Piknik a Paprikás-pataknál

Régóta tervben volt, hogy elmegyünk a solymári Paprikás-patakhoz, és úgy hallottam, meg most már én is azt tapasztaltam, hogy oda különösen jó lehet nyáron menni, mert kánikulában is árnyas az egész terület, viszont kifejezetten üdítő lehet olyankor belegázolni picit a vízbe. Bízom benne, hogy egyszer nyáron is kipróbáljuk, bár szépség tekintetében az a hely, minden évszakban csodaszép szerintem 🙂 ! Szombaton a szülinapom alkalmából mentünk oda, mert olyan jó helyzetben vagyok, hogy én választhatom meg a helyet ilyenkor, ahová megyünk. Hármasban voltunk, mint már írtam, Máté pont aznapra picit lebetegedett, valószínűleg elkapta Tomától, torokfájás, orrfújás kínozta szegényt, úgyhogy ő otthon maradt és volt értelme, hogy nem jött, mivel vasárnap estére egész jól volt. Mondjuk aranyos volt, mert mondta, hogy milyen lelkiismeret furdalása van, hogy ő nem tud jönni a szülinapos túrára 🙂 , de megnyugtattam, hogy ez kölcsönös, nekem meg azért volt, mert nélküle mentünk, bár tudtuk előre, hogy unatkozni nem fog mert időmérő és Bayern meccs is volt aznap, meg Fradi is, szóval azért jól elvolt ő otthon 🙂 …

Nem tudták a többiek, de én készültem, tudtam, hogy nem lesz ez olyan magaslati túra, mert fel lehet menni ugyan a Solymári várhoz ott, de éreztem én, hogy egyes felnőttek nem lesznek ehhez eléggé lelkesek 🙂 , úgyhogy csak a patak mellett gondolkoztunk. Így vittem fánkot, kekszet, innivalót, meg egy új piknik-szettet, amit Apuci vett még a szeptemberi horgászversenyre, amit szervezett és aminek a különlegessége az lett, hogy a négyből, csak egy ilyen ajándékot adott át (mondjuk volt helyette más bőven), ugyanis kettőt én szemeltem ki magamnak, egyet meg a Családfő barátja, úgyhogy 3 itthoni berkekben landolt. Egy ilyen kis szett két személyes, van benne 2 tányér, sótartó, konyharuha és két fém bögre, annyira kis pofás, hogy öröm vele piknikezni és kis helyen is elfér 🙂 . Na, hát ezt tettem be egy nagyobb válltáskába meg az enni-innivalót, ami nem igazán tűnt fel a többieknek – kicsit vicces is volt 🙂 – és így sétálgattunk ott a patak partján, ami tényleg gyönyörű és az idő is az volt 🙂 :

Sétálva hamar elérünk a patak vízeséséhez, ami a Budai-hegység egyetlen zuhataga:

Van az út mellett egy homokkőfal is, amin most is sok gyerek mászkált és mászott, persze Toma sem hagyott ki semmit, a Családfővel felmásztak a tetejére 🙂 :

Aztán innen már viszonylag hamar elértünk a tisztásra, ami tudtam, hogy ott lesz valahol. Meg is találtuk, mert csak egyenesen kellett menni 🙂 , 

és aranyos kis asztalok-padok vannak ücsörögni, így aztán nagy meglepetésre, akkor előhalásztam a táska mélyéről mindent 🙂 ! Volt nagy meglepetés, de Toma persze imád piknikezni és múlt nyár óta, nálunk a Duna-parti piknikünk óta úgysem piknikeztünk, így azt hiszem most különösen jól esett mindenkinek 🙂 :

Közben Toma felfedezte a környező részt, felmászott az emelkedős részre, aztán engem sem hagyott nyugton, így én is vele mentem, de örültünk is, mert kicsit távolabb, felfedeztünk egy kunyhót és jó kis farönköket találtunk, ráadásul előtte még füstölt a parázs a tűzrakó helyen, nyilván nem sokkal korábban sütögettek ott. Nagyon vadregényes kis hely az, úgy kellett oda is lemászni 🙂 :

Ott a piknik helyen jól elvoltunk, ott már nekem sem volt kedvem felmenni a várhoz,, talán élvezetesebb is volt ott bóklászni az erdőben. Ugyanarra mentünk vissza, amerre jöttünk, és a visszaúton felfedeztük, hogy a vízeséshez falépcsőkön le is lehet menni, ezt amikor érkeztünk nem vettük észre, nincs jelöve sem kitáblázva sem, de jó volt lemenni oda, mert az út legelején simán lent tudtunk menni a patak partján, később már nem, de így persze már könnyű lemenni. Ki is használtuk picit, Toma jött-ment a parton, köveket dobált és gyönyörködtünk a látványban is 🙂 :

Szuper az egész hely, nagyon jól éreztük magunkat, nekem feltöltődés volt az biztos 🙂 !