Sütit is sütöttünk Tomával a héten, és közben eszembe jutott, hogy régebben mennyi sütemény készült nálunk hét közben is, most meg alig valami, hétvégén sem mindig, pedig készíteni is szeretem, ráadásul van egy segítőm is, aki szintén így érez 🙂 . A régmúlthoz képest az nagyban változott, hogy míg mondjuk pár éve, de még akár tavaly is, a délutánjaink szinte szabadok voltak, most péntek kivételével minden napra jut valami (bár jó másfél hónapja, a foci módosulásnak köszönhetően van két szabad délutánunk a kedd és csütörtök). Most sem csak úgy sütöttünk, hanem éppen kedden volt a 19 éves házassági évfordulónk, így a Családfőt leptük meg a kedvenc kókuszos-csokis sütijével 🙂 . Egyébként meg imádom a bögrés recepteket, ez a kókuszos is az, az meg külön jó, hogy így fő segítőm is most már szinte önállóan kimér mindent, még a tojásokat is beleüti ahová kell, csak szóban kell kicsit igazgatni, miből mennyi szükséges. Most különös jókedvvel sütöttünk, mindketten élveztük azt hiszem, és még Apa, sőt, Máté is örült az eredménynek 🙂 !
Köszi Enikő 🙂 és igen, nálatok is olyan jó látni ezeket a közös sütés-főzéseket, kézműveskedéseket 🙂 ! És ahogy írod, tényleg a súlyunk miatt is visszafogottabbak vagyunk felénk is 🙂 , az élet meg zajlik nagyon is tényleg és még csak most jön a java majd a következő egy hónapban 🙂 …
Ügyesek vagytok! és igyen, nagyon szeretek én is velük sütni-főzni, azt viszont nem, hogy veszekedésbe torkollik az egész néha… meg mostanában kevessebbet sütünk, mert a súlyunknak sem tesz igazán jót 🙂 És látom, mostanában felétek is zajlik az élet 🙂