Felújított Kalózhajós játszótér

Ez a programunk is már jó két hetes legalább 🙂 , egész pontosan a játszótér újranyitása és az ovis focibajnokság után 1-2 nappal mentünk, próbálok időrendben haladni az elmaradásaimmal, bár nem biztos, hogy sikerül 🙂 . A játszót tavasszal kezdték felújítani, hiányzott is nagyon, bár hiába, valahogy addig az ovis hétköznapokon a délutáni különórák mellett úgysem tudtuk volna kihasználni, de jól esett volna azért egyszer-egyszer betérni. Viszont megérte várni az újra, mert szuper csőcsúszdákat kapott a hely és lett egy új pókhálós mászóka is, amit szerintem Toma ki sem próbált, mert annyira lekötötték az új csúszdák, na meg a kalózhajó természetesen 🙂 . Azon a héten, az újranyitás után emlékszem, hogy tologattuk a látogatást, mert valahogy egyik nap sem volt jó, először gondoltam, hogy a focibajnokság után beugrunk, de esélytelen volt a dolog, mert azért jól elfáradt Toma, aztán valahogy másnap is elsodortak az események, de azt hiszem így kellett lennie, mert a külön főnyeremény az volt ebben a látogatásban, hogy összefutottunk Toma egyik leendő osztálytársával és az anyukájával, hálás is voltam, hogy megismert, ahogy üldögéltem ott az egyik kövön Legkisebbünkre várva.

Éppen Toma valakivel haverkodott, de amikor felvilágosítottuk a két fiút, hogy osztálytársak lesznek szeptembertől, el sem lehetett őket választani egymástól, tényleg nagyon egy húron pendülnek 🙂 .

A fotók még Vajkék érkezése előtt készültek, utána már nem volt erre érkezésem 🙂 , itt éppen Toma igyekszik felfelé:

Közben kiderült, hogy rengeteg egyezés van köztünk, ugyanabba az oviba jár Vajk (így hívják a kisfiút) mint mi, de eddig nem találkoztunk 🙂 , van egy nagyobb tesó, aki szintén Máté, mint nálunk és hihetetlen, de hetedikes és a Szárcsába jár, ahová ugye a mi Máténk is és a kicsik szeptembertől, de eddig nem találkoztunk 🙂 . Nem úgy mint a két Máté, akik ismerik és kedvelik is egymást, mint utóbb megtudtuk 🙂 , aztán kiderült, hogy ugyanabba a középiskolába végeztünk, itt laktak a környékünkön, csak sokkal lejjebb tőlünk, nemrég költöztek el, mert arra amerre ők laktak, nehéz volt a közlekedés, ha elromlott a kocsi, bár imádták a helyet, ahogy mi is a miénket, nekünk az volt a szerencsénk anno, hogy a busz végállomáshoz közel találtunk telket.

Szóval a lehető legjobb pillanatban mentünk mi a játszótérre, azóta ugyan nem találkoztunk mert a ballagás miatt feltorlódtak az események nálunk, de jövő héten fogunk, már megbeszéltük és talán reménykedhetem abban, hogy ami miatt annyit nyivákoltam, hogy nem megy ismerős Tomával a suliba, az nem így lesz most már, ha ezen a nyáron ügyesek vagyunk 🙂 . Aznap, amikor a játszón voltunk nem volt az a nagy hőség, kellemes melengető napsütés volt, ezért bátorkodtunk olyan 11 körül menni, gondoltam 1 max. 1,5 óra alatt úgyis végzünk, hiszen nem volt társaságunk. Nos, nem így lett 🙂 , délután fél 3 körül értünk haza, addig játszottak a fiúk nagy boldogan, de már az éhség is hazahajtott minket 🙂  . Viszont nem volt tömeg, hétköznap és a dél körüli időpont miatt, mert egyébként az az egy hátránya van ennek a játszótérnek, hogy mindig tumultus van. Hazaérve beállítottam Tomát a zuhany alá, mert ezen a játszótéren szinte az első percek után megszabadul a cipőjétől és a kellemes homokban mezítláb szaladgál, meg ezen kívül a haja, meg úgy egyébként a lábujjától a feje búbjáig tele lesz homokkal, amihez most még jó kis csatakosság is társult, ahogy általában. Mellesleg olyan érzésem van mindig ezen a játszótéren, mintha valahol nyaralnánk, nyilván a Duna közelsége miatt, ami a kerítésen túl van, na meg tán azért is, mert rendszerint ott én is megszabadulok a cipőmtől, papucsomtól, mikor miben vagyok és mezítlábaskodom én is 🙂 . Egyébként meg szuper jó lett a felújított Kalózhajós játszó, kétségtelen, hogy Csepel és a környék legjobb helye, örülünk is, hogy ilyen közel van hozzánk, azt hiszem egész nyáron kiélvezhetjük majd 🙂 .