Készültünk rá, akárhogy is, de nagyon meghatározó pillanat ez, minden kis ovis életében, hiszen innentől már egy egész más világ tárul ki előttük… Szerettem volna, hogy szép legyen a ballagás, ami éppen a nyár első napjára esett, az lett, szerettem volna, hogy csinos legyen Toma, az volt 🙂 ! 
Legkisebbünk legnagyobb szívfájdalma volt, hogy Máté nem lehetett ott a ballagásán, a bátyjának meg ugye az utolsó osztálykirándulása volt a 8. osztályával, amit szintén nem lehetett kihagyni… Kati mama és Éva mama is részt vett az eseményen persze, és azt hiszem sikerült szépen elköszönni az óvodától… Először a csoportban búcsúztatták el Julcsi néni vezetésével az 5 nagycsoportost, kaptak persze tarisznyát is, amelyben CD-n az elmúlt 4 év fotói és videói vannak Toma ovis életéről. Aztán végigvonultak természetesen az egész óvodán és az udvaron is mind a 7 csoportból az iskolába készülő gyerekek, majd minden csoport óvónénije körbefogta őket, táncolt körülöttük és jelképesen átadták őket a közeli iskolából érkező tanítónéninek 🙂 …
Én elég jól tartottam magam, nem akartam, hogy sírós-rívós legyen a nap, egyszer Julcsi beszédénél érzékenyültem el, meg még többször is magamban 🙂 , egyszer pedig elég banálisan akkor, amikor az egyik középsős kedves kisfiú, Dalibor szülei Tomának is, és az összes elmenőnek egy kis csokit hoztak ajándékba… Azért a kis megbicsaklásokat leszámítva, próbáltuk jókedvűen megélni az egészet, azt hiszem sikerült is 🙂 :
Persze mi is adtunk közös és saját ajándékot is az óvónéniknek, dadusnak, Miklós bácsinak, pedagógiai asszisztenseknek és búcsúzkodtunk szóban és fotón is…
A ballagással mindig együtt jár a vásár, most sem volt ez másként, 10 óra tájékában kidobolta egy kisfiú a kezdést, mi pedig, mint máskor is és természetesen Toma részéről kihagyhatatlanul, mert nagyon szereti, vittük a kis kosárkánkat most már utoljára, és a standok között az udvaron, tele vásároltuk mindenféle jó dologgal 🙂 . Jöttek a zenészek, lehetett táncolni, de ezt mi most valahogy kihagytuk. pedig mindig szoktunk, de inkább beszélgettünk, ajándékoztunk, búcsúztunk… Toma sokat szaladgált és játszott kint a többiekkel, de nagyon meleg volt aznap tényleg, így amikor olyan 11 után már neki sem akaródzott visszamenni az udvarra, akkor elkezdtünk szedelőzködni, voltak akik már korábban elmentek, mi az utolsók között köszöntünk el a nagycsoportosok közül, ez is eltartott vagy 20 percig 🙂 . Először haza mentünk, ittunk a mamákkal egy gyors kávét, aztán a közeli csárdába vonultunk, ahová 12-re volt asztal foglalásunk. Megebédeltünk, miközben vártunk Toma jókat csúszdázott és hintázott más gyerekekkel az ottani, kertben lévő kis játszótéren. Utána nem időztünk sokáig, mint ahogy már írtam egyből indultunk Veszprémbe a keresztapámat látogatni, és egyúttal Kati mamát visszavinni.
Azt hiszem, mindannyiunknak sikerült jól megélni az ovis búcsúzást, szép nap volt 🙂 …
De csini! az a fotó hármatokról a kedvenc! és igen, vége az ovis éveknek, egy korszaknak, olyan nagyfiúnak látszik már Toma!
Köszönjük szépen teide 🙂 ! Nagyon jó kis ovi a miénk, szerettük is nagyon, hiányozni fog, az a szerencse, hogy a sulit is legalább ennyire szeretjük 🙂 …
Hjaj, ez tényleg nagy változás lesz, ahogy elnézem a képeket, jó kis oviba járt eddig Toma.
Sok-sok sikert, boldogságot kívánok neki és nektek is a jövőben is! 🙂