogy mindig ünnep, egyszerűen imádom na 🙂 , Toma útközben véleménye szerint talált egy zöld kristályt, ami igen pici, de nagyon örül neki 🙂 , ilyen, amikor a kis dolgoknak is örülünk 🙂 !!!