A hosszú hétvégék mostanában nem a barátaink, vagy lebetegszik valaki, vagy csak simán ellógjuk az egészet, bár ez utóbbit minden lelkiismeret furdalás nélkül tesszük 🙂 . Most mondjuk nem lógtunk, hanem Toma valahogy nem volt csúcsformájában, vasárnap mértem neki lázat és hőemelkedése volt 37,5, ami aztán egész végig így maradt, mindkét nap, mellé pedig köhög, nem túl szépen. Oviba nem ment persze, helyette a doktor nénihez mentünk tegnap, aki újabb antibigyót írt neki és egész hétre kiírta. Most én is úgy érzem, hogy jövő péntekre a ballagásra, hogy rendben legyen Toma, kell valami löket, nehogy úgy járjunk mint tavaly, amikor pont a ballagás-vásár előtti este lázasodott be, igaz akkor csak Bence barátját sajnálta, hogy nem lehet ott, amikor elbúcsúzik, most fájóbb lenne, ha ő nem lehetne ott betegség miatt….
Szerintem a holnapi kirándulásra sem engedem a Gellérthegyre, bár a doktor néni szerint döntsem el, ha úgy érzem mehet, de mivel én ezt a kirándulást már egyszer végigcsináltam, tudom, hogy az egész egy gyalogtúra a Szabadság-hídon át a hegyre, aztán a csúszdaparkban, ahol minden bizonnyal nem lehetne Tomát leállítani, utána pedig átgyalogolnak a hegyen az Erzsébet-hídhoz, amin szintén átcaplatnak és nyilván élvezik is, csak hát na, ez így félig betegen, nem hiszem, hogy olyan jó ötlet…
Azért volt jó is a hétvégében persze 🙂 , végre, hosszú várakozás után elmentünk a Dera-szurdokba szombaton, ami csodaszép és gyönyörű és mindenki nagyon élvezte az egészet, még Máté is, Toma pedig haza sem akart jönni 🙂 ! Majd rakok fel képeket, mert tényleg egy csoda az egész! Vasárnap és hétfőn már visszafogottabbak voltunk, főleg mert akkor jöttem rá, hogy Tomának masszív hőemelkedés is van. Innentől főleg kerteztünk, ami sajnos még mindig nem túl eredményes, mert amikor hosszú idő után eljutok megint a megvalósításig növények szempontjából, akkor előtte szinten tartás céljából általában le kell nyírni a jól megnőtt füvet 🙂 . Azért a ládákba is ültettünk a pistikék mellé begóniákat, és még öröm is ért, a vadszőlő hajtásaim, amik vízben várják jobb sorsukat,végre elkezdtek gyökeresedni. Ma málnatöveket ültetek végre, meg vadszőlőt, meg sásliliomot – na jó, szerintem holnap is ezt csinálom 🙂 – ráadásul tegnap a piacnál találkoztunk ismét Jutka nénivel és Miklós bácsival innen a környékről, akik éppen páfrányt szeretnének átadni nekem, szóval úgy néz ki lesz azom is 🙂 , Zsuzsi barátnőmtől a szomszédból pedig, kaptam még napraforgót és kecskerágót, meg trombitafolyondárt (rajta még nagyon gondolkozom hová ültessem) a sok-sok málnatő mellé 🙂 , hát na, lehet, hogy valami kertészeti tevékenységben kellene gondolkoznom lassan 🙂 …
Köszi Erika, talán-talán mintha javulna 🙂 …
Igen 🙂 , azt hiszem dzsungelem lesz 🙂 … De én imádom – a Családfő megfogalmazása szerint – a dzsumbujos kerteket, én ezt inkább vadregényesnek szoktam hívni, de hát kicsire nem adunk 🙂 . Én is imádom a vadszőlőt, meg a borostyánt is, ez utóbbival egész jól állok, csak hát lassan nő, de még ebből is ültetek máshová is majd 🙂 . Sásliliomom nekem is van és imádom (őt is 🙂 ), de máshová is szeretnék és ami nekem van, az még nem olyan sok. A trombitafolyondárt én is a kerítés mellé tervezem, csak nem tudom hová, mert már a fejemben megvan, hogy jövőre miket hová fogok ültetni, szóval nem egyszerű ez a sakkozás, kellene még egy ugyanekkora kert lassan 🙂 …
Jobbulást Tomának!
Dzsungelt készítesz? A trombitfolyondár gyönyörű,d e mérgező – mondjuk nálatok már nincs annyira kicsi gyerek- kerítés mellé ültesd és azután mindig lesz:)
A vadszőlőt is imádom nálunk az egész górét befutotta és megy tovább a kutyák kerítésén, a sásliliom szintén kiírthatatlan egy idő után:) Remélem Toma hamar meggyógyul!