Végreee…

Igen, végre péntek, nagyon vártam, kellett, mint egy falat kenyér! Már láttam szerdán Tomán is, hogy nagyon kivan, akkor 8-kor (!) lefeküdt aludni magától 🙂 , hát ilyen is talán babakorában volt utoljára 🙂 … Tegnap is mindenki fáradt volt már, naná, én speciel már a nyarat várom, ami engem ismerve mondjuk nem meglepő 🙂 … Tománál talán-talán jobb a helyzet iskolába indulás terén, már láttam napokkal ezelőtt vagy inkább éreztem, hogy valami mintha javulna, nem is tudnám megfogalmazni, hogy mi, de jobb volt, ma pedig – ugyan előtte jól megnyúz engem reggel, hogy ne menjünk suliba – de aztán a kocsiból kiszállva megadóan baktat a drágám mellettem, és még csak nem is sír, hát huhhh… Bár nem bízom el magam, hétfőn lehet, hogy nem ilyen rózsás lesz a helyzet.

Pedig nem is volt jó napja Tomának tegnap, állítólag rászült Erika néni, hogy ne nézze Vajkot valami feladatnál, mert akkor legközelebb ki kell ülnie a játszószobába… Kiderült nem értette mi a feladat, valami fénymásolt lapon kellett dolgozniuk, remélem nem dolgozatot írtak, bár azért az szerintem még igencsak korai lenne, de én már bármit el tudok képzelni. Szerintem nem figyelt eléggé, egyszer mondta csak el a feladatokat Erika néni, aztán utána csinálni kellett. Azt nem tudom hogy sikerült 🙂 , de az sem baj, ha nem lett jó, csak ő ne élje meg rosszul, majd ma megpróbálok utánajárni. Aztán elmesélte, hogy milyen feladat volt az, relációs jeleket kellett kitenni úgy, hogy igazzá teszi az állításokat, kérte délután, hogy gyártsak neki feladatokat, amiket tök hibátlanul megoldott, gondoltam, hogy ezzel nem is lesz baj, sőt, utána önszántából négyzeteket rajzolgatott a füzetlapra, telerajzolta az egészet 🙂 , nagyon édes volt 🙂 ! És egyébként nem is hagyott el semmit még! Amin kicsit meg is lepődtem, mert azt hittem, hogy mondjuk a tesin öltözésnél nem figyel majd és nem rakja el a pólóját, cipőjét, akármijét, de mindent hazaszállít, a ceruzái és mindene megvan, egy szavam sem lehet!

Olyan szép idő van mostanában, ezért tegnap  gyalog mentem Tomáért. Nekem már az odaút is feltöltődés, gondoltam, hogy hát még visszafelé, amikor a ligetes-erdős részen tudunk jönni, aztán nálunk itt a Duna-parton. Hát persze, csak éppen nem így lett, ugyanis ahogy kiálltunk az út szélére, hogy átmegyünk, egyből megállt egy kocsi mellettünk, a szomszéd utcából Gergő és az anyukája voltak, gondolták nem hagynak minket gyalogolni. A két fiú persze nagyon megörült egymásnak, úgyhogy kocsiztunk visszafelé, ma lehet megint megpróbálom ezt az akciót, majd igyekszünk nem feltűnőek lenni 🙂 . De legalább találkoztam Máté volt ofőjével Judittal – bár ez akkor is megtörtént volna, ha autóval megyek 🙂 – kint beszélgettek az egyik volt osztálytársunk anyukájával, akinek szintén örültem, mondtam is nekik, hogy tisztára olyan, mint szülői után, amikor összegyűltünk még egy kis tereferére, csak akkor többen voltunk 🙂 . Jó volt velük dumcsizni picit, már messziről integettek amikor megláttak, hát na, feledhetetlen kis közösség volt az…

A reggelek egyébként kaotikusak néha nálunk, zajlik az élet rendesen! Toma egész reggel válogatott kreatív ötletekkel és néha fenyegetésekkel győzköd, hogy ne menjünk suliba, amíg én készülődöm, reggelit és tízórait gyártok ő csak mondja és mondja, hogy mondjuk azt, hogy ma rosszul érzi magát és lebetegedett, vagy mi lenne, ha előbb hoznám el a suliból, bedöglött a kocsi – az is egy jó indok szerinte 🙂 – a szépséghibája a dolognak, hogy negyed óra alatt gyalog is bent vagyunk az isiben 🙂 , aztán megsértődik, amikor kiderül, hogy megint nem győzött meg és fenyegetőzik, hogy bizony ő haza se jön a suliból, amikor érte megyek elbújik a kis épületben és hasonlók…

Mindeközben Máté a másik véglet, úgy kell leimádkozni a szobájából, hatodik keltésre sem ébred fel, aztán félálomba letámolyog 7-kor, amikor negyed 8 után indulniuk kellene – sose sikerül – ásítozik, nagy nehezen nekiáll készülődni, már bocs, de beül a wc-re, ahonnan nem is akar kijönni, már mindenki kabátban virít, ő még akkor öltözködik, a Családfő fenyegeti, hogy itthon hagyja ma már biz’Isten, mert ő is el fog késni 🙂 , reggel odáig fajult a helyzet, hogy mi indultunk hamarabb, nehogy Toma is lekésse a csatlakozást, amikor a nagy épületből reggeli után átmennek a kicsibe 🙂 … Ki hinné miből lesz a cserebogár, amikor Máté ennyi idősen mint most Toma, teljesen odavolt, hogy nehogy elkéssünk az iskolából, a kelleténél legalább öt perccel korábban indultunk… Azért néha nevethetnékem van közben, bár nem akkor, amikor már fél 8 is elmúlt 🙂 …

Egyébként meg tele van programokkal Máté, minden hétvégére jut valami… Most szombaton bemegy a gimibe, mert valami családi sportnap lesz a suliban – 8 osztályos és általános is működik ott – ahol a kötelező közösségi szolgálatból 5 órát jóváírnak neki, mert az egyik versenynél asszem foci dekázásokat vagy mi a szöszt kell neki felügyelni, ő vállalkozott rá. Persze mások is mennek, utána, találkozik az egyik volt osztálytársával-barátjával, aki a közelben lesz, 4-5 körül ér haza, de csak azért, mert este Fradi meccsre megyünk, amit ki nem hagyna 🙂 . Vasárnap Csepel meccsre menne a másik barátjával, akivel múlt héten is, de aztán lebeszélte magát, mert akkor nem tudna tanulni, jövő hétre ugyanis nem kevés dolgozat várható náluk. Viszont jövő héten már előre jelezte, hogy Soroksár meccs lesz, talán vasárnap, szombaton megint Fradi, hát mit mondjak, nem unatkozik a gyerek 🙂 …

Itthon ma meg kitakarítok, hétvégére vannak persze ötleteink, de mindig jönnek újabbak is hozzá, így ki tudja mi valósul meg belőlük. Kertezni is nagyon jó lenne, tegnap vettem potom pénzért 1500 Ft-ért megint virághagymákat, nárciszt és tulipánt, bár a tavalyi maratoni virághagymázás után, lehet Toma is kiszalad a világból, ha meglátja a legújabb szerzeményeket. Viszont olyan szépek voltak tavasszal, most előre is és egy felszabadult helyre itt a hátsó részen is szeretnék ültetni, meg még ledugványozom a szederindákat, remélem nem csúsztam ki az időből, aztán borostyánt telepítek át, meg vadszőlőt, és még rendrakós dolgom is lenne kint. És akkor még a bentről nem is beszéltem, hát majd meglátjuk mi sül ki mindebből…