Nyolcadikos anyák napi és búcsú műsor

Annyira különleges műsor volt ez, hogy nehéz szavakba önteni! Mindenkin láttam már a kezdet kezdetén a meghatódottságot, nagymamák, anyukák, apukák, nagyon sokan jöttek el erre az utolsó közös műsorra. Már az elején a könnyeimmel küszködtem én is, mert valahogy így látni Mátét ennyire nagynak és felnőttesnek, és az összes többi osztálytársát, akiket jól ismerünk és szeretünk, annyi idős koruktól ismerem őket, mint most Toma. Hiányozni is fognak az biztos, most még el sem tudom képzelni, hogy jövőre Mátét nem várom a suli előtt és az osztálytársai közül sem látok majd senkit… Nemcsak családok lettek meghívva, hanem a két tanító néni is, akik alsóban terelgették őket (és akik jövőre Tomát terelgetik majd), pár felsős tanár és az igazgatónő is.

Nagyon családias volt az egész, mindenki mintha egy nagy családi összejövetelre érkezett volna, ami még inkább csavart egyet legalábbis az én szívemen. Az alsó az nekünk teljes tökéletesség volt, a felsőben sok minden volt, amit főleg tanulás szempontjából nem tudtam teljes szívvel magamévá tenni, viszont az osztályfőnöknél jobbat kívánni nem lehetne, szinte baráti a viszonyunk és nem csak velünk van ez így… Teljesen önkéntelenül a Váratlan utazás című sorozat rémlett fel bennem (nagyon szeretem, a kedvenceim egyike), ott volt egy ilyen zárt, sokféle, nagy ritkán ellentéteket is feldobó (az osztályban 8 év alatt ilyen nem is volt, inkább tágabb iskolai szinten), de nagyon szerethető kis közösség, valahogy hozzá tudnám hasonlítani a mi osztályunkat, de még az iskolánkat is, beszélgettünk közben sokat, hogy ilyen mint a Szárcsa suli, talán nincs is több…

Maga a műsor megható, lehengerlő, könnyfakasztó volt. Judit néni is külön, mert minket is dicsért közben, ő azért szerette volna mindenképpen ezt a műsort, mert úgy érezte tartozik egy ilyen szülői gárdának, akik 4 éven át csak támogatták és mellette álltak annyival, hogy létrehoz egy ilyen családi műsort, mert ez már más volt így nagyként, a gyerekek is jobban és máshogy tudták átérezni a tartalmát, mint mondjuk 10 évesen. Vicces része az volt, hogy előre megírták milyen “csínyeket” követtek el felsős 4 évük alatt, összekeverték, mindenki húzott egyet és felolvasta ugye valakijét, a levélkék persze névtelenek voltak. Jókat nevettünk, volt benne elég friss is, én ráismertem Mátééra 🙂 … Aztán jött a fekete leves, mármint meghatódás szempontjából, elmondták egyesével,  hogy mit köszönnek nekünk, Máté az egész családot, apát, Tomát és persze engem sem felejtett ki…. (a fotót Apa készítette, én nem voltam rá képes) 

Judit meglepetés vendéget is hívott, László Attilát, az egyik Csillag Születik győztesét (mindketten Erdélyből, egy városból származnak, onnan ismerik egymást), aki gyönyörűen énekelt szem nem maradt szárazon, még az apukák részéről sem… Nem is tudom, hogy köszönhetjük meg, nemcsak ezt a műsort, de a gyerekek és felénk áradó rengeteg szeretetet és az egész 4 évet Juditnak, Máté pedig levett minket a lábunkról, még Toma is megszeppenve hallgatta, hogy ő is ki lett emelve a részéről 🙂 … Felejthetetlen az egész, most már kifejezetten érik, hogy osztálytalálkozón kívül, szülő találkozót is tartunk, természetesen Judittal is kiegészülve 🙂 …