Nagy várakozás előzte meg, Toma nagyon szerette ezt a műsort, sőt, a próbákat is! Igaz, hogy sokszor berzenkedett az elmúlt bő egy hónapban, hogy jaj, már megint próbálnak bent az oviban, de mindig nagy örömmel mesélte, hogy mi történt, most pedig tegnap, egy nappal az előadás után többször felemlegette, hogy neki hiányozni fog bizony a próba 🙂 … Mondjuk nem is csodálom, hogy szerette, mert állítólag minden fiú az ő szerepét akarta magának, ugyanis honfoglalás kori történetet adtak elő a csoporttal és ő volt Álmos a nagy vezér, hát élvezte is minden percét 🙂 ! De természetesen, az ilyen főszerepeket mindig az iskolába készülő gyerekek közül választják, jelen esetben öten voltak erre a szerepre 🙂 .
Nagyon jól sikerült minden, tényleg szuper volt az egész, Toma betegen is állta a sarat, szerencsére péntekre már egész jól érezte magát – nyilván az antibiotikum két nap alatt jól hatott – de mint kiderült Toma előtt, de az elmúlt napokban is folyamatosan betegedtek le a gyerekek a csoportból, még a műsor napján is, de tényleg majdnem mindenki végigcsinálta az egészet, ugyanazt mesélte a többi anyuka is, az volt náluk is, mint nálunk: nevezetesen Toma (és ezek szerint a többiek is) a világ minden kincséért sem maradt volna ki az előadásból 🙂 !
A jelmezük is igazán korhű volt, szóval az egész előtt le a kalappal 🙂 !
Éppen szerep közben
Toma folyamatosan a mellette lévő kiscsoportos, török származású kisfiút, Miránt istápolta közben, még műsor alatt is mutatta, mit, hogy csináljon, nagyon édesek voltak 🙂 … Mirán már amúgy is, amióta szeptemberben betette ide a lábát, csak Tomával akart lenni 🙂 , most is gy volt 🙂 …
Táncoltak is, a zene is passzolt mindenhez, kicsit rockos volt, azt hiszem Varga Miklóstól volt:
Álmost itt választják meg vezérnek 🙂 :
Az anyák napi rész, az oviban mindig a végén pár perc, felvonulnak és átadják a saját készítésű ajándékokat, közösen mondanak verset, így papírzsepizni sem nagyon kell szerencsére 🙂 …
Mindig egy szép papírvirágot készítenek és mellé valami egyebet, amit most nem tudunk micsoda, ugyanis véletlenül pont Miránkáék vitték el a mi ajándékunkat is a hazafelé készülődés közepette, egy napig kutattam a FB-on az ajándék után, de nagyon örülök, hogy meglett, jövő héten végre hazahozhatjuk 🙂 .
Utána eszem-iszom, dínom-dánom is volt természetesen kekszekkel, rágcsákkal, üdítőkkel. Mi – mert ez inkább családi műsor, mint anyák napja, mi is mind a hárman elkísértük Legkisebbünket, Mátéval még alkut is kötöttek, hogy mindenképpen megnézik egymás műsorát 🙂 – rábíztuk Tomára mennyi ideig bírja most az egészet, mivel ez volt az utolsó ovis műsor, hagytuk, had legyen a többiekkel, amíg szeretne, hát bírta nagyon sokáig, ettek-ittak és mulattak, még kint az udvaron is játszottak. Tomát megcsodálhattuk, ahogy tényleg versenyfutóhoz méltón végigfutja az udvart, a felújítás után lett egy sáv, ami olyan mintha futópálya lenne és tényleg ilyen hosszú távon jól látszik, hogy hosszú léptekkel és futós kartartással robog Toma, pont ahogy Miklós bácsi mondta 🙂 .
Jó volt és szép volt, próbáltuk közben feledni, hogy az utolsó ovis műsor volt 🙂 !
PS: Mindenképpen megérdemli, hogy ne merüljön feledésbe, csak a heti váratlanságok miatt valahogy elmaradt, hogy volt nálunk itthon is anyák napja természetesen 🙂 ! Kaptam szép virágot Apuci vezényletével (már nem fotózom le, mert nincs olyan állapotban 🙂 ), a fiúk pedig kitettek magukért, Toma lerajzolt engem, egész nap ölelgetett, a legváratlanabb helyzetekben rohant oda hozzám és átölelt, hogy boldog anyák napját kívánjon 🙂 ! Máté pedig kiteregetett helyettem, kávét készített nekem, szóval nagyon édesek voltak 🙂 !
Igen, mi is azt éreztük, hogy erre mindig emlékezni fogunk 🙂 …
De helyes kis műsor volt! Nagyon nem hagyományos és valószínűleg pont ezért emlékezetes:))