Már ez a kis kirándulásunk is jó két hete volt, de akkor valahogy az utazás előtt már nem volt időm letölteni a fényképeket, mert mindig azokkal a fránya sok fotókkal van a baj, amennyit én fényképezek, utána meg már nincs szívem megválni a képek java részétől 🙂 … Végre eljutottunk akkor lovagolni Tomával, picit korábban, nyár elején jött velem szembe valahol az egyik oldalon, hogy Taksonyban van egy tanösvény, ami a nádasban vezet végig. Jól meglepődtem, mert már megnyílt pár éve és még soha nem hallottam róla, a lovardához pedig mindig Taksonyon keresztül jutunk el, így mondhatjuk, hogy oda-vissza is útba esik, mint tényleg sok más is, arra a környéken, például a Tököli Parkerdő, Szigethalmi Vadaspark, Emese Park, hogy csak néhányat említsek. Így aztán miután a lovardában kilovagolta magát Toma és a paciktól is elbúcsúzott 🙂 , hazafelé letértünk a főútról és 2-3 perces kitérővel már a taksonyi tanösvénynél voltunk. Egy étteremnél van a kezdőpont, ott lehet parkolni is és ahogy láttam – mert bementünk egy picit, hátha van fagyi, de az nem volt sajnos 🙂 – szóval a hely is egész jónak tűnt, nagy kerthelyiséggel, és hétvégén svédasztalos ebéddel, amit azért elraktároztam magamban 🙂 . A Tanösvény szerintem telitalálat, legalábbis nekem nagyon tetszett, és úgy láttam, hogy Tomának is, pedig nem mindig lelkesedik a tanösvényekért, de egyelőre úgy vagyunk, hogy kicsit noszogatni szoktam az indulásokat, mert ha nem, akkor soha nem néznénk meg semmit 🙂 , és szinte mindig, az esetek 99%-ban utána úgy nyilatkozik az érdekelt, hogy mennyire jó volt az adott kiruccanás. Most is így volt, eleinte nem volt túl lelkes, de már az első lépéseknél nagyon bejött neki minden, békát lestünk már a kezdeteknél, majd vízisiklót és mindig volt valami érdekesség 🙂 !
Ilyen aranyos, a nádasban élő madarakkal van tele a tanösvény, nagyon élethűek, pedig dekorációk 🙂 …
Nagyon gyerekbarát a hely, volt egy másik kirakó is előrébb az ösvényen, itt pedig az erdő, mező, nádas élővilágát lehetett kirakni, ha jól emlékszem, ha az egyik sor megvolt, kész lett a többi is 🙂 .
A tanösvény túloldalán szántóföld fut végig, ami egyébként nagyon szép és felfedeztem a GPS térképet nézegetve, hogy a lovarda mögött, a fedett pályától indulva, kb. 10 perces sétával el lehet érni a tanösvény másik, ellenkező végét…
A kavics hajigálás nem maradhatott ki, ráadásul sikerült elkapnom a pillanatot, amikor lebeg a gyermekem 🙂 :
Visszatérve az étteremhez, kicsit felfrissítettük magunkat a kútnál, mert aznap elég meleg volt, ráadásul már nem sok ilyen működő kutat lehet találni…
Nagyon jó kis hely ez a tanösvény, amikor mi voltunk egy családdal találkoztunk, pont amikor mi bementünk, ők akkor jöttek ki, csendes, nyugodt hely, de a fő érdekességét természetesen a nádasban való barangolás adja. Biztos visszamegyünk még, ősszel, de télen is nagyon érdekes lehet…
Tényleg szuper hely, és én is örülök Tomának, mert amikor már ott vagyunk mindent látni akar és kérdez 🙂 …
Ez nekünk is tetszett volna, olyan jó, hogy Toma ennyire érdeklődő:)