Rétimajori halfogások és bringatúrák

Vannak helyek, amiknek pozitív kisugárzásuk van szerintem, nekem ilyen Rétimajor! Egyszerűen hihetetlenül jól érzem ott magam és persze nem vagyok ezzel egyedül, nálunk mindenki imád ott lenni… Talán azért, mert nem lehet betelni a hely szépségével, nyugalmával, a rengeteg sok szép mindennel és azzal a mély megnyugvással, ami ott mindig rám tör! Most végre szabad volt a nagy ház, vártuk már, hogy ott lehessünk, nekünk az picit olyan, mintha valami nyaralóba mennénk vissza, szeretjük azt is! Kedden leérve mindenki fogta a pecabotját és persze estig horgászott, hogy aztán másnap felkelve ismét folytathassa mindezt 🙂 . Rengeteg sok és nagy halat is fogtak a fiúk, abban a két és  fél napban, amikor is végig kánikulában élveztük a perceket ott, de a tavas panziónál, ahol lakunk mindig, az árnyas fák alatt ücsörögve, nem tűnt annyira megterhelőnek a dolog. Sajnos a kinti medence, ahogy számítottunk is rá, nem lett kész a második kis mini nyaralásunkra, idén már nem is készül el, de hát ez most már nekünk sem fontos, viszont jövőre azt ígérték meglesz, aminek már most örülök, mert konkrétan csak a fürdés hiányzott most nekem személy szerint, meg a két fiúnak is, Apuci azért meg lenne lubickolás nélkül is simán 🙂 … Szóval visszatérve, halakban nem volt hiány most sem, degeszre fogta magát mindenki, (még hazaindulás előtt is a pecabotot markolták):

Toma kedvenc elfoglaltsága a csaligyúrás volt, olyan édes, ezzel hosszasan elbogarászik 🙂 :

A holtidőkben pedig bringára pattan és teker egyet a ház körül 🙂 :

A FB-ról már sokaknak ismert harcsa-fogás 🙂 , 

és másnap még egy 🙂 :

Készültünk előre, levittük Toma kis biciklijét a régit, nekem meg a Családfő kért ott egyet kölcsön. Annyit kellett tennünk, hogy elmentünk a bringáért szerdán Örspusztára, ami szintén Rétimajorhoz tartozik, 5 km-re van onnan, Apucival átautóztunk, ő még egyeztetett a két héttel később tartandó saját szervezésű versenye ügyében, én meg “haza” bringáztam szépen. Majdnem a legnagyobb hőségben, de egy élmény volt az út, mert csodaszép helyen visz, ahol kocsival már többször jártunk, de általában gyalogosan, a nagy melegben nem megyünk arra. A Nádori-csatorna és a halastavak között visz az út, vadkacsa rajok és szürke gémek szálltak el a közelembe, némelyikük megijedve a bicikli zajától, és úgy egyáltalán gyönyörű volt az egész…

Tomával szerdán délután azért elmentünk egy kis biciklis túrára is, bejártuk a szűkebb terepet, kicsit a Nádor-csatorna felé is mentünk,

meg a madárleshez,

a Nádi iskolához

átmentünk a Nyalóka-szigetre is, ahol júliusban laktunk:

Itt hangzott el Tomától, hogy a Nyalóka, mennyire hasonlít az itthoni kis környékünkre, pedig neki nem mondtam semmit erről, de múltkor még egy fotót is feltettem az egyik útról, ami akár itt nálunk is lehetne, de Rétimajorban fotóztam 🙂 , szóval nem csak nekem tűnt fel úgy látszik 🙂 . Végül a honfoglalás kori rekonstruált kunyhót sem hagytuk ki, pedig még 6 körül is eléggé meleg volt, de élveztük!

A kunyhóból a kölcsönkapott bringám 🙂 :

Aznap este szalonnát is sütöttünk, én forszíroztam nagyon az ügyet és nagyon jó, hogy megtettem 🙂 ! Már legalább 1 hónapja ki akartam próbálni a szalonnasütő vasat, amit még júliusban vettünk. A szerkentyű kerek belsejébe kell rakni a szalonnákat, rárakni a parázsra, ahol szépen megsül, arról nem is beszélve, hogy összegyűlik a jó sok finom szaft, amit rácsorgattunk a kenyerekre. Hát, nagyon jó volt, az lett a vacsora akkor, még Toma is imádta és belakott belőle (mondjuk azért persze a szalonnát nem ette, az már túlzás lett volna tőle 🙂 ), de a kenyerekről úgy nyilatkozott, hogy isteni finomak voltak, hármat be is termelt, úgyhogy elhiszem neki 🙂 és  persze kérdezte mikor sütünk itthon is 🙂 … Máténak is nagyon ízlett, meg Apucinak is, bár ő azért még akkor is pecázott főleg 🙂 , egyedül hagyma és zöldségek hiányoztak mellé, mert azt persze nem vittünk magunkkal, de majd itthon bepótoljuk legközelebb 🙂 … Itt már a tűzcsiholó segédem 🙂 :

A háttérben még szorgos pecázók:

Közben besötétedett, az a hosszú, fanyeles a szalonnasütő vas:

Ott Rétimajorba olvasni is remekül tudok, amíg kint a fiúk pecáznak, én szuperül elvagyok mellettük ücsörögve a könyvemmel, este meg külön jó volt az olvasás is (végre kiolvastam mint írtam a könyvemet is), ki voltak nyitva az ablakok, csak a spalettákat zártuk be. Így minden behallatszott a tóról, mert ott van mellettünk ugye, hihetetlenül jókat fürdenek a halacskák éjjel, hallani lehetett ahogy lubickolnak, ki és be csobbannak a vízbe és rengeteg sok madárhang is beszűrődött, kisebb kárálások is. Lefotóztam a házból is pár helyet, mert tényleg kényelmes és szuper, úgy ahogy van. Itt az étkező-nappali:

Az emeleten is vannak hálószobák, de ez a lenti háló:

Itt pedig ami kívül van, a pecás hely egyik része, innen szűrődnek be az éjszakai halfürdők 🙂 :

ez a hátsó bejárattól látható tó,

és a tornác:

Csütörtökön délelőtt összepakoltam, mondjuk fél óra alatt megvoltam, a fiúk persze pecáztak, én pedig még átbringáztam az étteremhez közeli Lótusz-kertbe, önös céllal, mert nagyon szeretem a megbarnult lótuszt a karácsonyi vagy téli dekorációkhoz. Szedtem is ott rengeteget, a lótuszok csodaszépek ott egyébként, megtudtam, hogy azért vannak ott ilyen jól, mert van egy meleg vizes ér, ami az egyik tavat táplálja, télen ott sem fagy be a tó, a horgászok nagy örömére 🙂 és ez a fagymentes hely a lótuszoknak nagyon kedvez, ezért telepítették oda őket:

Ebéd után indultunk haza, én még visszatekertem a biciklivel Örspusztára, megint kigyönyörködtem magam, de már egyszer sem álltam meg fotózni, mert tudtam, hogy a Családfő a fiúkkal lerendezi a számlát és hasonlókat, aztán jönnek is utánam. Amire megérkeztek, én már az innivalómmal ücsörögtem az árnyékban és őket vártam 🙂 . Toma nagyon szeretett volna még egy napot maradni, ahogy én is, de nem lehetett, mert foglalt volt  péntektől a ház. Már most várjuk a jövő nyarat, hogy újra mehessünk, mert minden évszakban szép ott Rétimajorban, de nyáron a leggyönyörűbb ) …