Hétvégi mozaik

Ezek a hétvégék mostanában különösen rövidek… Valahogy én sem bírom befogadni, hogy ennyire, hát még Toma! Pedig erre a hétvégére semmit sem terveztünk, és azt elmondhatom, hogy meg is valósítottuk 🙂 . Direkt nem mentünk sehová, egyrészt mert én is nagyon fáradtnak érzem magam – egyébként nem tudom miért – és ezzel a többiek is így vannak/voltak, kicsit furcsa, de olyan mintha már minimum novembernél tartanánk és azóta nyomnánk a sulit, pedig hol van az még és még ijesztőbb, hogy hol van még az egésznek a vége vagy hol van még legalább az őszi szünet… Másrészt szerettem volna egy olyan hétvégét, amikor tényleg nyugton vagyunk és itthon vagyunk és csak egymásra figyelünk.

Mondjuk azért a Családfő húgáék tudtuk, hogy jönnek, mert Enikő, Máté névnap és az én szülinapom is itt volt, úgyhogy volt mit ünnepelni 🙂 . Érdekesek ők is mostanában, eddig valahogy nem voltak ennyire család centrikusak, egy ideje viszont szeretik ők is megtartani ezeket az “ünnepeket”, lehet, hogy “idősödnek” 🙂 … Így aztán általában megadjuk ezeknek a módját, most is sütés-főzés lett volna, főzni főztem is, lángos volt gyümölcslevessel és elmondhatom, hogy mindenkinek nagyon jól esett, gondoltam összerittyentek egy répatortát is, mert azt mindenki szereti és végül is a névnapokhoz mindegy, hogy mit sütizünk, de azt aztán nem csináltam meg, mert a délelőtt kicsit összevissza alakult, én vásároltam Tomával, ugyanis előző nap a Családfő akart, de nem jutott el, mert tele volt munkával, katonai VB lesz náluk és dekorálni kellett, sőt, még szombat délelőtt is ott volt. Így aztán mi vásároltunk, Máté persze kedvenc hobbijának élt és aludt 🙂 , én meg tegnap csak vonszoltam magam, annyira levertnek éreztem magam, azt hittem, hogy beteg leszek vagy valami ilyesmi, de lehet, hogy csak az idő tette, mert mára kutya bajom. 

Szóval nem voltam a helyzet magaslatán, még a boltba is vissza mentem a meggybefőtt miatt, amit azt hittem ott hagytam, de lehet meg sem vettem 🙂 és ilyen jól elment a délelőtt, a répatortáról meg lecsúsztam, de majd legközelebb. Pénteken volt Máté névnapja egyébként, krumplis tészta és gofri volt a tiszteletére, ez utóbbiból bőven maradt is még, úgyhogy ez volt desszert gyanánt végül. A lángos gyümilevessel viszont mindenkinek bejött, ajándékoztunk és estig jól el is voltunk, így ez a nem történt semmi inkább arra vonatkozik, hogy főleg itthon voltunk 🙂 . És már el is érkeztünk a vasárnaphoz, amikor már csak egy nap van a hétvégéből, szóval nem is értem miért csodálkozom, hogy gyorsan eltelik…

Az iskolát meg gyűrjük, főleg Tomával. Majd biztos írok erről is, mert kicsit vegyes a kép, de nem akartam minden nap az aktuális jó vagy rossz érzésekről beszámolni, mert ezek pillanatnyi állapotok, jobb lenne kicsit átlátni az egészet, mondjuk az első hónap elteltével. Az biztos, hogy Toma nehezebben szokja meg a sulit, mint anno Máté, pedig a tanítónénik ugyanazok, a gyerekek is aranyosak hellyel-közzel, de hát eddig azért ő bulizni járt ebbe a suliba, most meg főleg tanulni, ami nagy különbség. De nyilván nem ez a fő oka a nehéz ráállásnak, hanem az, hogy úgy érzi teljesítenie kell, ez valahogy bele van kódolva, mint a bátyjába, apróbb sikertelenségeket is hatalmasnak érez, mert ilyen, tudom én is már jó ideje, de azt hiszem ezek az iskolakezdéssel felerősödtek. Pedig tele van dicsérő kártyákkal, meg ügyes is, de akkor is, szorongást látok rajta és ez nem könnyű. Reggel meg dráma van, még mindig nehezen megyünk, délután viszont általában jókedvűen fogad és meséli, hogy elszaladt a nap és milyen jól is telt, hát szóval ennek függvényében ülök én is a hullámvasúton 🙂 . 

Pénteken elmentünk egy gyerekpszichológushoz kettesben Tomával, mert beszélgettem Erikával az ofőjével és ő is látja rajta a szorongást. Már ez a beszélgetés legalább másfél hete történt, de akkor ő is úgy látta, hogy nagyon befeszül Toma ezektől, amiket leírtam és ez terápiás kis beszélgetés nekem már nyár óta motoszkált a fejemben, amióta a nagy viharok voltak ugye és láttam, hogy mennyire tart tőlük Toma és az unokatesóm, most már talán csak volt felesége mesélte, hogy ő is ilyen volt gyerekként, aztán eljártak pszichológushoz, aki sokat segített neki ebben. Legkisebbünk nagyon érzékeny ez biztos, ami gazdag belsőre is utal, mint tudjuk, de sokszor ennek a belső gazdagságnak ára is van, mert látom, hogy mennyire máshogy él meg és lát helyzeteket, mint mondjuk Máté. Nóri, a pszichológus élsportoló volt, a Családfőéknél versenyzett sokáig, innen az ismeretség és egy tündéri kedves nő, jó lesz hozzá eljárni azt hiszem, mert abban maradtunk megyünk jó pár alkalommal, mert azért ez sokáig is tart, amire megismeri nyilván Tomát és az még tovább, amire segíteni is tud neki ebben. Egyébként sportpszichológus is 🙂 , sőt, főleg sportolói vannak, hát igen, úgy látszik ez sem véletlen 🙂 …

Máté meg egyszerűen simán veszi az akadályokat, ami határtalan megnyugvás nekem! Matekból a legjobb dogát írta, már azt hiszem két ötöse van és persze biztos lesznek még nehezebb anyagok ebből is, most ugye az elején vannak, de nagyon úgy néz ki, hogy a jók között van, hát örülök is nagyon! Továbbra is jól érzi magát, másból is ügyes, bandázik, szóval remekül van, köszöni szépen 🙂 !

Jól elkanyarodtam a hétvégétől, ami nem is olyan eseménytelen, ahogy azt én gondolnám… Ugyanis ma a Családfő megint pecázik, Máté az egyik volt osztálytársával és barátjával Csepel meccsre megy délután, mi meg még nem tudom mit csinálunk délután Tomával, de lehet, hogy csak lógatjuk a lábunkat, meglátjuk 🙂 … Szóval így vagyunk egyelőre 🙂 …