Vásárlós, bringás, kertes

Mert ilyenek is voltak azért ezen a héten 🙂 , amolyan hétköznapi nyári örömök, na jó, a vásárlást kivéve, mert azt télen is lehet csinálni, és nem is mindig öröm, de ez a pár nappal ezelőtti mindenképpen szórakoztató volt. Már írtam, a Családfővel és Tomával hármasban vonultunk el medencét venni, Mátét persze nem lehet ilyesmire már rávenni 🙂 . Amikor odaértünk az OBI-hoz, észrevettük, hogy egy kanyi sincs nálunk, illetve először azt vette észre Apuci, hogy nincs nála egy bankkártya sem 🙂 , hamar rájött, hogy otthon az előszoba szekrény tetején maradtak békés nyugalomban. Kicsit tanakodtunk, hogy kiszálljunk-e vagy mi legyen, én még táskát sem vittem magammal, szóval nem jöhettem szóba semmilyen téren 🙂 , de aztán gondoltuk, hogy legalább nézzük meg mit szeretnénk, mire a Családfő rájött, hogy mégis van nála, nem kártya, hanem készpénz, valakinek fizetnie kellett volna pár nappal korábban, de nem jött össze, így nála maradt 🙂 … Szóval ilyen ilyen kis viccesen indult, aztán jól is folytatódott, mert miközben végignéztük a kerti bútor és az ebédlő kínálatot az Ikeában, Toma mindent kipróbált, mindenbe beleült, belefeküdt, komolyan vette a vásárlói tesztelés feladatkört, bár a lecsekkolt termékeknek a tört részét sem fotóztam le  🙂 :

Aztán egy másik nap, nem tudom mikor sajnos, azt hiszem pénteken, bringázni mentünk közösen a fiúkkal, ami Máté miatt nagy szó, mert egyre ritkább az ilyen jellegű közös programunk. A Duna-parton egészen a kedvenc kis cukrászdáig tekertünk, ahol is ettünk egy fagyit és visszafelé is jól elvoltunk együtt, bár az most már kétségtelen, hogy Máténak új bicikli kell, kinőtte a régit, ezt mondjuk eddig is tudtuk, csak nem sejtettük 🙂 …

Szombaton pedig kiözönlöttünk a kertbe, Máté nyírta a füvet, én gazoltam, legalábbis ez volt az alapfelállás, aztán valahogy a fiú szakasz begőzölt, mert kitalálták, hogy lenyírják a nyírfánk lelógó ágait, ezt Máté csinálta létráról, ott fűrészelve – a szomszéd irigykedett is, hogy milyen jól kiaknázzuk a gyerek adta lehetőségeket, ez neki ilyen fokon eddig még nem sikerült, na de majd ezek után tanul tőlünk 🙂 – de Toma hőbörgött, hogy őt nem vesszük biztos komolyan, azért nem segíthet 🙂 … Ezért a Családfő kitalálta, hogy kötéllel ő húzhatja lejjebb a faágat, úgy könnyebb vágni a tesójának, ő a létrát fogta, én meg fohászkodtam, hogy ne legyen baj 🙂 …

Ami szerencsére nem lett, a faágak Máténak hála levágódtak, a fű ugyancsak neki köszönhetően lenyíródott, Toma kihordta az ágakat, a Családfő mindenben segített, én gazoltam, úgy látszik nálunk bejön ez a családi csapatépítő jelleg a kertben 🙂 …