Pont egy hete volt már ez a dolog is, tudtam, hogy itt a nemrég nyílt tájházban sok jó program lesz, de mivel akkor egész nap Tata környékén jártunk és olyan délután 5 körül értünk haza, már a lelkesedésem alábbhagyott ez ügyben 🙂 . Viszont tudtam, hogy Toma nagyon szeretne kipróbálni egy valamit ott, mégpedig a teherautón utazást, ugyanis a kedvenc cukrászdánkkal szemben az ifjúsági táborban egész évben parkol 3 felújított régi teherautó, amiket mindenféle rendezvényeken használnak és amikor csak elmegyünk mellettük, Toma mindig megszemléli őket a kocsiból is, meg persze gyalog is, ha éppen úgy alakul. De mivel tényleg fáradtak voltunk aznapra, mondtam Tomának is, hogy csak annyira megyünk, hogy a teherautón utazást kipróbálja és jövünk is haza. Na, ez így elméletben nagyon jól hangzott, de persze a gyakorlat mást hozott 🙂 …
Ahogy odaértünk teljesen más fogadott engem is, mint amire számítottam, kellemes zene szólt a színpadon, népi játszóudvar volt az udvaron, elég sokan is voltak mindenfelé és kellemes illatok terjengtek, tényleg elsőre is sokkal jobbnak tűnt az egész, mint gondoltam.
Lehetett lepényt sütni az udvaron, na ott le is ragadtunk rögtön, Legkisebbünk nem hazudtolta meg magát, egyből nyújtott a tésztát, aztán odaállt a kis sparhelt mellé és kis segítséggel meg is sütötte a lepénykéjét.
Aztán összefutottunk az egyik ovis csoporttársával Kingával, nagyon megörültek egymásnak ők ketten, el is mentek rögtön trambulinozni, meg ugrálóvárazni. Nagy nehezen aztán a teherautó felé orientálódtunk, közben az egyik leendő osztálytársával is találkoztunk, hát annak szintén nagyon megörültem, mert pont ők voltak azok, akikkel az iskolakóstolgatón elég jól összeismerkedtünk. Most az egész család ott volt, nagyon szimpatikus volt mindenki, még a nagymama is, Toma és Bálint pedig legalább ismerkedett egy picit, ők is jól elvoltak. Együtt utaztunk a teherautón is, na az mindenkinek nagy szám volt, mondjuk alul öltöztünk, mert már esteledett és hűvös is volt, a teherautó platóján meg azért érezni lehetett a szelet is, de Tomát ez egyáltalán nem érdekelte, annyira tetszett neki az egész, hogy még egyszer kellett mennünk egy kört a jó 10 perces úton, akkor már Bálinték nélkül 🙂 , sőt, még egy harmadikra is beneveztünk volna, ha Legkisebbünkön múlt volna a dolog, de szerencsétlenségére éppen akkor tartottak szünetet a sofőrök.
Visszatérve a tájházba Tomának nagyon megtetszettek a népi játékok is, ki kellett próbálni jó sokat, például egy madzagon húzható csigát, amit tekerve lehetett maga felé húzni, versenyeztek is a többiekkel, akik ott voltak.
Aztán, lehetett célba dobni, hordón egyensúlyozni és kosárban körhintázni 🙂 .
Amit nem gondoltam volna, az az állatsimogató elsöprő sikere volt Tománál, már nem hittem volna, hogy ezt még most is ennyire élvezni fogja, ráadásul a leendő osztálytársékkal is együtt voltunk, viszont az ovis társ addigra már hazament. A nyusziktól sokáig nem mozdultunk, akkor is csak azért, hogy a bárányokat simogassa és etesse, szinte álladóan csak mi kértünk a száraz kenyerekből 🙂 …
A végén még nagy meglepetésemre, Toma kérésére be kellett mennünk a tájházba, senki nem volt odabent, mindenki az udvaron csoportosult. A szobában, ahol az ágyak voltak meglebegtette Toma, hogy befekszik egy picit a dunyhák közé 🙂 , de azért mégsem próbáltuk ki a dolgot, a másik szoba nagyon tetszett neki, az asztalnál ücsörgött egy picit 🙂 …
Hát, kicsit tovább tartott az egész, mint pár kör a teherautóval, de nagyon jó hangulatú volt minden és megérte, mert tényleg jól éreztük magunkat 🙂 !
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: