Más élet…

Úgy látszik, ahogy beindul az intézményesdi, menetrendszerűen jön a betegség is. Toma tegnap óta itthon van, nagy baja nincs, csak egy kis nátha-féle, tüsszög irgalmatlanul – most már nem – és folyik az orra. Nagyon nincs is erre gyógyszer, mintha jobb is lenne mára már a dolog, remélem ennyiben is maradunk ezzel a nyavalyával. Azt hittem egyébként, hogy Toma az egyetlen hiányzó, de amikor felhívtam a tanítónénit, kiderült, hogy ő a sokadik a sorban, volt, aki hétfő óta hiányzott a gyerekek közül és nagyjából mindenkinek hasonló baja van.

Ennek örömére elmentünk a doktornéninkhez, ahol szintén találkoztunk az egyik újdonsült osztálytárssal, na persze én soha nem ismertem volna fel, de Toma felvilágosított, hogy egy osztályba járnak 🙂 , legalább a várakozási időben eldumcsiztunk az anyukájával, akitől megtudtam, hogy a kislányának teljesen más panaszai vannak, gyomorfájás, levertség, van két nagyobb tesó, akik szintén betegek náluk, más bajjal, hát szóval remek, hogy keverednek a kórságok 🙂 … Eszter néni szerint valami fertőzéses nyavalya ez Tománál, szerinte hétfőn már mehet suliba, hát úgy legyen, ámen, mert közben megkaptuk a bepótolandó cuccokat matekból, magyarból és szerintem az egész délelőttünk, ha nem több rá fog erre menni és ehhez jön még ugye a mai anyag… Emlékszem erre persze én Máté idejéből is, de szeretném elfelejteni 🙂 , az meg olyan rossz egyébként, amikor az épphogy jobban lévő kisiskolással le kell ülni tanulni…

A rendelő után átmentünk a piacra, bevásároltunk a mai ebédhez, vettünk gyümölcsöket, húst, és pékárut, meg kicsit bóklásztunk, Toma a végén beült egy játék helikopterbe és ott várt engem, amíg elmentem a pékhez – ráláttunk egymásra és közel is volt – de olyan aranyos volt ott, ahogy várakozott 🙂 .  Aztán bementünk az oviba is. Nem akartam első körben, főleg így, hogy kicsit beteg Toma, de ő annyira szerette volna és már múlt héten is ezért könyörgött, de annyira elment az idő akkor, mert amire magunkhoz tértünk az iskolakezdésből már szerda lett, csütörtökön-pénteken pedig nem délre, hanem 1 vagy fél 2-re kellett menni az elsősökért, mert később tudtak csak ebédelni menni azokon a napokon, úgy meg már az oviba nem értünk volna be, hiszen akkor már alvásidő van. Ehhez jött még, hogy az idejét sem tudom, mikor fogunk tudni bemenni újból az oviba, hiszen még pénteken is 4-ig vannak Tomáék, szóval vagy most vagy soha alapon bementünk, de az még külön nyomott a latba, hogy 11 körül tudtam, hogy az udvaron vannak, szóval nem valószínű, hogy bárki bármit elkapna Legkisebbünktől 🙂 .

Mindenki nagyon örült Tomának, és ő is a többieknek, Julcsi, Szilvi néni és Miklós bácsi nagyon boldog volt, annyit kérdezgették, hogy csak na 🙂 , a szomszéd csoport dadusai és óvónői is odajöttek a nagy eseményre, szóval igazi látványosságok lettünk 🙂 ! A gyerekek külön cukik voltak, a barátai odamentek megölelték, az egyik, a kis Vilike, hosszasan taglalta, hogy mennyire hiányzott neki Toma… Mondta is a drágám, hogy mennyire más élet (!) a mostani (és milyen jól megfogalmazta), mert ott az oviban nem kellett tanulni, nem volt lecke, csak játszottak, ott voltak az ismerős barátai, és persze, ami a legfontosabb, el lehetett jönni ebéd után 🙂 … Hát, ez mind így van, de mint mindent, ezt is megszépítette azért az idő egy picit 🙂 … Tényleg jó volt bemenni, arra meg próbáltunk nem gondolni, hogy most már mindig csak vendégek leszünk ott…

Délután már nem mentünk sehova, Toma így is lefáradt szerintem arra a napra, meg valamikor gyógyulni is kell 🙂 … Egyébként megfordult a fejembe, hogy ma meg esetleg elmegyünk kicsit kompozni ide a közelbe, de nem akarom kitikkasztani sem Tomát, bár ilyenkor az ilyen dáthákkal mindig az a gond, hogy nem fárasztja le kellőképpen a delikvenst :), értem ezalatt, hogy ő simán csinálna mindent, mintha semmi sem történt volna, nyilván fekvésről és hasonlókról szó sem lehet 🙂 , de mondjuk minden programtervem elszállt, amikor tegnap megkaptuk a bepótolandó órai munkát… Az biztos, hogy ma nincs kompozás, max. kertezés, nemsokára nekiállunk az írásnak, vagy inkább írásjeleknek 🙂 , meg a mateknak, én meg közben ebédet főzök. Paradicsomos húsgombóc lesz egyébként, Máté és én is imádom, Toma is megszerette talán az oviban, de már rég nem főztem, szóval lehet, emlékeztetni kell majd erre az aprócska momentumra, mert hajlamos elfelejteni mit szeret és mit nem 🙂 , és amikor meglátja az idegennek tűnő kaját, fejvesztve menekül, hogy ő ezt biztosan nem szereti és soha nem eszi meg 🙂 … Így vagyunk rendszeresen a túróval rakott kiflivel, ránéz és kiborul, aztán amikor visszahozzuk az asztalhoz – Máté folyamatos vigyorgása mellett, amire Toma persze külön megsértődik – befalja az egészet 🙂 …

Tegnap egyébként Máté hozta haza nekünk a pótlást. Bement a volt sulijába, ugyanis megbeszéltük Judittal a volt osztályfőnökkel, hogy találkozunk 4 után, neki az volt a jó, gondoltam szuper, mert úgyis akkor megyünk Tomáért. De Legkisebbünk ugye lebetegedett, Máté meg már nagyon akart találkozni a volt és kedvenc ofőjével, így ő bement, elhozta a leckét is nekünk, és végre jót beszélgettek is 🙂 ! Közben Erika néni – Toma mostani, Máté egykori tanítónénije – is csatlakozott egy picit, aztán megérkezett még két volt osztálytársuk, és ezt annyira jó volt hallani, hogy ilyen szoros a kapcsolat most is, nem véletlenül éreztem én, hogy olyan különleges kis csapat és ofő volt az övék…

A gimi meg továbbra is remek Máténak szerintem, legalábbis csak jókat hallok folyamatosan tőle. Valahogy én is ezt érzem, hogy ez egy jó légkörű iskola, emberibbnek érzem a többinél, amiket láttam. Közben Máté benevezte magát latin szakkörre (!), hát soha nem gondoltam volna, mert a szülőin ami hétfőn volt, már felvetette az osztályfőnök ezt a lehetőséget és amikor hazajövet megemlítettem Máténak legyintett az egészre, hogy ő biztosan nem megy, erre tegnap meg írt egy üzenetet, hogy ott marad latinon 🙂 . Szerinte tök jó buli, bírja azokat, akikkel van, a tanár ötöst ad nekik, nincs számonkérés állítólag és szerinte elsőre tök könnyű ez a latin 🙂 … Hát, azért mondtam, hogy nem lesz az mindig így, de semmi jónak nem vagyok az elrontója, ha akar persze miért ne, annyi van, hogy így csak 7 órája van egész héten (hétfőn meg 8), mert csütörtökönként a 6. óra után lesz mindig ez az óra, és akkor angolt, németet és latint fog tanulni, nyelv gyanánt 🙂 …

Apropó  szülőik! Volt kettő is a héten, a gimisre nagyon kíváncsi voltam. Furcsa is volt a sok idegen arc ott a teremben, de hát mindenki mindenkinek idegen volt, és ez így is marad nagyrészt szerintem erre a 4 évre, mert az már most látszik, hogy ez a gimis lét a szülőket kellőképpen mellőzi és ez így is van jól mondjuk. Az látszik, hogy a matek, angol nagyon jól megy neki, hát legalábbis egyelőre, de bízom benne, hogy így is marad. A magyar is gondolom, de ott szerinte olyan semmilyen a tanár (amit eléggé sajnálok), a töri tanárnő sem a kedvence, ráadásul ő az ofő, meg gondolom Judithoz hasonlítja, mondtam is, hogy ezt el kell engedni, mert olyan biztosan nem lesz még egy és ez tényleg tudom, hogy így van… A német tanár viszont elsőre a kedvence, legalább megvan a motiváció, bár németre egyébként is volt neki 🙂 . Szóval szülői, furcsa volt, viszont eléggé elfogadó és megengedő a suli szerintem, amit én szeretek. Aztán volt szmk szülői is, ami ugye már Tomával függ össze, az elsőt én képviselem, találkoztam is Máté volt osztályából az egyik barátja anyukájával, aki a kisebbik gyereknek, aki most ötödikes az osztályát viszi, mondta is, hogy nagyon csalódott lett volna, ha az elsőből nem velem találkozik 🙂 … Sok más ismerős is volt az anyukák között, ami ugye nem csoda, csak lehúztunk már 8 évet ott a suliban. 

Hát ezek mennek erre felénk, lenne mindig miről írni, de vagy nincs időm, amire ideérek a nagyját meg elfelejtem és még ráadásul sokszor részletekben írom le azt is ami eszemben van – mint most is 🙂 … Most meg jobb, ha abbahagyom a pötyögést és nekiállunk a pótlásnak, meg a főzésnek, és végre már péntek van, ami így is csodás és gondolom június 14-ig mindig az lesz 🙂 !