Hajó, troli és Margitsziget

Nem ilyen sorrendben, de a lényeg ez volt, amit a címben írtam. Csütörtökön járműves napot csaptunk a fiúkkal, és a hangsúly a többes számon van, ugyanis Máté is velünk tartott, ráadásul önként és dalolva 🙂 ! Mondjuk nem pont a Margitszigetre készültünk Tomával, neki a hajó és troli volt a lényeg és a minél több jármű, és előzetesen a Városligetet céloztuk volna meg, de Máté meg a Margitszigetre akart menni, így az ő tiszteletére módosítottunk a terveken 🙂 . Nálam pedig amikor elindultunk, akkor tudatosult az érzés, hogy az elmúlt egy hét után, nekem úgy kellett ez a kis kiruccanás a fiúkkal együtt, mint egy falat kenyér, mivel az előző hetet kórházból beteglátogatásba menet vagy fordítva töltöttem, így az a nap maga volt nekem a Kánaán és ahogy haladtunk előre az időben az érzés csak erősödött és a Margitszigeten teljesedett ki azt hiszem! Szerintem a fiúk is így voltak vele, nincsenek hozzászokva, hogy ennyire nem találkoznak velem, Tomának már előző nap is, szerdán, amikor a fogorvoshoz mentem elvonási tünetei voltak velem kapcsolatban, majdnem elkísért, de visszariasztotta a várakozási idő, amit magában kellett volna végig bekkelnie a váróban, de már csak úgy engedett el, hogy másnap reggeltől estig együtt leszünk 🙂 , lehet, hogy Máté is ezért enyhült meg és jött velünk 🙂 … 

Mindenesetre az a nap nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat együtt és kicsit kiszakadva a mindennapokból. Bár nem volt jó az indulás, a Szent Imre téren raktuk le a kocsit, hogy hévvel megyünk a MÜPA-ig, onnan meg hajóval, de hévpótlók jártak baleset miatt, ezért visszaültünk az autóba, bementünk a színházig és ott próbáltam parkolóhelyet találni, nagy nehezen sikerült is. Gondoltam végre sínen vagyunk, felülünk a hajóra és megyünk is, de sajnos pont abban a hév megállóban történt, mint később kiderült egy halálos baleset, szóval minden le volt zárva baleseti helyszínelés miatt, így nem tudtuk megközelíteni a hajóállomást. Ezért felültünk a 2-es villamosra és bementünk a Borárosra, ahol pont lekéstük a hajónkat a kis intermezzók miatt… Mivel már délidő volt, kitaláltam, hogy menjünk be addig a Mekibe, amíg a következő hajóra várunk. Így is lett, de amire odaértünk, sorra kerültünk, már elvitelre vettünk mindent, mert megenni nem lett volna idő, így magunkkal cipeltünk mindent a hajóra 🙂 , ahol meg nem engedték megenni az étket, erre mondjuk készültünk is, de azért reménykedtünk:) … Viszont így volt jó minden, ugyanis a hajóutat végig bámészkodtuk, nagyon jól éreztük magunkat, Toma külön kiemelte előző nap, hogy nagyon szeretne hajózni és trolizni, a többi jármű is jöhet, de ez a kettő a lényeg 🙂 ! És tényleg, ott jöttem rá, hogy idén még nem is hajókáztunk, szóval pont itt volt az ideje 🙂 .

Ez a hajó most csak a Szabadtéri Színpadnál állt meg a szigeten, így onnan kezdtük a sétánkat visszafelé. De előtte kerestünk egy árnyas fát egy paddal, letelepedtünk és megettük a Mekiből hozott ebédünket 🙂 . Nem mondom, hogy nem voltunk látványosak, de szuper jó érzés volt ott piknikezni egy kicsit 🙂 . Aztán visszafelé, a Jászai Mari tér felé indultunk, először a kolostor romoknál bóklásztunk,

majd a vadasparkba is bementünk,

és még nyuszit is simogatott Toma 🙂 :

Egyébként meg a Margitszigeten csak úgy bóklászni is nagyon jó,

A szökőkútnál meg általában szerencsénk van, most is így volt, elcsíptük a zenés részt, teljesen véletlenül, akkor értünk oda,

le is telepedtünk a székekre az egyik fa alá és végighallgattuk és élveztük az egészet 🙂 !

Utána azért, a meleg miatt jobban átgondolva, elcaplattunk a buszhoz és azzal mentünk ki a szigetről, ahol meg átszálltunk a 4-6-os villamosra, és elmentünk vele a Jászaira, sok napon való gyaloglást megspórolva és azzal a haszonnal, hogy buszon és villamoson is utazhatott aznap Legkisebbünk 🙂 . A villamosra várva:

A Jászairól már csak a 79-es trolihoz mentünk, ami az egyik lényeg volt Tománál, mert kezdi legalább annyira szeretni a trolibuszt, mint az autóbuszt 🙂 :

Onnan már a troli Apa munkahelyére repített, ahol ugye még egy kis futó felmérés és hasonlók is történtek, de ez már egy másik történet, amiről írtam is 🙂 . Máté nélkül nem lett volna olyan jó az a nap, rengeteget nevettünk az ő jóvoltából is, szuper volt nagyon 🙂 !