Mármint természetesen a hétvége, olyan mintha itt se lett volna, de hát jobb, ha újból hozzászokom ehhez az érzéshez. Mondjuk tartalmasnak tartalmas volt, az biztos, volt itt mindenféle kéremszépen tanulás, pótlás, kirándulás, kis betegség, sütés-főzés és hasonlók. A péntekünk tényleg itthon telt, akkor még beteg volt ugye Toma, úgyhogy délelőtt pótoltunk, közben főztem és tök ügyes volt Legkisebbünk, mert azt hittem nagyon sokáig fogja húzni a dolgokat, ugyanis az előző héten a házinál rengeteget radírozott, mert semmi nem volt elég tökéletes neki, mondta is, hogy nem jókat csinál, mert olyan, mintha béna lenne, hiába nyugtatgattam, hogy azért kell annyit írásjeleket gyakorolni, mert senki sem tudja elsőre és úgy lesz jó 🙂 … Na, mindenesetre abból kiindulva – és Mátéra nagyon emlékeztetve 🙂 – azt hittem a pótlással estig elleszünk, de nem amíg megfőztem az ebédet befejeztünk mindent és nem mondom, hogy tökéletes lett (mert meggyőződésem, hogy nem is kell annak lennie), de elég szép lett minden, szóval örültünk 🙂 .
Utána és közben is azért a kertben sokat voltunk, délután a Családfő nekiállt leengedni a medencénket és minő meglepetés ért minket: megint ki volt lyukadva a felfújható széle! Zsinórban ez a második és tudjuk is ki a “bűnös”, természetesen Lulu cica, akinek az a mániája, hogy a medencefedőn megült pocsolyákkal játszik, mondjuk én csak egyszer láttam mostanában ezt az attrakcióját, de vagy annyi is elég volt vagy stikába csinálta utána. nem tudom, de azt láttuk már pár napja, hogy kicsit puha a széle a medencének, nem is örültem neki, gyanítottam, hogy nem jelent jót. Megvártuk azért a leengedéssel azt az időt, amikor jól ki is tudom sikálni, úgy rakjuk el, de erre most nem lesz szükség, mert jövőre megint újat vehetünk… Mondjuk mi vagyunk a hibásak, ezentúl csak merev falú jöhet számításba.
Szombaton délután kirándulni mentünk, ez még a szülinapomhoz kapcsolódó ajándék volt, mert pár éve bevezettük, hogy nagy örömömre, mindig választhatok valamit, hogy hová menjünk a napom környékén – de azért ajándékot, virágot és finom tortát is kaptam 🙂 – és akkor mindenki ellenvetés nélkül jön is 🙂 , ami nagy kincs úgy egyébként, bár igyekszem olyasmit választani, ami azért nem nagy áldozat senkinek 🙂 . Most a már régóta halogatott solymári Paprikás-patakhoz mentünk, ami szuper jó választás volt, gyönyörű az egész hely, egy picit a Dera-szurdokra is emlékeztet, nagyon jó kis bolyongásra alkalmas, eldugott részek vannak arra, még egy kunyhót is találtunk, faágakon lehet mászkálni, meg a szurdokban kavicsot dobálni és hasonlók, nagyon jó volt, na 🙂 ! Az kicsit rossz volt, hogy Máténak otthon kellett maradnia, mert előző este fájt a torka, amikor felébredt még inkább, tüsszögött, azt hiszem elkapta Tomától. Kapott teát, szopogatós tablettát és otthon maradt (szerintem azért nem bánta, mert Bayern München meccs és Forma1-es időmérőt is nézhetett), ami jót is tett, vasárnap délutánra semmi baja nem volt, úgyhogy itthon sem kellett maradnia, ment suliba és ami külön öröm, ezt sem bánta 🙂 ! Úgy látom jól érzi magát a suliba, sőt, mintha a sok újdonság, ami elkerülhetetlenül jár a középiskolával, kifejezetten felvillanyozná!
Vasárnap a Családfő kapott egy szabadnapot 🙂 , elment pecázni, a fiúk itthon maradtak, Máténak azért még korai lett volna a hirtelen gyógyulás után, Tomának meg pótolni is kellett, úgyhogy barátokkal ment Apa, de legalább ő is kicsit ki tudott kapcsolódni. Itthon addig délelőtt ebédkészítés zajlott, finom és mindenki kedvence rántott husi készült, Tomával megint pótoltunk, akkor éppen a pénteki napot, meg azért picit játszottunk is és olyan jól esett délután tévézni picit a fiúkkal, hogy csak na 🙂 ! A kerten kívül nagyon nem mentünk sehová, de délután annyira rimánkodott Toma, hogy csak kimentünk biciklizni, azt mondta, hogy neki ez a kedvence és a az iskola után másnap vagyis a ma 4 óra még olyan messze van, amikor úgy igazán tudna, hogy megsajnáltam és elmentem vele. Egyébként a Családfő és Máté most is minden este leteker 15 kilométert, tök kitartóak, jó lenne ha én meg visszaállnék a futásra, néha bringázásra, de valahogy nyáron a sok tragédia közben-után, valahogy egyáltalán nem volt hozzá idegem, annyiszor eszembe jutott, de azt éreztem, hogy nem tudok ilyesmivel foglalkozni, mint azzal sem, hogy mit eszem és mennyit, ami azért mostanra meg is látszik rajtam… Na, de majd most 🙂 !
Hát szóval elmentem Tomával bringázni persze, sötétedésben így jöttünk hazafelé 🙂 :
Ma reggel mindenki ment iskolába persze, Toma is, szerencsére teljesen helyrejött, picit még fújni kell az orrát, de ez azért belefér. Mondjuk nagyon nehezen indul neki a sulinak, sokszor elérzékenyül, de mintha halvány javulást vettem volna észre rajta most reggel, ebben bízom, Pedig olyan ügyes, kapott sok dicsérő kártyát is, van sikerélménye is, de hát tényleg ez egy más élet, ahogy ő mondta és meg kell szoknia, remélem – mindkettőnk lelki békéje miatt – hamar sikerül!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: