Toma mostanában fél a vihartól. Nincs oka rá, de nyilván az ilyen jellegű félelmeknek nincs mindig racionális magyarázatuk. Amikor beszélgetünk róla, mindig azt meséli, hogy attól fél valami szörnyűség történik, belecsap a villám a házba, kidönti a fánkat, ami rádől a házra és ehhez hasonló dolgok és fél attól is, hogy minket elveszít… Annyira meghat, hogy milyen ragaszkodó, érett és szerintem okos is, végiggondol olyan dolgokat is, amiket én sem szoktam… Hétfőn is volt egy nagy vihar nálunk reggel – meg délután is, az rosszabb volt, mert nem voltam itthon, amikor elmentem még ragyogott a nap, gyorsan hazajöttem, már csak azért is, mert beszivárgott valamennyi víz az ablaknál a konyhában – akkor ledőltünk a kanapéra és kitaláltam, hogy a villámlás után számoljunk, hogy mikor jön a dörgés. Először csak ímmel-ámmal számolgatott Toma, de aztán egészen belelkesedett, akkor mindig hétig számoltunk el, amire megdördült az ég. Tegnap estefelé is jött valami hasonló, bár eső sem nagyon volt, de villámlott és dörgött, most már Toma javasolta, hogy számoljuk a másodperceket, 15 körül volt általában, amire megérkezett a dörgés. Talán nem olyan rémisztőek a dolgok, ha kicsit is kiszámíthatók 🙂 …