Ovis focibajnokság

Jól le vagyok maradva, még adós vagyok pár eseménnyel júniusból, ez is egy olyan program volt, ami még a hónap első hetében történt… Az ovis ballagás után voltunk, Tomának akkor már kitört a nyári szünet itthon, de a hét elején ránk telefonáltak, hogy lesz a kerületben egy óvodák közötti focibajnokság, szeretnék ha Toma is menne. Persze, hogy mentünk, már csak azért is, mert az érdekelt is nagyon szeretett volna. Fülledt, izzasztó meleg volt azon a szerdán, a csepeli stadionban volt megtartva az esemény, ott ahová tulajdonképpen edzésre járunk, a nagy pályán. 

Tíztől délig tartott a verseny, amiben volt mindenféle, ovik közötti foci elsősorban, de a holt időben a pályán felállítottak mindenféle ügyességi szakaszt, azon is végig kellett menni minden csapatnak, így tulajdonképpen nem volt megállás. A mi csapatunk nagyon ügyes volt, általában megnyerte a meccseket, Toma végig játszott, bár egy kis szépséghibát elkövettem, csak csupán buzdításnak szántam a mondatot, hogy rúgjon sok gólt, de Toma komolyan vette sajnos, és teljesen megszállottá vált, hogy sikerüljön, ami sajnos egész idő alatt nem jött össze, mert ugye amit görcsösen akarunk, az általában nem sikerül… Rengeteg sok gól passza volt, kapura rúgása, amit vagy kivédett a kapus vagy egész egyszerűen mellé ment. Ennek ellenére nagyon ügyes volt, meg is dicsérték, hogy ő cselezett egyedül meg hát több gól miatta jött létre, de azt hiszem ilyet többet nem nem ejtek ki a számon 🙂 , mert még másnap is ez volt napirenden, hogy nem sikerült gólt rúgni, már én is nagyon bántam az egészet, legközelebb lehet, csak annyit mondok, hogy hajrá!

Viszont megcsillantotta futó tehetségét Toma, az egyik ügyességi feladat végén nagy kört kellett futni a két csapatnak, így 20 ember közül megcsodálhattuk, hogy Toma nagyon elhúzva, fölényesen nyert, pedig akkor már 11 óra is elmúlt, bőven benne jártak a sűrűjében, tényleg nagyon ügyes volt! Miklós bácsi mondta is – mert ő is velünk volt természetesen 🙂 – hogy erről beszélt korábban 🙂 … Egyébként nagyon jól sikerült az egész és Toma is remekül érezte magát, nyertest nem hirdettek és ez így volt jól szerintem is, pedig mi dobogós helyen lettünk volna, az biztos. Helyette viszont minden csapat kapott érmet, egy labdát és egy oklevelet, amiről megtudtam, hogy mindez a Bozsik program keretein belül jött létre.

A sorból balra, kicsit kilógva 🙂 …

Toma nagyon örült az ajándékoknak, ahogy hazaértünk első dolga volt, hogy felvitte az érmet a szobájába, majd amikor hazajött valaki lehozta megmutatni 🙂 , de most is ott pihen a becses dolog, az egyik horgász kupa mellett 🙂 . A labdát azóta sem lehet kivinni a kertbe, nehogy koszos legyen 🙂 , inkább itt bent pattogtatja, néha fociznak vele – mert persze itt bent is szoktak 🙂 … Az oklevelet pedig én raktam el az emlék dobozába, csak, hogy megmaradjon 🙂 …