Gellérthegyi játszótér-túra

A gellérthegyi csúszdaparkba már régóta vissza szerettünk volna menni, mert ha jól emlékszem ősz legelején voltunk a felújított játszótéren, ami nagyon szuper volt, de amikor mi voltunk esett az eső. Mondjuk ennek ellenére elég jól kijátszotta ott magát Toma, de azért úgy is szerettük volna kipróbálni, ha nem kell esőkabátot húzni 🙂 . Már tervbe volt egy ideje, hogy járműves nap keretében ejtjük meg a dolgot, de amikor hétfőn rájöttem, hogy Apuci pont a budai rakparton megy az orvoshoz, egyből becsatlakoztunk hozzá, feledve a buszozás és villamosozás örömeit 🙂 . Kiszálltunk a Gellért téren és már délután 2 körül a játszótéren voltunk. Toma egyből belevetette magát az örömökbe, sokáig csak csúszdázott, aztán azért mást is kipróbált 🙂 :

Felmászott a kilátó-szerű toronyba is, ami tényleg azért ügyességet igényel, de amire rém büszke volt és én is rá, hogy segített egy kisebb fiúnak felmászni is, ami még csak-csak ment neki, de főleg lejönni, ami már nehezebbnek bizonyult persze. Az anyukája instruálta lentről, picit izgatottan a fiút, az apukája pedig készenlétben állt, hogy felmegy érte, megmássza azt a tornyot – Máté kori magunkat láttam bennük 🙂 – közben pedig Toma teljes nyugalommal fogta a kezét és mutatta, hová lépjen, irtó aranyos volt, persze a szülők nem győztek hálálkodni 🙂 …

Egyébként meg nem volt egy hőség aznap, olyan kellemes napsütés volt, egészen addig, amíg el nem értünk a játszótérre, mert ott azért már érződött, hogy melegebb van, mint gondoltam… Az egy üveg innivaló pillanatok alatt elfogyott, amit Tomának vittem, még szerencse, hogy nagyon szuper kis csapok vannak a játszótéren, azzal vizeztem le Legkisebbünk haját és a palackot is újra töltöttem. Mondjuk a játszótéren vannak árnyas részek bőven, de azért szaladgálni, csúszdázni, ugrálni, mászni, nyilván tikkasztó abban a melegben. Ennek ellenére, miközben ott üldögéltem egy rövid ideig az árnyas fák alatt, eszembe jutott, hogy átgyalogolhatnánk a Cerka-firka játszótérre, ami a hegy másik részén van, mert oda is már régóta készültünk, de még úgysem voltunk. Mondtam már, hogy imádom a GPS-t ? Tényleg így van, mert rengeteg sok olyan helyre elmegyek neki köszönhetően, persze főleg autóval, amire nem biztos, hogy vállalkoznék a jó tájékozódási képességemnek köszönhetően 🙂 …

Amíg ott üldögéltem, megnéztem a telómon, hogy gyalog mennyi időt ír ki a Cerkára távolságnak, és csak 12 percet jelzett, úgyhogy gondoltam abba simán belevághatunk. Mivel már több mint egy órája ott voltunk a csúszdás játszón, megpendítettem Tomának, az ötletet, aki persze kapható volt rá, egy újabb játszótér mindig jól jön. Mondjuk azért az a 12 perc több volt picit, a melegben és az emelkedőkön úgy éreztük, hogy a fél hegyen átgyalogolunk 🙂 , Toma meg is jegyezte, hogy én teljesen kifárasztom őt, mondtam, hogy nem titkolt szándékom a dolog 🙂 , mindezt lihegve beszéltük meg, miközben alig vártuk, hogy odaérjünk a végcélhoz, amitől majdnem az utolsó szakaszon vissza akart fordulni az én sportemberem, mondtam is neki, hogy szó sem lehet róla, ugyanennyit nincs az az Isten, hogy én visszagyalogoljak abban a melegben 🙂 , de amire így kivitatkoztuk magunkat, oda is értünk szerencsére 🙂 .

Az új játékok látványától új erőre kapott Legkisebbünk, aki igyekezett mindenen végigmenni 🙂 . Mondjuk a Cerka-firkán rajtunk kívül csak egy család volt, hamar megértettem, hogy miért, mert árnyék az nincs is a játékok körül, szóval jól kikaptuk ezt a dolgot, bár akkor ez Tomát nem nagyon izgatta 🙂 :

Tománál azonban a teljes sztár ezen a játszótéren a mókuskerék volt, vagy nem tudom, hogy hívják, de hát tulajdonképpen az 🙂 ! Szinte csak ebben töltötte az idejét, már a végén kicsit aggódtam is, hogy túlhajtja magát 🙂 … Variációk egy témára:

Itt is jó sok időt eltöltöttünk, bár kicsit be is voltunk szorítva, mert a Családfő jött értünk, akinek most már nem a Gellért-térhez kellett jönni, hanem a 11. kerület másik részére, mert a kis túránknak köszönhetően mi már ott voltunk 🙂 . Ráadásul a fél város dugóján kellett átverekednie magát, pedig mondtam neki, hogy húzzon bele 🙂 , ugyanis, ahogy odaértünk a Cerkára, a hátam mögé nézve nagy megdöbbenéssel láttam, hogy szinte fekete az ég mögöttünk, ami addig nem tűnt fel, úgy saccoltam, hogy kb. fél óránk sincs és egy jó kis zuhé szakad a nyakunkba, akár jégesővel megspékelve, mert nagyjából úgy nézett ki a dolog… Toma különben sem kedveli a viharokat mostanában, de megnyugtattam, hogy legföljebb bebújunk a mókuskerékbe, amit szemmel láthatóan örömmel fogadott 🙂 . Azért egy jó háromnegyed óra múlva elindultunk lefelé a játszótérről, Toma már úgyis kijátszotta magát,  mert vészesen közelinek éreztem az esőt, és oda, Apuci különben sem jöhetett fel teljesen kocsival. Legyalogoltunk a Búsuló Juhász étteremig, gondoltam legfeljebb beülünk, ha nagy vihar lesz, de előtte az eresz alatt is védettebbnek tűnt minden. Mondjuk semmi ilyesmire nem került sor, ugyanis Apa megérkezett értünk és kicsit fáradtan ültünk be a kocsiba, de Toma nagyon lelkes volt még akkor is és jól érezte magát nagyon is, ezen a hirtelenjében kigondolt játszótér-túrán 🙂 !

Egyébként semmi eső nem esett, csak pár csepp, az is amikor már majdnem hazaértünk, pedig tényleg jégesőre készültem én már gondolatban 🙂 . Toma részéről a lefáradásról meg csak annyit, hogy este hol a Családfő hol meg Máté szájából lehetett valami hasonlót hallani: Toma lassíts már és ne rohangálj annyit 🙂 …