Nagyon várom a péntek délutánt, tudtam, hogy így lesz, és így lett 🙂 … Sűrű ez a hét, és bonyolult vagy nem is tudom milyen az érzésekben. Egy nap alatt, de még a reggeli iskolába menetel alatt bennem is annyiféle érzés kavarog, hogy néha még magam sem tudom pontosan megfogalmazni, de van benne féltés, izgulás, vidámság (mint ma, mert jókedvvel mentünk, de a végére azért mégis könnyesedtek azok a szemek…), szorongás (hogy éli meg Toma a feladatokat vagy ha valami nem úgy sikerül), és még sok más is…
Máté viszont meglepően könnyen veszi most legalábbis az első napokat, ami öröm és megkönnyebbülés egyszerre 🙂 ! És jó biztatás is saját magamnak, hogy az a kisfiú, aki 8 éve pont olyan volt, mint most Toma, mennyire kinyílt, önálló és nagy lett! Még sok mindent most sem tudok írni a gimiről, mert ez a 3 nap azért kevés volt erre, de egyre jobban kezd bizonyosságot nyerni, hogy olyan ez a suli, amilyennek megéreztük, emberi, kicsit másfajtább, mint a megszokott jó értelemben, szóval érzésem szerint nagyon is jó lesz ez! Persze már ismerkednek a tanárokkal, a németes a kedvence így elsőre Máténak, aztán volt még sok szimpatikus, meg olyan is, akivel tudja, nem mindig lesz egyszerű az élet 🙂 … Angolból a haladó csoportba került, neki lett a második legjobb tesztje (pedig az a tanárnő a legháklisabbnak tűnik így elsőre, de állítólag már poénkodott is Máté a tanárnővel és kicsit puhította 🙂 ki hitte volna, nahát és nahát 🙂 ), matekból is úgy érzi a jobbak között van, de hát ez azért még tényleg olyan kis előzetes benyomás, viszont kifejezetten biztató!
Minden nap kell valamilyen hiányzó cucc valamelyik suliba, amiről nem tudtuk ugye, hogy kelleni fog, például számkártyák, babzsák, osztott tányér, de tegnap, amikor este 7 körül hazaértünk az volt a legjobb, hogy Máté elejtette, hogy mára számológép kell neki 🙂 … Először nyeltem egyet, aztán mondtam, hogy az már biztos nem lesz neki, legalábbis mára, mondjuk gondolhattam volna rá én is, mert ami van itthon elromlott már egy ideje, de eszembe sem jutott, hogy egy gimibe számológép is kelleni fog (hahaha)… A szerencsénk az, hogy ma nincs matekja Máténak, így ráér holnapra is ez az ügy. A reggeleink rohanósak, mert még nincs kialakulva semmi valahogy, pedig nem lenne olyan drámai, gondolom bele kell jönnünk, mert reggel még egyelőre azt is szokni kell, hogy 2 uzsonna kell egy helyett 🙂 , meg aztán jajj borítékba ilyen pénz, olyan pénz névvel ellátva, ugye Legkisebbünknek, pénz guberálva, kiszámolva pontosan, hát ilyenek is bezavarnak egyelőre…
Toma édes, amikor délben megyek érte nagyon jókedvű, mesél, reggel ellenben nehezebben megyünk még, de minden nap mondogatja, hogy ezzel is meg azzal is barátkozott és milyen aranyos volt Erika néni 🙂 , éreztem én, hogy ők egyezni fognak ketten, ami külön öröm nekem 🙂 … A szülök is elég jó kis gárdának tűnnek, kedvesek, lelkesek és elvállaltam a hétfői szülőin az szmk-ás munkakörömet ismét 🙂 , bár biz’ Isten kivártam nagyon is , amikor jelentkezni kellett a “tisztségre” és hosszasan nem jelentkezett senki, ellenben a tanítónénik felém kacsintgattak, csak akkor tettem fel a kezemet 🙂 … Viszont nagyon flottul és kb. 2 perc alatt rábeszéltem Vajk anyukáját, aki mellettem ült, hogy legyen a csendestársam, mert két szmk-ás kell 🙂 , pedig ő bizonygatta az elején vadul, hogy ő bizony ilyen szmk-ás marhaságokat el nem fog vállalni 🙂 , most vagy én vagyok nagyon jó rábeszélő vagy nagyon gyorsan haza akart már menni ő is 🙂 … Úgyhogy már érkeznek hozzám a csoportpénzek, záporoznak a kérdések és nagy meglepetésemre, amikor a szülői után, amikor pakolásztunk hazafelé még csak gondolkodtam, hogy mi legyen még, amit meg kéne beszélnünk és eszembe jutott, hogy valami ismerkedős kirándulás vagy valami jó lenne, hiszen nem ismerjük egymást mi szülők sem, már jöttek is hozzám az érdeklődők ugyanezt firtatva 🙂 …
Tegnap meg olyan jó kis délutánunk kerekedett, elmentünk Tomával hévvel-villamossal-trolival Apához, aztán együtt elmentünk a kardiológiára, ahová ahhoz az orvoshoz volt időpontom, akinél a Családfő járt még nyár elején. Csakis a tavaszi vérnyomás és pulzusszám ingadozás és fejfájás miatt mentem, ami akkor 1 hétig tartott, de talán még nem is voltam olyan rosszul, mint akkor, bár azért tavasz óta így is eltartott egy ideig úgy látszik, amíg oda is értem egy szakorvoshoz 🙂 . Most is csak azért mentem el, mert tudtam, hogy jövő héttől, amikor Toma 4-ig van suliban és ott a kardiológián is csak délutáni rendelés van, szóval jövő héttől ez sokkal bonyolultabb lenne, gyanítom el sem mentem volna 🙂 …
Mondjuk kicsit furcsának tűnhet, hogy ez nekem a jó kis délután, orvoshoz járni 🙂 , pedig ráadásul ezer éve nem voltam már orvosoknál sem ugye 🙂 , most tavasztól kezdem bepótolgatni az ilyen elmaradásaimat… És eddig a nem szeretem orvoshoz járásaim mindig hihetetlenül jól sültek el! A legemlékezetesebb a fogorvos volt, akihez akár most délután is szívesen mennék, annyira sokat nevettünk együtt 🙂 , aztán a mammográfiás nővel is nagyon jól eltársalogtunk és tegnap a kardiológián már a recepciónál nagyon is sokat rötyörésztünk, aztán az orvos is jó fej volt és ráadásul mindent rendben talált, csinált ekg-t, szívultrahangot és előírta a minden napos futást – ami külön jó most nekem – mert szerinte ez a problémám ezzel simán megoldódik, inkább rövidebb távokat, de minden nap fussak és akkor minden oké lesz, mert egyébként semmi bajon, szóval halleluja 🙂 !
A hab viszont az volt a tortán, amikor kifelé a recepciónál a gyerekkori barátnőmmel találkoztam, most komolyan mennyi az esélye, hogy ugyanazon a napon, majdnem egymás után vagyunk beírva ugyanahhoz az orvoshoz egymástól függetlenül 🙂 …? És ráadásul majdnem ugyanezzel a problémával ment ő is, mondjuk neki magasabb a vérnyomása, kapott pár hónapra bogyókat, amiket szednie kell, de az is elhagyható lesz, szóval nagy baja neki sincs, és neki is azt mondta, amit nekem, hogy úgy 3 hónap múlva azért menjek vissza hozzá, csak, hogy megnézze a részemről, hogy is állok ezzel a futás témával 🙂 … Persze együtt megyünk majd kontrollra már megbeszéltük 🙂 , és még előtte kibeszéltük fél órán át magunkat, amíg ő várt a sorára, addig a Családfő Tomával meg bóklászott a környéken, mert részükről meg elég volt a sok női csacsogásból 🙂 …
Ilyenek vannak felénk és persze minden nap történik valami 🙂 …