Már nem írom, csak gondolom, hogy hurrá péntek, mert nyilván baromi unalmas állandóan ezzel jönni, na de ha egyszer így van 🙂 … Így péntek magasságában nálunk mindenki a végét járja, érdekes, hogy szerdán van még mélypont, utána kis feltámadás történik, hogy aztán a hét utolsó napjára már mindenkit kiskanállal kelljen összeszedni 🙂 , vagyis ébreszteni kell őket keményen, aztán közli először Toma, hogy nincs kedve menni és aludni akar, Máténak még kedve lenne, de ő is aludni akar 🙂 …
Ezért aztán nagyon úgy néz ki, hogy nem megyünk különórázni Tomával ebben az évben szerintem. Még focihoz tudnánk csatlakozni, az úszást egyébként is elfelejthetjük a péntek miatt, a futás még nagy kérdés, az is pénteken van ugye, amikor Nórinál, a titoktündérnél van Toma 🙂 (ő a pszichológus, csak mi hívjuk így, mert ő az egyébként, de van egy ilyen mesekönyv is, utána szabadon 🙂 ), szóval visszatérve talán-talán a futás még beleférne, de az meg nehéz lenne, hogy a péntek délutánt túlzsúfoljuk, esetleg pár hónappal elhalasztjuk a kezdést futásilag, meglátjuk…
Mindenesetre azt látom Tomán, amit Mátén is láttam ennyi idősen, hogy elég neki a sulival járó sok-sok fáradság, nem hiányzik valahogy a különóra. Pedig Toma mondogatta múlt héten, hogy menne focizni, de 6 körül már iszonyú fáradt, az edzés meg kb. akkor javában még tartana. Máténál is úgy volt, hogy tavaszra már feltalálta magát elsőben, nem volt fáradékony, szerintem a gyerekek nagy többségénél így van, meg kell várni, hogy belerázódjanak és felvegyék a ritmust, és most ez a legfontosabb, szóval azt hiszem ennyiben maradunk ebben az évben 🙂 .
Ma állatos nap van a suliban, be lehetett vinni fél 9-ig kisállatokat, meg aki akart nagyot is persze 🙂 . Felmerült, hogy Lulut bevigyük, de aztán mégsem tettük, mert szerintem nagyon megijedt volna a sok gyerektől, és utólag jobb is így, rengetegen voltak, de Toma sem akarta, attól félt, hogy elszalad Lulu és nem találjuk meg 🙂 … Ma nincs tanulás, a reggeli állatos felvonulás után csapatjátékok lesznek, 1-kor haza lehet jönni, szóval hurrá!
Ezen a héten túl lett az első matek dolgozatán is Toma, ami szerinte “bébi könnyű” volt 🙂 . Nagyon jóra számít és amikor kérdezgettem, hogy milyen feladatok voltak elmondta, hogy felfelé és lefelé, meg jobbra balra néző dolgokat kellet színezni, bár kicsit aztán belegabalyodott, hogy melyik színnel kellett a fölfelé és lefelé mutatót színezni 🙂 , hát szóval az biztos, hogy jól ment minden, csak a gyakorlatban mindez, hogy valósult meg a színek terén, hát az majd kiderül 🙂 … Voltak persze relációs jelek is, de ahogy elmondta, itthon, egyébként a munkafüzet alapján én sokkal összetettebbet és nehezebbet adtam föl neki, miután nem hagyott békén, mert mindenáron gyakorolni akart 🙂 , szóval az sem lehetett nagy nehézség Tomának, de ami nagy kérdés, hogy mindez a gyakorlatban is így volt-e, hát majd meglátjuk, ugye a vak is azt mondta 🙂 …
Máté is gyűri a sulit, eddig csak négyeseket és ötösöket hozott, illetve angolból becsúszott egy hármas szódolgozatra, mondjuk ilyen sem volt még soha 🙂 , de aznap még két dogát írtak és persze nem készült abból 🙂 . Szóval eddig nem lehet okom panaszra, de ez még nagyon az eleje, mindenesetre jónak tűnik ez a suli. A társaság még mindig szuper, szóval úgy érzem Máté köszöni, nagyon jól érzi ott magát, hála a jó égnek!
Apa meg be van havazódva mint mindig, csak most egy árnyalatnyival jobban és ez a közeljövőben csak rosszabbodhat 🙂 . Én meg takarítok, rendezkedem itthon, majdnem egy hétig tettem rendbe a gardrobot, mondjuk nem csak azt csináltam, csak talán Toma ezer éves ruháinak a szortírozásával voltam elfoglalva fél napig 🙂 , végre rendben vágtam szinte mindent, csak valahogy olyan sokáig tartott és nem látványos, csak ha kinyitjuk a szekrényajtót 🙂 , szóval kicsit hiányérzetem van, olyan, mintha alig csináltam volna valamit, pedig ezt már halogattam egy ideje, szóval akár örülhetnék is 🙂 …
Hétvégén meg Fradi meccsre biztosan megyünk, meg lenne még pár ötletem, de nem tudom mi valósul meg belőle, meg aztán túlzsúfolni sem szeretném ezt a két kis árva napot, úgyhogy alakul, ahogy alakul minden 🙂 …
Igen, tényleg mindig vannak ilyen szakaszok az iskolásnál, az első az első osztály 🙂 , aztán a negyedik is több, de még több az ötödik, átállás a felsőre, végül nekünk Máténál talán a legerősebb a hetedikes váltás volt. Most viszont – egyelőre 🙂 – tök jó minden, pedig készültünk fejben a gimis váltásra is 🙂 …
Óh, igen, Ákosnál is tapasztaltuk az első osztályban, hogy éppen elég az iskola és a napközi, nem kell semmi plusz elfoglaltság. Utána szépen belejött ő is, hogy most aztán negyedikben ismét azt érezzük, hogy elfárad a hét végére.