Éreztem én, hogy nem ússzuk meg ennyire egyszerűen csak egy náthával, ezt az anyák napi-év végi ovis műsort 🙂 ! Tegnapra Toma belázasodott, mint utóbb kiderült begyulladt a mandulája. Hát, azért lehet, hogy el lehetett volna ezt kerülni, kedden jártunk a doktor néninél, aki valamit utólag bevallva látott a torkában, de nem tűnt vészesnek, ami picit azért fura nekem, de most már mindegy…Kedden, miután családi csapatépítés keretében elmentünk Pikiért (a kocsimért 🙂 ), az egyik utcába, ahol leállt és az összes pasi tolta, én meg kuplungoltam és beindult az autóm (először majdnem elfelejtettem kiengedni a kéziféket 🙂 , ha-ha-ha, jól szórakoztak a fiúk, de én gondoltam már tudat alatt is az erősítésükre 🙂 ), szóval elmentünk és leraktuk a szerelőnél. Egészen reggelig, amikor is Toma krupp-szerű köhögéssel kelt fel, tényleg kicsit én is megijedtem, hogy jaj, nehogy már az legyen, inhaláltunk és hasonlók, szerencsére látványosan javult, de hát persze oviról szó sem lehetett. Apa meg nem akart minket kocsi nélkül hagyni, így bevállalta, hogy elmegy az enyémmel, mert ő be tudja lökni, ha kell, szerencsére nem kellett, egyszer állt le, de akkor újraindította valahogy. Így aztán, amikor Toma jobban lett, még délelőtt a próbára is bementünk, mert oda nagyon akart. aztán délután ellátogattunk a doktor nénihez is, de oda már belázasodva mentünk, illetve addigra éppen hatott a lázcsillapító. Kapott antibigyót és a végső diagnózist, ami ugye mandulagyulladás.
Nem nagyon lázas, hamar elmúlik a csillapítótól, de hát beteg szegénykém azért, bár mindenki azt mondja, hogy észre sem venni rajta, csak a szemén, egyébként tényleg nem látszik 🙂 , ilyen ő, ha beteg 🙂 Ma jelmezes főpróbát tartottak, felhívtam este még Julcsi nénit is, hogy nem akarok másokat megfertőzni, viszont Toma oda van a jelmezes főpróbáért és ha viszonylag jól érezné magát lehet, bemennénk. Julcsi néni nagyon örült a hírnek, azt mondta ne legyen lelkifurdalásom, nála betegebb gyerekek is vannak bent (no comment), nem az az egy óra fog számítani mások megbetegedéséért, amíg Toma ott van 🙂 …
Reggel volt egy kis hőemelkedése, de hamar elmúlt, kérdezgettem, hogy biztos menjünk-e, jól érzi-e magát, de ő nagyon akart menni, mert akkor csak egyszer lehet rajta a jelmeze, az előadáson, ha ma nem megyünk, mondta ő, és különben is, az ő szerepe szuper (nagyon titkos, de Álmos vezér lesz, egyszer elkottyintotta, de nem tudhatjuk és ő az egyik főszereplő, meg ugye nagy harcos 🙂 ), szóval szó szerint tűkön ült, úgyhogy mentünk. Bár, azt nem tudtam és valószínűleg nem is vittem volna, ha tudom, hogy mekkora felhajtás volt ez ma, 3 csoportot, meg a fél óvodát meghívták a főpróbára, boldog-boldogtalan ott volt, minden nagyon jól sikerült, ügyes volt Toma is, de az öltözködésnél, mert nyilván siettek, nem volt túl kedves vele az egyik ovis kisegítő, gondolom nem is tudta, hogy Toma beteg, és kicsit undok volt vele, amit sajnáltam nagyon, lehet holnap felvilágosítom, hogy akivel nem nagyon foglalkozott éppen beteg volt, örülni kellene, hogy egyáltalán ott volt…, olyan kis lelke van Tomának, még délután is ezt emlegette. Holnapra megígértem neki, hogy személyesen járok közbe azért, hogy segítsenek neki a készülődésnél vagy rögtön hazamegyünk 🙂 – ezen legalább nevetett egy kicsit…
Egyébként az antibigyónak köszönhetően javult már mára is, legalábbis a köhögése mintha jobb lenne, étvágya is sokkal jobb volt, mondtam is neki, hogy mától egész holnap délutánig sehová sem megyünk, csak pihenni fog (hahaha 🙂 , ő és a pihenés 🙂 ) és kész 🙂 ! Nagyon kis hős volt, hogy így bírta ezeket a napokat, tulajdonképpen akkor is betegebb volt, mint hittük, amikor nem volt az annyira, legalábbis látszólag. Máténak ma a madarak és fák napja miatt délig volt csak suli, addig is vetélkedők és hasonlók voltak, holnap meg háromból dogát ír, a jövő heti töri vizsgájáról nem is beszélve, ami pénteken, a csütörtök délutáni anyák napi műsor után lesz. Ezt direkt rendezi meg Judit néni, felsőben nem szokás ugye az ilyesmi, eddig nem is volt, ezt most amolyan lezáró, exkluzív műsornak szánják, tulajdonképpen inkább családi fesztivál lesz, rengetegen jönnek minden családból, plusz régi tanárok, alsóból és mások is, meghívott vendég is lesz, szóval 100-as zsepivel készülök 🙂 !
Egyébként örülök, hogy így lement a mai nap, nem tudom de olyan rossz előérzetem volt, ráadásul Máté miatt, hogy miért fogalmam sincs 🙂 , de nyilván ilyenek a rossz előérzetek… Aztán bementünk az oviba, mentőt kellett hívni az egyik csoporthoz, mert az egyik kisfiú elájult, hát ettől sem lettem jobban, utána már Tomáért is izgultam, főleg, hogy ugye betegen mentünk, ha csak 1 órára is. Végig nézegettem, hogy nem hívnak-e az oviból vagy a suliból, mindeközben vettem magamnak végre egy jó magas sarkú cipőt 🙂 , szóval igazán sikeres volt ez a mai nap, hogy más nem történt 🙂 …
Köszi Móni, már talán egész jól van 🙂 !
Gyors jobbulást a hős ki betegnek!