Pillanatnyi állapotaink

Tegnap lenyírtuk végre a füvet a kertben Mátéval, ami akkora volt, hogy a fűnyíró is nehezen végzett vele 🙂 … Intenzíven halogattam két napja a dolgot, először a meleg, aztán az eső miatt, meg úgy egyáltalán.. Az utóbbi jó 3 hétben nem nagyon foglalkoztunk a kerttel, meg is látszik szegényen, van még munka bőven, gazolás főleg, meg csúszda, trambulin, terasz takarítás. Ezért tegnap a fiúkkal délután kettőtől estig kint dolgoztunk, volt, hogy Toma inkább gokartozott, biciklizett, de Máté meg végig segített, csak egy kis kávéra (nekem 🙂 ) és beszélgetésre ültünk le, jó volt.

A kedd az orvosoké volt, délelőtt elmentem a mammográfiai behívómmal a vizsgálatra. Még soha nem voltam, csak ultrahangon, hát nem a legkellemesebb a dolog, de bőven túlélhető. Eredmény majd csak 2 hónap múlva és az a jó, ha akkor, de az elődleges vizsgálatok szerint minden oké. A Családfő és Máté délután bőrgyógyászhoz ment, régóta járunk a doktornő magánrendelésére, főleg Legnagyobbunk kiskorában voltunk rendszeres látogatók, most egy ideje nem voltunk. Anyajegy ellenőrzésre mentek elsősorban – még nekünk is lesz egy utunk oda Tomával – amik szerencsére rendben vannak. Máté kapott krémet a pattanásaira is, végre úgy érzem, hogy a szűrő és ellenőrző vizsgálatokkal is egész jól állunk családi szinten. Nekem mondjuk még van egy-két köröm, nőgyógyászati szűrésre és szeretnék elmenni a Családfő kardiológusához is, akihez nyár elején a rosszulléte miatt ment el. Én a tavaszi pulzus problémáim miatt (azóta nem mértem semmit, jobb a békesség alapon) látogatnám meg, mert tulajdonképpen amióta Toma megszületett, nagyon senki nem vizsgált sehogy 🙂 , szóval lehet, hogy nem fog megártani a dolog. Mondjuk legalább laborvizsgálaton voltam tavasszal, tényleg 7 éve szinte orvos nem látott, ami persze jó, de az elmúlt időszak halálesetei nálunk azért figyelmeztetően hatnak rám…

Tényleg, még nem is írtam a fogorvosról, akihez a letört fogam miatt mentem már bő egy hónappal ezelőtt. Hát, szuper volt és ez most nyilván furcsa, de tényleg az volt, megvan családunk fogorvosa, akihez életem végéig szeretnék járni 🙂 ! Tulajdonképpen ismerős volt a rendelő és minden, mert jó 15 évvel ezelőtt, mi a Családfővel a fogorvosnő anyukájához jártunk, akitől a lánya évekkel ezelőtt átvette a praxist és a rendelőt, de persze emlékezett ránk, mert találkoztunk, de ő akkor tanulta a szakmát, amikor mi ott betegként-ismerősként voltunk náluk. Mondjuk eléggé messze van tőlünk, a II. kerületben fent a hegyen, de ez az egyetlen hátránya úgymond. Amikor megálltam a kocsival a ház és rendelő előtt, elfogott a nosztalgia, mert tisztán emlékeztem, hogy nagy pocakkal, egész pontosan 15 évvel ezelőtt jártam ott utoljára, ugyanolyan csendes volt az utca akkor is és az egész ház, szinte változatlan volt kívülről, belülről azért újabb lett 🙂 .

Szóval az egész kezelés és minden a legjobb volt, ami valaha is fogorvosnál ért! Először is egyből megtaláltuk a közös hangot, az asszisztensével is, olyan volt az egész, mint egy klubdélután 🙂 , jókat nevetgéltünk, beszélgettünk, ahogy tudtunk persze az injekció és zsibbadás között 🙂 … Abban maradtunk, hogy legközelebb rám számolnak egy fél órával legalább többet, mert olyan jól eldumcsiztunk 🙂 , szegény utánam következőkkel fél órás csúszásban voltak. A kezelés nem fájt egyáltalán, még az injekció sem, a fogam nagyon szép lett és még csak nem is volt drága, olyannyira, hogy többet akartam fizetni neki, de nem engedte 🙂 … Egész biztos, hogy bármennyire is messze van, hozzá járunk ezután mindannyian 🙂 ! Ráadásul itt a környékbeli fogorvosok, egyáltalán nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, tényleg van, amin jó ha nem változtat az ember lánya…

Egyébként meg próbálok megbirkózni a gyászos hangulataimmal, több-kevesebb sikerrel. Csinálom és teszem a dolgom, és tényleg a fiúknál nincs jobb ellenszer erre az egészre, de egész nap kavarognak a fejemben az emlékek, gondolatok, főleg az unokanővéremről, még ha jól érezzük magunkat, akkor is eszembe jut, főleg azért, hogy ő már nem érezheti jól magát, bár ki tudja mi van ott ahová ment…

Az iskolához meg senkinek sincs kedve itthon, most olyan struccpolitikát folytatok még egyelőre, de nem sokáig tehetem ezt nyilván Nem vettünk semmit még, Toma iskolatáskáján, tornazsákján és tolltartóján kívül, amit a barátnőmön keresztül rendeltünk meg és még nincs nálunk, de megvan. Mondjuk a tanszerlistát amit kaptunk, ő összeválogatja nekem az üzletben, de nyilván a tornafelszerelést nem tudja házhoz szállítani a papírboltból 🙂 , és különben is, ki kellene válogatni valami Tomának tetsző ceruzát, füzetet, meg hasonlókat, szóval mégis csak el kell hozzá látogatnunk. Máténak veszünk pár kockás és vonalas füzetet, aztán majd kivárunk, mert igazából fogalmunk sincs mit kének a gimiben, de ebben a korban ez már nem is annyira fontos 🙂 …