Keserédes

Nem gondoltam hogy lesz olyan, amikor nem ugrom ki a bőrömből azért, mert vége a sulinak… Pedig most így van, és nem csak nálam, Máténál még inkább (na ez már egyenesen elképzelhetetlennek tűnt 🙂 ), sőt, ő még jó pár osztálytársával együtt járna még iskolába egy ideig – na jó, azért az fontos tényező, hogy már semmit nem csinálnak, ami a tanulással függ össze.  Eléggé szomorkásak ezek az utolsó napok, bent vidulnak persze, de már érzik mindannyian, hogy holnap – mert pénteken csak a ballagás van – valami nagyon fontos, végérvényesen megszakad. Rossz ez az egész, beszéltünk Judittal, az ofővel is, ő is eléggé búcsúzik már, az osztályban pedig mindenki legszívesebben benne ragadna az idő szövetében és még nyújtaná, amíg lehet…Viszem Mátét reggelente, a mi kis csendes utcáinkon és tudom, hogy ezek az utolsó ilyen fuvarok, felrémlik előttem egyszer 7 évesként, amikor szorongva kezdtük az iskolát és egy ilyen hasonlóan szomorú, borongós napon, mint a mai kezdtük meg azt a 8 évet, ami még csak álmodni sem mertünk volna arról, hogy ilyen jól sikerül majd…Őszi, téli, tavaszi reggelek, délutánok rémlenek fel, amikor örültünk, nevettünk, volt, hogy bosszankodtunk és olyan is, amikor néha szomorkodtunk… Ez alatt pedig ezekből a kisgyerekekből kamaszok lettek és múlt héten, amikor valamelyik nap éppen az iskola végén gurultam a buszmegálló felé az autóval, lelkesen integettek nekem ezek a félig családnak tekintett osztálytársak, és persze csavarodott a szívem rendesen, felért egy elő ballagással az a néhány perc. Bent szinte minden tanár siratja őket, tényleg hiányozni fognak nekik is, és tudom, hogy ez most nem csak mondják, tényleg így van, volt aki ajándékot is hozott nekik és egy-egy személyre szabott mondattal búcsúzott tőlük. Rég volt, ha volt egyáltalán ilyen osztály az iskolában, akik nagyon okosak is voltak és mint közösség is kiemelkedően működtek… (Nemrég volt a kompetencia mérésük és a szaktanárok kiszámolták az átlagokat – kijavították, mielőtt postára adták őket, ugyanis csak egy év múlva tudjuk meg az eredményt – osztály szinten 75%-os lett az egész, ami szuper jónak számít, Máténak 87% lett, az is nagyon jó!) Máshogy vannak már valahogy ebben az utolsó 2 hétben, egymáshoz jönnek-mennek délután, Máté is az egyik barátjánál volt tegnap, ide mennek, oda mennek, megbeszélték, hogy nyáron közösen, egy 5-6 fős maggal rendszeresen találkoznak, strandra, moziba és még ki tudja hová akarnak menni 🙂 … Szóval holnapután véget ér valami nálunk, hogy aztán valami egészen új kezdődjön el…