A Nymphenburg-kastélyból – ahol tényleg a nap felét eltöltöttük és már délután 4 körül járt az idő – egyenesen a Marienplatz-ra mentünk, mivel mindenképpen müncheni belvárosi hangulatba is szerettünk volna belekóstolni – már amennyire ez lehetséges ugye 2 nap alatt 🙂 ! Kettő az egyben címszóval azon a hétvégén müncheni járműves napokat is tartottunk, Toma legnagyobb örömére 🙂 , mivel a dízel autót le kellett raknunk zöld matrica hiányában és családi napijegyekkel közlekedtünk, mondjuk éppenséggel nem is bántuk a tömegközlekedést, mert így lehet a leginkább bele merülni egy városba szerintem. Főleg villamosoztunk és vasutaztunk, az aktuális címeket pedig a telefonjaink GPS-ébe beütöttük és tömegközlekedésre váltottunk kocsi helyett, és így gyönyörűen kijött a legegyszerűbb útvonal. Már szombaton is, de főleg vasárnap végig Máté volt az útvonaltervező, tök gyorsan és jól kiigazodott mindenen, telefonon és metróban való tájékozódáson egyaránt 🙂 , kifejezetten meglepő és jó felismerés volt ez nekünk 🙂 ! Szóval közlekedtünk, főleg Legkisebbünk volt ettől a legboldogabb 🙂 :
A Marienplatz nagyon bejött mindenkinek, de legjobban Máténak tetszett, azt mondta, hogy a meccs és maga az Aréna után, a Marienplatz tetszett neki a legjobban 🙂 !
Tomának nagyon tetszett a mutatványos vagy nem is tudom, hogy hívjam, aki ezüst színű ruhában álldogált a tér egyik részén 🙂 . Az elején nem mert nagyon odamenni, mivel tartott tőle, hogy németül fog hozzá szólni, de bátorítottuk, hogy ne féljen, az ilyen mutatványosok, pont nem szoktak megszólalni és mekkorát tévedtünk! Ugyanis pont Tomához szólt, méghozzá magyarul 🙂 ! Ahogy hallotta, hogy egymás között őt tárgyaljuk ki magyarul 🙂 , bemutatkozott és köszönt Tomának, aztán beszélgettünk vele, kiderült, hogy ő már nem Magyarországon született, a háború után mentek először Ausztriába, aztán Németországba. Az anyukája volt magyar az úrnak és ő tőle tanulta a nyelvet, amit tökéletesen beszélt, ez is egy meglepő furcsaság volt, hogy valaki így megtanulja a magyart és soha nem élt itthon és főleg, hogy nem felejtette el a nyelvet azóta sem… Örültünk a találkozásnak, Toma meg különösen 🙂 !
Ha már ott voltunk, természetesen mindenképpen látni akartuk a harangjátékot is 🙂 , nem is voltam benne biztos, valahol olvastam, hogy nyáron délután 5-kor is lemegy a harangjáték. Amikor kezdett gyülekezni a tömeg, már nagyon bizakodó voltam, és tényleg annyira jó hangulatú és szép volt az egész, hogy öröm volt látni 🙂 ! A tesók egymáson nézték 🙂 :
Utána sétálgattunk még a környéken, aztán a hotelbe vonatoztunk,
és aznap nem meglepő módon, senkit sem kellett álomba ringatni 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: