Az első iskolás hétvégénk is, mint általában a sulis időszak alatt, elillant mintha itt sem lett volna. Ezen a hétvégén, pénteken és szombaton ráadásul egyedül voltunk a fiúkkal, mert a Családfő horgászversenyt szervezett Rétimajorban és az előkészületek, na meg a korai kezdés miatt inkább ott is aludt péntek éjjel, hogy szombaton ugyan szerencsére egy jól sikerült verseny után, ugyancsak éjjel érjen haza. Így aztán szombaton mi éppenséggel nem keltünk korán a fiúkkal, főztem délelőtt két napra elegendő ebédet, aztán kora délután moziba mentünk. Megnéztük a Fák Jú Tanár úr! 3-at, amit ugyan Tomával egyáltalán nem szerettem volna moziban látni, viszont Máté már hetek óta mondogatta, hogy ő mennyire meg szeretné nézni és éppenséggel még csak Apára sem tudtuk volna hagyni Legkisebbünket, így jobb híján vittük magunkkal… Mondjuk az döntötte el a dolgot, hogy minek is ámítanám magam gondoltam én, a meccseken sokkal cifrább beszólásokat hall és valószínűleg többet is, többször is, mint ezen az egy filmen 🙂 . Ráadásul voltak WC-és poénok is benne, amin egy 7 éves is jól tud szórakozni és jól is szórakozott – értsd hangosan hahotázott 🙂 – szóval nem lehetett okunk panaszra, Máténak meg nagyon tetszett a film, szerinte a 3 rész közül ez volt a legjobb!
Miután hazaértünk Legnagyobbunk már alig várta a Finn-Magyar meccset, minket meg közben Vajkék elhívtak a Kalózos játszótérre. Így aztán szépen elbringáztunk odáig, most már ez azt hiszem hagyomány, hogy oda mindig biciklivel megyünk, nyár végén majdnem minden nap elkerekeztünk oda, és persze szinte mindig be is mentünk. A fiúk nagyon jól érezték magukat, mi is jól elvoltunk ott, szerencsére megértjük egymást mi anyukák is, örülök, hogy ilyen jó partnerre akadtunk mindketten, Toma és én is! Aztán olyan fél 8 körül szedelőzködni kezdtünk, mert igencsak sötétedett. Én mondjuk el voltam tévedve, gondoltam maradhatunk 8-ig is, de azért akkor már tök sötét van, így is erős sötétedésben értünk haza, de egy élmény volt az ugyan végig lámpás, de azért az esti fényekben elég sötét Duna-parton tekerni 🙂 ! Viszont szombaton nem fotóztam semmit, valahogy eszembe sem jutott egész nap, úgyhogy az esti bringatúra is csak az emlékeinkben fog élni 🙂 …
A hétvégén mondjuk a bringáé volt a főszerep, mert vasárnap, miután az ebéd már előző nap elkészült, délelőtt kimentünk bringázni Tomával, ami az ő kérése volt, mert mint köztudott, a biciklizés az egyik kedvence 🙂 . Most szigetszentmiklósi részeken bicikliztünk, először a közeli ártéri kiserdőhöz mentünk el, de annyira benőtte a növényzet az utat, hogy gyalog lehetett volna tovább menni, de bringával ez kemény dió lett volna, úgyhogy tovább mentünk inkább az aszfaltos úton, bár kicsit gyönyörködtünk a látványban 🙂 :
Elmentünk a ráckevei hév hídjához, ahol egyébként egy gazdaság is működik az egyik félreeső részen és leálltunk, mert mindig sok lovat látunk ott, most is így volt, bár most a pacik inkább az istállóban voltak.
Gondoltam egyet, becsöngettünk a tulajhoz, hátha ott is tartanak esetleg lovaglást és milyen jól időzítettem! Mondta, hogy éppen most folynak az előkészületek, rövidesen tartanak náluk lovas oktatást is, adott névjegyet, hogy érdeklődjünk, mert több oktató is lesz hét közben is, de a suli miatt, főleg így az őszi-téli időszakban Toma is csak hétvégén tudna járni, amire 4 után odaérnénk, már pont besötétedne. De örültem én is, bár a lovas sulinkat nagyon szeretjük, de ez ugye sokkal közelebb van, viszont a másik helyen fedett edzési lehetőség is van, ami igazán nem mindegy, főleg a rosszabb időkben, hát ezen gondolkozunk még…
Átmentünk a hév hídján, és most a másik irányba kanyarodtunk, mint szoktunk menni, ami már Dunaharaszti, de nagyon szép kis részek vannak arrafelé. Bringáztunk a környéken, főleg arra mentünk, ahol sejtéseim szerint a Duna-Tisza csatorna ered, de nem tudtunk tovább menni az úton, egy lezárás miatt. Közben az egyik ott lakót megkérdeztem, hogy jó felé járunk-e a csatornához, aki mondta, hogy nagyon jó helyen vagyunk az utca végében ugyan vadregényes helyen, de le lehet oda jutni. A biciklikre való tekintettel ezt most kihagytuk, viszont megemlítette a bácsi, hogy – amit én korábban kigondoltam – hogy a szántóföldön is el lehet jutni a csatornához, ahol egy lovarda is működik – ez az a lovarda, ahová egyébként jártunk eddig lovagolni 🙂 – de mivel ott sokszor munkák zajlanak nem ajánlja (pont ott bringáztunk előtte és éppen traktor járt arrafelé), inkább javasolta menjünk ki a főútra és úgy menjünk Taksony felé, max 2 km biciklivel. El is mentünk megnézni, de a főúttól vissza is fordultunk, mert már igencsak ebédidőnél jártunk, majd legközelebb kipróbáljuk (vagy először csak én, meglátjuk), mert így, ugyan nyilván csak jó időben, de bringával is mehetnénk lovagolni 🙂 … Az a rész is nagyon szép egyébként 🙂 :
Innen aztán hazafelé vettük az irányt, átmentünk a hév-hídon,
közben a Vízitelepnél jó kis bográcsillat szállt felénk, mert valami gyerekrendezvény zajlott éppen. láttunk iskolás focimeccset is a pályánál, mielőtt hazaértünk volna, a kiserdő felé kanyarodtunk le az útról, mert onnan hamarabb haza is érünk, levágunk egy csomó kitérőt, meg már úgyis rég jártunk arra és meg kellett megint csak állapítanunk, hogy nagyon hasonlít a rétimajori Nyalóka-szigetre 🙂 !
Tényleg jól kibicikliztük magunkat aznap, délután már csak prózai dolgokra futotta, mint iskola táska pakolás, Máté cuccok rendszerezése, házi írás Tomának, ami megér egy külön misét, mert tudtam eddig is, de most beigazolódott, hogy Toma is olyan maximalista, mint Máté 🙂 … Főleg színezős házi volt feladva, meg egy kis relációs jel írás, a kb. max 1 órán át tartó feladatot, a kis drágám jó sokáig csinálta, mert mindig kiradírozta, ami szerinte nem volt jó, hát mit mondjak, nem lesz egyszerű a következő év szerintem 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: