Egy délelőtt…
…kísérőként az onkológián, elnémítja az embert… Átértékeltet, kijózanít, felráz, hálássá tesz, ugyanakkor megrémít, megláttat olyan dolgokat, amiket nem vennél észre, de ezután súlyként nehezednek rád, és kicsit talán erőt adhatsz annak, akit kísérsz és akivel szinte testvérként nőttél fel… ... Tovább »