Vasárnap estefelé aztán végre elérkezett a várva várt alkalom, amiért tulajdonképpen Münchenbe utaztunk és indulhattunk a meccsre 🙂 ! Mondanom sem kell, Máté tűkön ült, hiszen már vagy 8-10 éve Bayern München szurkoló, a jegy és az egész müncheni hétvége az ő ajándéka volt, a szülinapjára, ami most lesz majd szombaton 🙂 … Persze imádja a csapatot és mindent ami azzal kapcsolatos, nyilván a város is ide tartozik 🙂 , ami tényleg nagyon tetszett neki! Már a BMW múzeum után délután visszamentünk a hotelbe, ettünk és kicsit szusszantunk, mert 6 körül elindultunk a meccsre, ami 20.15-kor kezdődött, de előtte kicsit körbe akartunk nézni.
Az Arénához kivételesen autóval mentünk, egyrészt mert a szállodától szinte egyből rá tudtunk kanyarodni egy olyan külső körgyűrűre, mint Budapesten az M0-ás és ott nem büntetik a zöld matrica nélküli kocsikat. Másrészt mert gondoltuk, hogy tömeg lesz és hazafelé nehéz lett volna felpréselődni akármelyik buszra vagy akármire, ami ott jár és este 10 után már azért ez fárasztó lett volna Tomának is, viszont az autóban simán elalszik a hotel felé, akkor is, ha éppen a dugóban ülünk. Az Arénát egyből megtaláltuk és csak ámultunk a méreteken megint és az embertömegen, ami ott volt! 75000 férőhelyes a stadion és mint megtudtuk a meccs legelején teljes teltház volt aznap, ami nem mondom, hogy nem frusztrált egy kicsit, de csak és egyedül engem 🙂 , mert már az itthoni indulásunk előtt lehetett tudni, hogy minden jegy elkelt és nem vagyok egy tömeg fóbiás, de kicsit nyomasztott a gondolat, hogy ott leszünk a gyerekekkel ilyen embertömegben és mi lesz akkor, ha valami baj van… Szóval előtte ilyesmik cikáztak a fejemben, de érdekes módon, ahogy megérkeztünk ezek a rossz gondolatok mind elszálltak, ugyanis az a rengeteg ember valahogy szépen eloszlott ott a helyszínen 🙂 …
Még volt egy nagy feladatunk, kiváltani az aréna kártyát, mert bent a stadionban sehol, még a büfében, de a parkolóban sem lehetett készpénzzel fizetni, csak ezzel a kártyával. Hát, először nem voltunk valami sikeresek, kívül nem találtunk semmit sem, belül pedig csak feltöltő készülékbe botlottunk, így inkább a nézelődés után megkerestük a helyünket és a Családfő utána egymaga birkózott meg a feladattal. Nagyon megörültünk neki, amikor a sorok között feltűnt az üdítőkkel és a pattogatott kukoricákkal 🙂 ! Az egész hangulat, már a kezdés előtt is szuper volt, rengeteg családos volt körülöttünk is gyerekekkel, tiszta show-műsort kreáltak kezdés előtt, amit az óriás kivetítőn néztünk, ami állítólag Máté felvilágosított 🙂 , ebben a stadionban az egyik legnagyobb.
A kezdés szuper volt, Toma imádta a legjobban, mert mindenki ülőhelyén volt egy hatalmas nagy papírlap, a miénken piros és ezt kellett feltartani a meccs elején, ami kiadta a Bayern München logót. Ugyancsak Mátétól tudom, hogy ez minden kezdésnél így van, utána viszont elszabadult az őrület, állítólag többször előfordul, de most teljes erővel tombolt, hogy ezeket a lapokat utána összegöngyölték és dobálták vele a pár sorral lejjebb ülőket 🙂 … Először csak néztünk, amikor kaptunk egyet-kettőt, aztán persze nekünk sem kellett több, mi is hajigáltuk a miénket, főleg a mi fiaink és az összes többi gyerek élte ki magát ebben, olyannyira, hogy egészen a meccs végéig voltak, igaz már elvétve hajigálások. Toma nagyon élvezte az egészet a szünetben is és a II. félidőben is, ami hozzánk érkezett óriás galacsin, azt lelkesen tovább dobta, sőt, miután láttuk, hogy mások papírrepülőt hajtogatnak, a hozzánk érkezőkből Apuci lelkesen hajtogatott óriás papírrepülőt Tomának 🙂 ! Mondanom sem kell, Legkisebbünk örömmel dobálta a repcsiket, még itthon, pár nappal ezelőtt is felemlegette, hogy milyen jó volt azt a sok mindent dobálni ott az Arénában.
Közben a meccs is remek volt, a Bayern, a Manchester United-el játszott és szerencsére nyertek is egy góllal, szóval teljes volt az öröm. Már sötét volt, amikor véget ért a meccs, viszonylag hamar kijutottunk a stadionból és megtaláltuk a kocsit is, és örültünk, hogy az autó mellett döntöttünk, mert iszonyú tömegnyomor volt a busznál. Mondjuk a parkolóból is beletelt jó csomó időbe, amire kijutottunk, és jól kalkuláltunk, útközben elaludt Toma a kocsiban, bő fél óra volt, amire a hotelbe értünk. A mélygarázsból Máté hozta fel a nagy szurkoló tesóját, aki a liftben kicsit magához tért, aztán ahogy beértünk a szobánkba, éppen csak lehúztam róla a ruháját és felvettük a pizsamát és már aludt is 🙂 . Nagyjából mi is ilyen állapotban voltunk, de az egész remek volt, tudom, hogy maradandó élmény Máténak 🙂 !
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: