Ahol mindig történik valami…

Nem is írtam még, hogy jó Apuci kocsija! Már egy hete is jól volt, köszöni szépen, az volt a gond, amit mindenki előrejelzett, aki a lerobbanásnál látta az autót, nevezetesen nem volt meghúzva jól az olajtartályon a csavar és csak idő kérdése volt mikor hagyjuk el… A Családfő már másnap, vagyis múlt hét hétfőn töltött bele új olajat és meghúzta, lemosatta a motort, mert ugye kifolyt egy csomó minden, és így csak 1 napig nem volt autóm – szerencsére 🙂 …

Mondjuk ennek ellenére nem cikáztam mindenfelé, bár kifejezetten jól jött, hogy az orvoshoz tudtam autóval menni, de úgy volt, hogy a múlt héten viszem fociedzésre Tomát, mert csak azon a héten volt, most éppen valami tábor van Nógrádban a focisoknak és előtte is mindig volt valami. De aztán nem vittem Legkisebbünket sehova, mert hőemelkedése volt pár napig. Először olyan 37.8 volt, ami azért jó erős, és olyan kis levert volt meg minden, utána már 2 napig csak 37.4-et mértem, de aztán szerencsére nem volt semmi. Vagy bujkált benne valami vagy ilyen gyorsan lecsengett valami enyhe dolog nem tudom, vagy a fáradság is közrejátszott mindebben… 

Külön örülök, hogy amikor elmentünk Tomának pénteken bringát venni a Decathlonba, bevásároltunk neki tornacuccból is. Van most már kinti-benti tornacipője, két torna nadrágja, két tréning ruhája (egy őszi, egy téli), és még suliba járó cipőt is vettünk neki! Úgyhogy halleluja, kicsit előrébb vagyunk tanévkezdésileg!

A múlt hét meg csak úgy elszaladt, kedden a mammográfiával, meg délután a fiúk bőrgyógyászával, aztán szerdán füvet nyírtunk Mátéval, de tényleg az egész délután ráment, mondjuk nem csak arra, gazolásra is és hasonlók. Csütörtökön pedikűrösnél is voltam, meg főztem-mostam-takarítottam sokat akkor és pénteken is, amikor is délután ugye Decathlonoztunk. Szóval sitty-sutty elment az egész, én meg kivagyok, mert valahogy hiába takarítottam, úgy érzem szalad a lakás, alaposan legutóbb 1 hónapja takarítottam itthon, de úgy igazán rendesen szerintem csak ősszel fogok, mert addig idő sem lesz rá, de már valahogy nagyon vágyom rá, nem szeretem, amikor ez van itthon… Mondjuk az elmúlt bő 1 hónapunk kész ámokfutás volt minden tekintetben és még előtte is, a halálesetek, kórház járás, aztán a sok utazásaink, temetések, kicsit úgy érzem le is fáradtunk mindentől, most egyáltalán nem érzem, hogy dagadunk az energiától a tanévkezdésre, inkább fárasztó volt ez a nyár, minden tekintetben…

A hosszú hétvége is sűrű volt, szombaton Apa és Máté horgászversenyre mentek Dunaharasztiba. De csak a feléig maradtak, mert mindketten Fradi meccsre is akartak menni (és persze Toma is 🙂 ). Szóval olyan 3 körül hazaindultak, de addig megfogta a legnagyobb halat Máté, ami 7,4 kg volt és azt tartotta is, mint kiderült övé lett a legnagyobb halfogó díj a végén, de ugye nem vette át a díjat, mert nem volt ott, pedig már akkor is sejteni lehetett, amikor eljöttek, hogy ez meglesz neki 🙂 ! Aztán a 4. lett összesítésben is, de amikor itthon összeszámolták a fogott halak számát, kiderült, hogy az övé 22 kg körüli volt, 21 kg-al nyert az első helyezett. Elképzelhető, hogy az utolsó halát nem számolták bele véletlenül vagy az is lehet, hogy szándékosan – bár nagyon kedves volt ott állítólag mindenki – mondjuk talán érthető lett volna, hogy ne olyan nyerjen mindent, aki ott sincs az eredményhirdetésen 🙂 … Én pedig mondtam nekik, hogy maradjanak, de nem lehetett őket rávenni, meccsre akartak menni, mentünk is persze, de szerintem nagyon nem érte meg, mert bűn rossz mérkőzés volt, mondtam is nekik, de ők így sem akarták volna kihagyni, hát, ki érti ezt 🙂 … Legalább mondjuk a díjat megkapja utólag Máté, már írták, hogy hol és kitől lehet átvenni és persze nagyon örül neki 🙂 !

Vasárnap délután pedig fiús program volt minden fiúnak itthon: Soroksár meccsre mentek közösen 🙂 ! Oda mindig szegény szomszéd Feri bácsival járt Máté, aki tavasszal meghalt… Innen a nagy érdeklődés, most kinyitott a megújult focipályája is a csapatnak, szóval kíváncsiak voltak és elmentek. Hívtak persze engem is, de én önként vállalt csajos programon vettem részt itthon, vagyis, mostam-teregettem- takarítottam-port töröltem-pakoltam 🙂 … Hát valamivel előrébb kerültem, de mint már korábban írtam, nincs jó érzésem így sem, kell az az őszi mega takarítás itthon! Pedig még hétfőn is itthon tüsténkedtünk, de ez is csak olyan tűzoltásnak minősül, még a kertben is annyi minden lenne, meg itt bent is, de már nem kesergek ezen… A fiúk meg főleg medencéztek, este pedig tűzijátékra mentünk, így ez a hétvége is elröppent, volt, nincs!

Ez a hét meg még inkább elrepül, annál is inkább, hogy csak egy napot leszünk itthon. Nemsokára indulunk Rétimajorba csütörtökig maradunk, nem is volt biztos, hogy megyünk, de mivel szabad a nagy kedvenc házunk, megyünk 🙂 . Csütörtökön hazajövünk, hogy pénteken menjünk a szombati maconkai média horgászversenyre, ahová már legalább 15 éve jár Apa, Mátéval kiegészülve 6-7 éve. Korán, 7-re ott kell lenni a sorsoláson, ezért gondoltuk, hogy előtte egy nappal leutazunk, az utolsó pillanatban döntöttük el, szállás már nem volt Bátonyterenyén, de 8 km-el arrébb egy Vendégházban Nemtiben, ahol étterem is működik sikerült foglalnom szombaton, szóval megyünk. A nap érdekessége, hogy pont szombaton lesz Máté 15 éves, azért is megyünk mindannyian, mert nem vagyok hajlandó külön lenni a napján 🙂 . Ő választotta egyébként, hogy aznap szeretne versenyezni, így ez amolyan plusz ajándék neki, egyszer már volt ilyen, talán a 9. vagy a 11. szülinapján, ha jól emlékszem, hogy akkorra esett szintén a verseny és akkor is persze pecázott teljes mellszélességgel 🙂 … Ünnepelni vasárnap fogunk itthon, Apuci húgáékkal kiegészülve. A jövő héten itthon leszünk, készülünk a sulikra, amitől egy kicsit a frász kerülget most már, minden tekintetben, sok mindent venni is kell még és az meg főleg frusztrál, hogy mindkét fiú újat kezd… Én ilyenkor már mindig szeretnék az újban lenni, szóval nem bánnám már, ha 3 héttel előrébb járnánk, pedig a nyár még mindig a kedvencem!