Tropicarium

Már régóta készültünk a cápás állatkertbe, mert még Tomával hihetetlen, de nem voltunk soha. Csak azért hihetetlen, mert Mátéval ilyen idős korában már úgy emlékszem többször megjártuk ezt a helyet, ráadásul viszonylag közel is van hozzánk. Egyébként megfigyeltem, hogy sok ilyen van, ahová Mátéval rendszeresen jártunk, Tomával pedig sokkal kevesebbszer vagy egyszer sem. Ilyen például az állatkert vagy a gyermekvasút, mindkettőben voltunk Tomával többször is, mondjuk a gyermekvasút van ilyen értelemben előnyben, mert oda azért viszonylag “rendszeresen” járunk Legkisebbünkkel is 🙂 , de a budapesti állatkertbe talán csak kétszer voltunk vele. Pedig Mátéval szinte minden évszakban elmentünk, de ilyen a Festetics kastély is, amit ilyenkor már oda-vissza ismertünk és szerettünk, van egy titkos ajtós rész a könyvtárszobában, azt nagyon bírta Máté, Toma meg még egyszer sem volt 🙂 , mondjuk mentségünkre szóljon, hogy a Balatonnak azon a részén nem nyaraltunk az utóbbi időben 🙂 … Viszont Tomával meg sokkal többfelé megyünk, és sokkal többet is, például hajózunk, közlekedtünk ugyan Mátéval is BKV-val, de most rendszeresek azért nálunk a járműves napok, a nagyobb kirándulások, a különböző tematikus játszóterezések, az érdekes programok, szóval sokkal színesebb a paletta.

De visszatérve a Tropicariumhoz, szerdán mentünk, mert esős-borongós idő volt és gondoltam ez milyen jó kis program lesz már! Az is volt, csak éppen mások is pont így gondolkodtak, mint én a rossz időben és majdnem visszahőköltem, amikor a pénztárnál a hosszan kígyózó sort megláttam 🙂 … De persze azért bementünk és egyből ámult-bámult Legkisebbünk 🙂 :

Fordítottan kezdtünk, mert egyből a rája-simogatóhoz mentünk, ami eléggé döbbenetes volt Tomának, először nem tudta mit kell nézni abban a nagy medencében, aztán amikor felsejlett az egyik rája a víz alatt, úgy meglepődött, hogy hátralépett egy picit a medencétől, látszott, hogy nem ilyen vízi lényre számított 🙂 . Azért hamar túllendült az első megdöbbenésen és aztán lelkesen nézte a ráják hadát 🙂 :

A legtöbbet a nagy akváriumnál időztünk, de tényleg nagyon sokat, le is ültünk a kis padra előtte és hosszasan szemléltük az úszkáló halakat, viszont a kedvence Tomának az egyik cápa volt, aki nagy nyugalomban pihengetett hosszasan előttünk 🙂 :

A másik hosszasan nézelődő helyünk a Liszt-majmoknál volt, azért tudom ilyen pontosan mert megnéztem, hogy kik is ezek a majmocskák, akiknél legalább ugyanennyit nézelődünk, mint az akváriumnál 🙂 , bár meg kell hagyni, tényleg nagyon viccesek voltak 🙂 ! Egyébként Liszt Ferencről kapták a magyar és a német nevüket is, mert sörényük a zeneszerző időskori hajviseletére emlékeztet, ki gondolta volna 🙂 … Ezek a kis majmok tényleg nagyon szórakoztatóak, egyrészt szaladgálnak össze-vissza, egyik ágról a másikra ugrálnak, másrészt állandóan gyűrik egymást, ketten-hárman láthatóan nagy örömmel játszanak és birkóznak együtt 🙂 :

A többi pókot, skorpiót, bogarat szemrevételeztük, megkerestük, ha nem voltak egyből láthatók, de hosszasan nem időztünk náluk. Így is jó sokáig maradtunk, kifelé menet pedig jött a második felvonás, a pont a kijáratnál-bejáratnál elhelyezett pénzbedobós játékautók, motorok és mindenfélék kipróbálása. Csak kettőre ült fel Toma, de azokra többször is, egy versenyautós és egy motoros játékra, mert jelen állás szerint, ha nagy lesz, cross-motoros lesz 🙂 …