Tatai Fényes Tanösvény

A szombatunk, az egy sűrű nap volt, tavasz óta valahogy programhalmozók lettünk, ami azt jelenti, hogy egy napra több eseményt zsúfolunk be magunknak, hogy aztán győzzük kipihenni azokat 🙂 . Mondjuk nem szándékosan tesszük, mert mindig így alakul valahogy, általában két halaszthatatlan dolog találkozik egy napon, ami most hétvégén is utolért bennünket. Mondjuk az egyikről, az esti tájházas teherautózásról éppenséggel lemondhattunk volna, de jobb, hogy nem tettük így utólag, mert nagyon jól érezte magát Toma.

De délelőtt ez még nem járt a fejünkben, elindultunk Tata mellé Agostyánra, ahol van egy horgásztó és a Családfőnek mindenképpen meg kellett nézni, a szeptemberi horgászverseny szervezése miatt, lehetséges helyszínként. Máté persze itthon maradt, ő már nem hajlandó ilyen helyekre eljárni, főleg, hogy aznap ugye volt pár VB-s meccs és még a Forma-1 időmérő edzése is esedékes volt 🙂 , esze ágában sem volt kimaradni ezekből 🙂 ! Itthonról hűvös, de kellemes, napos időben indultunk, amire Tatára értünk már egyszer elkapott minket az eső, de amikor éppen a horgásztóhoz megérkeztünk, na, akkor kezdett úgy jó erősen szakadni. Így aztán ki sem szálltunk, nem igazán tűnt jó ötletnek így megnézni, körbesétálni a tavat és a minket érdeklő részeket. Súlyosbította a helyzetet, hogy nem vittünk magunkkal esőkabátokat vagy valamit (Apuci azt hitte útközben és azt mesélte, hogy van a kocsijában, de amikor felnyitotta a csomagtartót szembesült vele, hogy hoppá, azokat kipakolta 🙂 ), pedig mindenhol jelezték, hogy záporos idő lesz, de olyan szép napsütés volt itthon, még jó, hogy Toma hosszú nadrágban jött egyáltalán 🙂 … Ezért aztán elmentünk ebédelni, egy nem túl közeli Mekibe, nem akartunk éttermezni, mert akkor meg várni kellett volna az ebédre, nekünk meg éppen a gyorsétterem kellett akkor. Amire odaértünk elállt minden, de a tóhoz visszafelé megint rákezdett az eső 🙂 , megszerettük volna nézni a tatai Öreg-tavat is, de oda és visszafelé is csak az ablakból integethettünk egyet, mert hol kicsit, hol nagyon erősen potyogott valami az égből 🙂 …

Na, de végre megkegyelmezett nekünk az időjárás, amire visszaértünk a tóhoz elállt az eső, így megszemlélhettük, amit meg kellett. Toma már bejelentette igényét a faházas horgászatra 🙂 , tényleg szép kis hely az egész 🙂 :

Hazafelé mivel még mindig nem esett az eső, csak a lába lógott, útba ejtettük a Fényes Tanösvényt, amit már egy ideje szeretnék megnézni. Ez egy nagyon szép láperdős terület, ahol cölöpökön sétálva lehet felfedezni a helyet. A különlegességét az egésznek, a szépségén és az ártéri részen kívül az adja, hogy meleg vizes források táplálják a tavat és a terület bizonyos részei télen sem fagynak be, mert a víz hőmérséklete mindig 20-22 fokos. Tényleg gyönyörű az egész,

láttunk hódot is végre a tóban, nálunk főleg télen csak a nyomaikat látjuk a fákon, még soha nem nézhettük meg őket 🙂 …

Toma összevissza rohangált a cölöphídon, ami szerintem a gyerekek egyik kedvence lehet, mert eléggé izgalmas, ahogy imbolyog, legalábbis Tomának nagyon tetszett, egy ideig el sem tudtunk onnan jönni, azon szaladgált, mondjuk ha csak mentünk, akkor is imbolygott az egész, tényleg izgi volt, még a víz is a cipőnkhöz csapott, ha egyszerre mentünk át rajta 🙂 … 

Itt éppen a vízbe akarják vágni a nyughatatlan illetékest, de aztán kibékültek 🙂 :

A tanösvény leglátványosabb és a legizgalmasabb része a Nagy-Égeres, hát az valami tényleg csodaszép, 

van ott egy kilátó is, onnan is nagyon szuper szemlélődni:

Jó lenne télen is visszamenni, akkor is nagyon érdekes lehet az egész, a gőzölgő vizes területekkel, most viszont a szép lombkoronák, na meg a nyári láperdő volt meseszép 🙂 .