Ez volt a hétvége röviden, tömören, címszavakban 🙂 . És megint nagyon gyorsan elszaladt, csak úgy porzott, tegnap délután Toma azzal volt elfoglalva, hogyan tudna kitalálni egy olyan módot, ami lassítja az időt… Tudós vagy feltaláló lesz a gyermek 🙂 ! Egyébként meg mindkét nap, sőt már pénteken is régi, főleg ovis ismerősökkel találkoztunk valahogy… Pénteken estefelé, Nóritól hazafelé jövet, elmentünk Kati mama után szabadon 🙂 , a Lidikébe vásárolni. Azon túl, hogy sikerült két tök jó téli cipőt, kesztyűt, két sapkát és egy jó meleg kapucnis felsőt venni Tomának, meg rengeteg háztartásba való cuccot és mindezért cserébe egy csomó pénzt is otthagytunk 🙂 , szóval ezeken túl az oviból az egyik kislánnyal és anyukájával futottunk össze, akivel ők nem jártak egy csoportba, viszont az érdekessége az ismeretségünknek, hogy tulajdonképpen a szülőszobáról ismerjük egymást, kis túlzással, mert amikor Toma született, Bogi már kint volt, de a lényeg, hogy onnan van az ismeretség, aztán jól rácsodálkoztunk egymásra 3 évvel később az óvodában 🙂 …
Na, de visszatérve a hétvégére, szombat délelőtt én nagyon be voltam sózva, hogy a gyönyörű időt ne hagyjuk veszni és menjünk valahová a szabadba kicsit kirándulni, túrázni, bármit, mert vétek ilyenkor begubózni, még a kertbe is… Mondjuk ilyenkor ősszel mindig ez van nálam, hogy azt hiszem minden egyes jó időre, hogy ez az utolsó ilyen a tél előtt és már előre sírok, hogy ha most nem sétálunk, bringázunk, túrázunk és élünk kint a szabadban akkor vége mindennek, majd tavasszal legközelebb 🙂 … Viszont senki nem volt ebben a nagy kirándulásban partner velem, minden fiú ki volt dőlve és Toma fennen hangoztatta, hogy ő most hétvégén sehová sem megy – hát ehhez képest azért ez nem jött be 🙂 – csak itthon marad, pihen (!) és nem csinál semmit 🙂 !
Azért ehhez képest ebéd után nem volt nehéz rávenni egy kis bringázásra, eltekertünk egészen a Duna-part végéig a cukrászdához, ahol is bevágtunk egy kis nyár előtti utolsó fagyit 🙂 ,
és mindeközben megsütöttem itthonra, ugyanis bevásároltunk Rákóczi túrósból az itthoniaknak is, hókifli nagy bánatunkra nem volt… Hazafelé végig a kedvenc dunai utunkon tekertünk, közben faleveleket is szedegettünk, mondjuk egy kicsit zavart engem a sok ember, mert persze mindenki az én nézetemet osztotta és kihasználta az “utolsó” jó idős napokat, szóval elég sokan voltak, egyedül a komptól felénk volt elviselhető a helyzet, azt a részt külön szeretem ezért 🙂 :
Viszont mielőtt ide elértünk, a Kalózos játszótér mögött eltekerve Toma szólt, hogy menjünk be a játszóra, mert észrevette Dalibor barátját az oviból… Hát, hittem is meg nem is, gondoltam, inkább csak be szeretne menni a játszótérre, de legnagyobb meglepetésemre beérve tényleg megtaláltuk Daliékat 🙂 , akikkel jól kibeszéltük a mindenféle történéseket, mert ők még az oviban maradtak nagycsoportra, addig Tomáék meg jól kijátszották magukat és olyan jól elment az idő, hogy hipp-hopp gyorsan elszaladt 3 óra biciklistől, játszóterestől, mindenestől 🙂 …
Igyekeztünk haza, már csak a biciklis kosaramban lévő sütik miatt is, na meg azért, mert este meg Fradi meccsre mentünk. Ami egyébként tök jó izgalmas volt, igaz 2-2 lett a vége, de tényleg nagyon kis pörgős volt az egész, és 16 fok volt még este 9 körül is a pályán, aminek én külön örültem, mert ez a téli, fagyoskodós meccsre járás, egyelőre nem a barátom, de most még én sem vacogtam, szerencsére.
Vasárnap pedig főztem persze délelőtt, meg azért a mosógép is ment, Máté mindkét nap sokat tanult is, mi is átnéztünk Tomával pár dolgot. Magyarból a hangokra bontást veszik, ami nem a legkönnyebben megy Tomának, de most nem rémiszt meg a dolog, mert emlékszem, hogy ez Máténak is nehéz volt, na akkor kicsit azért paráztam, hogy jaj mi lesz ezzel a szegény gyerekkel, hogy ha már ez sem megy neki, milyen iskolás jövő vár rá 🙂 , amire ugye elég jól rácáfolt, mert talán mondhatom, hogy a kezdeti nehézség után nagyjából minden ment neki 🙂 .
Biztos én is változtam mondjuk, mert most nem is ijedek meg ettől, meg tudom, hogy elég sok gyereknek nehezen megy ez a hangokra bontás, ami tényleg nem is lehet könnyű, ha jobban belegondolok, olyan mintha előbb tanulnának meg írni és csak utána olvasni, vagy nem is tudom mihez hasonlítsam, de azt tudom, hogy ez egy lépcsőfok, aztán a betűknél már minden jó lesz reményeim szerint. Már csak azért is, mert nagyon érdekli az meg Tomát, másol magától betűket, próbáljuk tanulgatni is őket, mert folyamatosan kérdezget, meg olyan aranyosan elvan mostanában, körberajzol csak úgy maga szórakoztatására tárgyakat, gondoltam is, hogy ma előveszem a polc mélyéről a sablon készletet, amit Máté hagyományozott rá és úgy látom, hogy ez őt érdekelni fogja, a bátyját mondjuk annyira nem kötötte le ez a dolog 🙂 .
Mindig elkalandozva és visszatérve 🙂 , elég jól eljátszottunk ezzel, kitaláltam, hogy nézze a mimikámat és találja ki a szavakat, amiket némán mondok vagy nem túl hangosan, de a végére már volt, ami ment neki, de nyilván nem fog holnaptól már hangokra bontani, bár amire megtanuljuk, lehet már rég a betűkkel lesznek elfoglalva 🙂 , mindenesetre mi jól elszórakoztunk ezzel, annyira megtetszett az egész, hogy akkor is játszani fogjuk, ha ez idejétmúlt lesz tanulás szempontjából – mondjuk azt hiszem olyan nem létezik…
A tényleg vasárnapi ebéd után – rántott csirke volt krumplipürével – pedig elmentünk ide a közeli Tájházhoz, ahol szüreti nap volt. Toma egyik osztálytársával beszéltük meg még pénteken, hogy esetleg találkozhatnánk ott, de egyikünk sem volt abban, hogy megy, így csak feltételes módban beszéltük meg a találkozót. Aminek az lett a vége, hogy mire odaértünk, kiderült, ők nem jönnek, mert a kisebbik gyerkőcük elaludt délután 🙂 , de ha mi meg már ott voltunk, gondoltuk körbenézünk. A körbenézésből megint órákig tartó játszás lett, ugyanis tele volt minden népi játékokkal, élő zenével és mindezek mellett két volt ovis társunkkal és egy jelenlegi osztálytárssal is találkoztunk.
Amikről a fotókat majd megmutatom később, ugyanis nem találom őket a gépemen 🙂 , de elöljáróban annyit, hogy jó volt, és ilyen gyorsan el is szaladt a hétvége, megint a volt-nincs kategóriába esett a dolog…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: