Több részletben

Már elkezdtem ezt az írást egy ideje, de mindig félbehagyom, mert van valami…. Tulajdonképpen csak az elmúlt napokról kezdtem írni, amik megint rohannak, én nem tudom, hogy van ez, szaladnak akkor is, ha ovi-suli van, meg akkor is ha már nyári szünet, ki érti ezt…

A hétfőnk még talán megvan, amikor is diákigazolványt csináltattunk ugye, már le is adtuk őket hurrá-hurrá, Tomának már rég esedékes lett volna, még a májusi szülőire írták, hogy vigyük magunkkal a lapot, de addig tudtam, hogy mindkét fiúval nem tudom megcsináltatni és nincs az az isten, hogy kétszer várakozzunk valahol 🙂 ! Igazam is lett egyébként, mert pénteken beszaladtam ide a sulinkba, mielőtt beiratkozni mentünk Mátéval a gimibe, tudtam, hogy ezen a héten még van titkárság, de jövő héten már csak szerdán lehet ezt megejteni, kiderült, hogy valami új rendelet miatt csak szeptemberben lehet az elsősök diák lapját tovább küldeni a suliból, szóval nem késtünk el, de ha elkéstünk volna se lett volna semmi, ha csak hónapok múltán lett volna csak diákigazolványa sem maradt volna le semmiről, alsóban nem is nagyon emlékszem, hogy kellett-e egyáltalán 🙂 …

Kedden meg jött hozzánk Máté Krisztián haverja, már délelőtt megérkezett, olyan jó, hogy önjáróak, Máté elé ment és együtt hazajöttek, régen még általában én futkostam kocsival mindenkiért, mert akkor is és most is az van, hogy nálunk van egyedül felnőtt felügyelet és értük kellett menni. Ez utóbbi mondjuk lehet, hogy most már inkább hátrány, mármint a felügyelet, mert kifejezetten élvezik, ha nincs itthon senki, úgyhogy meg is szántam őket és elmentünk Tomával moziba délután, hirtelen ötlettől vezérelve, mi is jól szórakoztunk, ők meg nagyon örültek szerintem 🙂 ! Mondjuk mindig biztosan nem lehet ezt megejteni, hogy elmegyünk valahová csakis az ő kedvükért, na meg azt hiszem, hogy a teljes körű ellátás miatt sem árt, hogy itthon vagyok, mert azért a lángos gyümölcslevessel csak jól esett nekik, meg egy kis ez. egy kis az délután, szóval azt hiszem megtartanak még egy ideig 🙂 … Toma is boldog ilyenkor, Máté mindegyik osztálytársát nagyon bírja 🙂 , alig lehet lekapcsolni róluk, inkább az a nehéz, bár már nem is nagyon igyekszem, mert eléggé lehetetlen küldetés 🙂 … Egyébként éjszakába nyúló buli lett, az összes vb-s foci meccset megnézték aznap, úgy volt, hogy az estit nem, de aztán mégis itt ragadt Krisz is, a Családfő vitte végül haza 10 után és nem mellesleg teletankolta a kocsimat is, aminek igencsak örültünk Tomával reggel, aki szerint most már Ausztriáig is elmehetünk…

Apropó foci VB, azt hiszem belegabalyodtam én is, Toma legnagyobb örömére, aki örömmel nyugtázta, hogy most már én is teljes gőzzel képes vagyok őrjöngeni egy-egy életmentő gólnál. Mindenkinek megvan a maga kedvence, a fiúk, a nagy is 🙂 , főleg a németeknek szurkol, úgyhogy a tegnapi utolsó másodpercekben lőtt nyertes góljuknál zengett a ház 🙂 . Én meg szurkolok a németeknek is, meg főleg a horvátoknak, valahogy ez csak úgy most jött, drukkoltam Izlandnak is, még mindig fogok is, de azt hiszem kevés az esély, hogy bent maradnak, az utóbbi napokban pedig Svájc is felkerült a listámra, igazán meglepő, bár lehet, hogy csak számomra, milyen jók lettek. 

Egyébként teljes Tippmix-biznisz zajlik nálunk, a Családfő és Máté teljes lázban van és nyernek is, Apa nem is keveset, kétszer is a megérzéseire hagyatkozott, bejött neki, jól jártunk nagyon! Ezen felbuzdulva ma el akartunk menni az Ikeába, elkölteni a nyereményt – na nem ám 🙂 – de olyan a mi formánk, hogy amire mindenki összeszedte volna magát, legfőképp mondjuk Máté, aki hozva a kamasz papírformát későn fekszik és későn kel, és ő nem akart a legjobban jönni, szóval addigra letettünk az egészről. Pedig azt hiszem visszahozták az egyik étkező garnitúrát, amit régóta szerettem volna ide hozzánk, csak egy ideje kivonták a forgalomból, de most lehet, hogy visszatért megint, hát majd kiderül, ha egyszer eljutunk…

Tegnap úgyis egész nap mentünk  és az eső elől menekültünk, megjegyzem nem sok sikerrel. Tatán voltunk, munka ügyben is,  horgász tó nézőben az egyik leendő versenyre. Kicsit kirándultunk is, de csak miután elmenekültünk az eső elől, ami mindig követett minket. Mostanában Toma nem szereti se az esőt, se a vihart, fél is picit tőlük szerintem… Így van ez már egy ideje, amikor faggatom, hogy mi miatt fél, akkor elmondja, hogy ha becsap ide hozzánk a villám meghalunk, meg ha esetleg kidönti a vihar a fát, akkor vége a házunknak, mert ránk dől és ehhez hasonló rémtörténetek járnak a kis fejében. Tudom persze, hogy ez a tulajdonsága az okosság egyik jele is, mondjuk nekem ennyi idősen ilyenek biztosan nem jártak a fejemben, de rossz az is, hogy szorong ezek miatt. Például Amerikába nem akar menni – nem mintha készülnénk mostanában – mert tart a tornádóktól is és egyszer amikor már a sokadik kérdését feltette a forgószelekkel és a tölcsérrel kapcsolatban és kérdezte hol van ilyen sokszor, kiböktem, hogy mondjuk Amerikában…. Na, amióta a nyaralásunkat tervezzük, kikötötte, hogy Amerikába nem mehetünk (mondjuk ez a veszély nem fenyeget 🙂 ), és amilyen ország szóba kerül a bátyját vagy engem faggat, hogy van-e ott tornádó, földrengés és egyéb természeti katasztrófa…. Meg is beszéltük Mátéval, hogy amire a végére érünk az országok kizárásának, visszajutunk és kilyukadunk a Balatonhoz, mert ott aztán biztos nincs semmi 🙂 ….

Egyébként meg fogalmunk sincs még mindig hová és mikor megyünk nyaralni, van ami túl drága, van ami meg a család egyik felének tetszik, a másiknak meg nem, ez a demokrácia átka 🙂 … Mint ahogy azt sem tudjuk még mindig, hogy milyen kutyánk legyen, eddig is mindig itt vérzett el a dolog…

Mostanában nem vagyok főzőbajnok egyébként, azt készítem amit szeretnek, de általában azt két napig esszük… Kellene valami jó kis vérfrissítés ez ügyben, erről beszélgettem éppen Zsuzsi barátnőmmel is a kerítésnél pár napja. Jut eszembe, olyanok vagyunk vele, mint két öregasszony, eléggé muris egyébként, a kerítés két felén éppen gazolunk általában, közben megbeszéljük a világ dolgait, hogy mit főzünk a napokban, meg az éppen aktuális  pletykákat, pont mint Juli néni, Kati néni, letye-petye-lepetye 🙂 …

Valahogy sokkal jobb, hogy mostanában bejelentés nélkül is sokan jönnek hozzánk csak úgy egy-egy kávéra vagy valamire. Mondjuk régebben is úgy volt ez megfigyeltem, hogy télen a látogatottságunk lecsökkent, a jó időben, tavasszal és nyáron pedig nőtt. Csütörtökön Judit, Máté hát most már mondhatom, hogy volt osztályfőnöke jött hozzánk, mondjuk nem váratlanul, de már egy jó ideje készült hozzánk. Lehet, hogy az is benne volt a pakliban, hogy amíg Máté a diákja volt, hülyén jött volna ki, ha közelebbi barátságba kerülünk, már így is abban vagyunk szerintem. Vicces volt valahogy nálunk, Máté is teljesen jól bekapcsolódott, meg olyan volt mintha ezer éve barátok lennénk, aztán ő előbb ment az évzáróra, mi meg egy órával később mentünk ugyanoda 🙂 . Meg is beszéltük, hogy gyakrabban fogunk kávézni, még hazafelé is útba esünk neki.

Az ikerszomszédnál éppen felújítják a tetőt. Tele vagyunk munkásokkal, ha kilépünk az ajtón, mindenhonnan fürkésző tekintetek követik mozdulatainkat fentről 🙂 …. Máté nagyon odavolt, hogy akkor most, hogy fog ő délig aludni a hangzavar miatt, aztán a második nap után már megszokta a dolgot és tátott szájjal aludt legalább 11-ig 🙂 … Még jövő héten is itt lesznek, viszont azután feltörik a szomszédnál a járdát és újat raknak, mert olyan, mint a miénk, girbegurba és megsüllyedt, úgyhogy ezen felbuzdulva betársultunk mi is a projektbe. Na az viszont, hogy mikor lesz nálunk festés és parkettázás, még továbbra is talány :)…