Itthon

Hazaértünk már 2 napja és szuper volt minden! Nagyon jól éreztük magunkat Münchenben, rengeteg helyen jártunk, ami abba a tisztán két napba, ami az utazáson kívül volt belefért, szerintem amit lehetett megnéztünk és jól kihasználtuk az időt – majd részletesen beszámolok, ha egyszer lesz időm 🙂 . Máté azt mondta, élete eddigi legjobb utazása-nyaralása volt, örültünk is ennek, hiszen tulajdonképpen miatta mentünk, az ő ajándéka volt a meccs és vele együtt a város, amit már régóta látni akart 🙂 .

Elég jól sikerült kikapcsolódni is, már az utazás maga is egy élmény volt, bár igaz, hogy nagyon hosszú órákon át csak mentünk, de cserébe gyönyörű tájakon autóztunk és már az is felüdülés volt. A GPS-es keresgélés útközben eléggé lefoglalta az energiáinkat, majd amikor már Münchenben voltunk, szintén így tömegközlekedtünk (le kellett rakni az autót, mert dízellel mentünk, amit a városban büntetnek, ha nincs zöld matrica a kocsin), hogy a GPS-en keresztül raktuk össze, hogy villamossal, vasúttal vagy éppen mivel megyünk, elég hamar belejöttünk, főleg Máté, vasárnap kifejezetten csak ő tervezte az útvonalainkat, de azzal is amíg terveztünk, csak arra figyeltünk, szóval tényleg kikapcsoló volt… A hotel, amit a booking.com-on foglaltam extra szuper nagyon jó volt, tiszta, szép, és még ráadásként magyar recepciós is volt, mindenben segített, jó kis tippeket adott, ha megyünk még – mert Máté már most visszamenne 🙂 – akkor biztos oda térünk vissza.

Apa nagyon jól bírta az egészet, szuperül vezetett, mindent elintézett, még Münchenben is az arénában, kiváltotta az ott használatos kártyát is, csak azzal tudtunk bent létezni, szóval le a kalappal 🙂 ! Tomán is meglepődtem, remekül bírta a maratoni autózást (kifelé 8 és fél, vissza 7 óra alatt jöttünk), egyszer sem aludt el 🙂 , volt, hogy közben játszottunk, kártyáztunk, olvastunk, de persze volt nagyon sok üresjárat is, amikor csak beszélgettünk, vagy néztük a tájat és egyáltalán nem panaszkodott, nagyon ügyes volt! Viszont hétfőn siettünk hazafelé, pont aznap volt keresztapám temetése Veszprémben, délután 3-ra kellett megérkeznünk, kis késéssel de sikerült. Maga a megérkezés sűrű volt, kocsiban és benzinkútnál öltöztünk át, eleve vittük ugye a gyászruhákat, utána még estebéd is volt, tele ismeretlen ismerősökkel, voltak akiket lehet 20 éve nem láttam, felkavaró volt…

Este bedőltünk az ágyba, reggel már jött is hozzánk Beni, hiszen csak két teljes napot, a keddet-szerdát tudták közösen tölteni Mátéval, mert szerda éjjel utaztak vissza Angliába. Örültünk neki mindannyian, olyan mintha családtag lenne, bár kicsit éles volt a váltás München, utazás, temetés után, még valami ebédet is kreálnom kellett gyorsan, de sikerült azért 🙂 … Egyébként meg két napon át medencéztek, Monopolyztak, és jól érezték magukat Toma közreműködésével.

Egyébként ezek a hirtelen, éles váltások a nehezek most nekem. A halálesetek, aztán egy nappal később Toma szülinapja, utána a müncheni utazás, hazafelé, ugye még haza sem érve keresztapám temetése, majd alig aludtunk egyet itt volt Beni, akit tényleg családtag, de hirtelen teljesen más világot hoz, most, miután elment holnap unokanővérem temetése lesz, utána egyből utazunk a Balatonra (ahová ma mentünk volna, de ezt az egy napot lemondtuk a holnapi temetés miatt).

Aztán remélem lesz egy kis nyugalmunk, 3 napig egész pontosan, mert ha mindez nem lenne elég, nem tudom ki hallott olyat, hogy valakinek a férje eltitkolja a felesége temetését mindenki, a család és a barátok elől is, félrevezet mindenkit másfél hétig, hogy mindent intéz, pedig közben arra ment ki a játék, hogy senki ne legyen ott a temetésen… Ezt az unokanővérem férje csinálta konkrétan, az okokat nem tudjuk miért, ha csak azért nem, mert mindenkivel összeveszett már a családból, de az unokanővérem nem ezt akarta azt biztosan tudjuk, megteheti, mert még papíron a férje maradt, de külön éltek és ha mi, a Családfővel nem nyomozzuk ki (szó szerint) kedden miután éppen hazaértünk a temetés időpontját, akkor csak utólag értesült volna róla mindenki… Nem is arra a temetésre megyünk, hanem sebtiben szerveztünk egy búcsúztatót a sírhoz, két órával későbbre, de megvisel ez most mindenkit…

Utána pedig azt hiszem megint alig fogom várni, hogy induljunk a Balatonra, mert talán az feledteti egy kicsit ezt a sok mindent, mondjuk én most pillanatnyilag egyáltalán nem vágyom még a Balcsira sem, viszont Toma nagyon, konkrétan visszaszámol, miatta megyünk most elsősorban…