Cseresznyézve

Mondhatnám, hogy cseresznyés kedvem van, de nincs ugyanis, hogy mindig történjen valami, most éppen pénteken délután miközben elégedetten cseresznyéztem itt a konyhaasztalnál, rá kellett döbbennem, hogy letört a fogamból egy darab… Totál megsemmisülés, és nem a cseresznye hibája volt hozzáteszem, mert nem haraptam semmire sem rá, ilyen alapon egy puha kifli után is megtörténhetett volna mindez, inkább ez volt a megdöbbentő…

Egy icike-picike darabka tört le ráadásul elöl a felső fogamból, teljesen kész voltam egy darabig, mondtam is a Családfőnek, hogy most akkor nevetni sem merek – ami nagy gond, mert azt sokszor szoktam – de ő magamhoz térített, hogy tán nem ilyen súlyos a helyzet, mert alig látszik valami. Jobban megvizsgálva a tükörnél tényleg csak akkor lehet észrevenni, ha valaki nagyon odafigyel, nevetés közben meg valahogy észrevehetetlen, nem tudom miért, talán eltakarja ott más a számban szerencsére 🙂 , de ez mit sem változtat a tényen, hogy 1. nagyon zavar, már a tudat is, hogy letört, 2. eltelt két nap, de még mindig nem tudtam megszokni az érzést, hogy ott hiányzik egy darab. Arról nem is szólva, hogy nem merek nagyon semmit sem enni, nehogy további darabok töredezzenek le, ez utóbbinak az előnye megvan mondjuk fogyókúra szempontjából.

Így aztán péntek délután nekiálltunk fogorvost vadászni, nyilván nem a legjobb időpont erre az akcióra. Régen, akihez itt a közelben jártam, nem volt meggyőző, így elkezdtem hívogatni, itt a környékbeli jókat, de augusztus volt a legkorábbi időpontjuk, volt, aki 3 hónap múlva tudott volna csak fogadni. Apuci is felhívta az egyik ismerősünket, aki meg új betegeket nem vesz fel, mert lassan megszűnik a praxisa (hát nem hiszem el), így a nagyon régi fogorvosunkhoz tértünk vissza, akihez még Budán jártunk, ő aranyos volt, mert jövő hétre is tud fogadni, ha minden igaz…

Mondjuk eléggé kész vagyok attól, hogy mennyibe fog ez szó szerint fájni nek(ünk), a Családfő azt mondta, hogy ez egy elég drága cseresznye volt 🙂 , azóta nem is mertem enni belőle, ami egy hülyeség egyébként, de így van 🙂 … Arról nem is szólva, hogy ha már elkezdődik ez a láncolat, tudom, hogy lesz még fogam, amit meg kell csináltatni, bár fájni semmi sem fáj, de azért van ami biztos renoválásra szorul…

Teljesen más, felvirágzott Mátéék FB csoportj a gimiben. Kiderült, hogy van már csoportja az osztályának, sőt, az egész 9. évfolyamnak is, mindkettőben most már benne van ő is. Az osztályával jókat csetelnek, 2-3 társával szinte minden nap és jókat szórakoznak együtt, na hát mondtam én, hogy nem kell egyből leírni a társaságot és közben jól meg is könnyebbültem picit 🙂 …

Egyébként nem is írtam még Máté humoráról, ami fergeteges egyébként. Nekem mondjuk nem újdonság, meg szerintem az eddigi osztálytársainak és Judit, az ofője is tapasztalta az elmúlt 4 év alatt, de igazán a 4 napos kiránduláson szembesült vele ő is, meg a kísérő tanáruk is, mindketten azt mondták, hogy Máténak köszönhetően szuperül érezték magukat annyit nevettek 🙂 … Az egyik lány osztálytársának ott volt a nagymamája, mert a kislány epilepsziás és sajnos előfordult már egyszer, hogy kirándulásnál rosszul lett. Most szerencsére nem történt semmi, a biztonság kedvéért volt ott a nagymama, aki megállított a ballagáson és azt mondta, hogy szerinte Máté stand-up-os lesz, mert egyszerűen ömlik belőle a hülyeség humor, nagyon jól szórakozott ő is és ki sem nézte volna Mátéból ezt az egészet. Pontosan ezért az utolsó mondatért aggódtam én is egy picit a gimi és a társaság miatt, hogy tudom én is Mátéról, egyből nem sejteni ebből az egészből róla semmit, mert eddig úgy gondoltam, hogy idő kell, amíg kibontakozik és akkor jön ez elő, ha olyan közegben van, ahol jól érzi magát. Hát, szerencsére ez a teóriám megdőlni látszik, vagy már most jól érzi magát a többiekkel, de állítása szerint többen is szeretnék megismerni minél előbb, mert bejön nekik a humora 🙂 …

Mellesleg nem tudom mikor lett ilyen nagy, de nagy lett, mármint Máté, külön programjai vannak, meg külön nyaralás meghívása, az egyik volt osztálytársáékkal Balatonra menne, Beniék is hívják Angliába, csak az a gond, hogy mindenki augusztusra időzít, amikor úgy néz ki, nekünk is lesznek nyaralási programjaink, szóval, hogy mi jön össze ebből, az még kiderül…

Viszont kezd kibontakozni a nyaralásunk vagy nyarunk, mondjuk éppen itt az ideje már 🙂 … Úgy néz ki, hogy pár napra, ha lesz jegyünk is, kimegyünk Bayern München meccsre Münchenbe, főleg persze Máté miatt, amolyan szülinapi és ballagási meg mindenféle ajándéknak augusztus elején, de ehhez még jegy is kell. Így aztán maradunk valószínűleg a Balatonnál, augusztus eleje-közepe tájékán, na meg júliusban megyünk, talán 2 hét múlva 3-4 napra Rétimajorba, amit szintén mindenki szeret itthon, jönnek Beniék haza július utolsó hetében, amire kilátásba helyezte, hogy végig nálunk lesz és hát tulajdonképpen ezek után, amiket leírtam vége van a nyárnak, de itt még nem szeretnék tartani.

Múlt héten 3 napon át tettem a semmit itthon, ami azt jelentette, hogy csak szintentartást végeztem főzésben és takarításban egyaránt, bár a hétvégén most sütöttem-főztem, jól is esett, rántott husi, diós-vaníliás guba és még sajtos rúd is készült. Közben társasoztunk a fiúkkal, megtaláltam Máté egyik régi társasát, amit ennyi idősen nagyon szeretett, Figurix a neve, fejlesztő játék főleg iskolába készülőknek, azonosság-különbség témában főként, de nagyon jó, imádta Máté és most Toma is, mert viszonylag pörgős és tényleg fordulatos, szórakoztató. Olvastunk sokat Tomával, meg én is már a második könyvemnél tartok, ami egy észvesztően jó krimi most, és rengeteg sorozatot néztünk és persze meccseket, nagyon jó volt 🙂 …

Egyébként meg vérre menő Monopoly csatákat vívunk Mátéval, hol ő nyer, hol én, de nagyon bele tudunk feledkezni, mondtam is valamelyik nap, hogy teljesen kikapcsolt az az egy-két óra, amíg társasoztunk, mert csak a tábla létezett, meg a hozzá tartozó kártyák, bábuk akkor, semmi másra nem gondoltam. Toma egyébként velünk játszik vagy velem van, vagy a bátyjával, de lelkesen dob, számol, hogy mennyit kell lépni, mert két dobókockás a dolog és legfőképp számolja a papírpénzeket, ami a játékhoz kell, nagyon aranyos egyébként 🙂 .

Közben még a kerttel is haladok, nem magamnak köszönhetően mellesleg, a fiúk besegítettek, ugyanis mondtam, hogy én nem tudok ennyit játszani, mert nem elég a házimunka még ott a kert is. Ezért aztán Máté átvállalta az ásást, felásta az egészet, amit beültetek, csak néztem tegnap a konyhaablakból,tényleg olyan nagy már, pont ráláttam főzés közben, Toma is segíteni akart, így kigazolt kesztyűben, ahogy kell, nagyon büszke voltam rájuk és úgy örültem, azért külön is, hogy nem nekem kellett ásni 🙂 …

UI.: Lehet, hogy nem lehet hozzám kommentelni, nem tudom, gyanús a dolog, én nem tudtam válaszolni Erikának, azóta, mintha nem működne valami, próbáltam magamnak írni, de nem sikerült, pedig nem történt semmi, nem állítottam el semmit…