Egy szombat, ami tulajdonképpen péntek…

Nem is írtam semmit erről a mostani péntekről, mert igyekeztem elfelejteni, hiszen nem is igazi péntek volt ez sajnos, szóval az örömködést inkább elnapoltam jövő hétre…

Egyébként is ez a szombati munkanap, egyenesen dráma volt Tomának – amit egyébként meg is értek, semmi érelme az egésznek – ugyanis helyzetében való visszalépésnek minősítette 🙂 , mivel ő eddig még a büdös életben nem ment szombaton például oviba, úgyhogy nehezen dolgozta fel ezt az egészet 🙂 … Már csak azért is, mivel Máténak meg az összes szombati munkanap, szabadnap a gimiben – nem tudom, hogy csinálták, de mondom én, hogy jó fej ez a suli 🙂 – vagyis ő ugye itthon maradt, míg Legkisebbünk reggel elszenvedte magát, velem együtt az iskolába 🙂 .

Mondjuk kifejezett célom volt ezzel a mai bemenetellel, egyrészt 4 napot, ami ugye van ebben a félévben szombaton, nem is igazolhatok, csak hármat, másrészt, tudom, hogy a mostani szombat lesz Tomának idézőjelben a legkönnyebb az összes közül, mivel jövő hét kedden tanítás nélküli nap lesz náluk, utána jön a 4 napos ünnep, majd utána meg az őszi szünet, szóval ez még halleluja a többihez képest, így ha lógni fog, azt célszerű nem erre a szombatra időzíteni 🙂 … Ellenben a november az riasztó, már előre is, ott se egy szabadnap, tanítás nélküli nap vagy ünnep sem lesz, csak újból egy szombati munkanap, hát na, igyekszem elhessegetni még a gondolatát is…

Toma hol jobban viseli az iskolát, hol meg nehezebben, vannak hullámvölgyek még mindig bőven, általában hét közepén, de persze minél jobban haladunk előre az időben annál jobb a minden. Mátéval meg hihetetlen, de semmi gond sincs! Nem mintha eddig problémás gyerek lett volna 🙂 , de teljesen önműködő (hehe, ez jó szó 🙂 ), vagy szebben írva önálló, ugyanis felkészül mindenre egyedül, ha valami nem tiszta mondjuk kémiából azt megkérdezi a Családfőtől – tudja, hogy én erre alkalmatlan vagyok 🙂 – de ez is csak egyszer fordult elő, ráadásul négyeseket, ötösöket hoz haza, pedig most aztán ebben a hónapban beindult náluk is az élet, egymás után ontották magukból a dogákat, egy nap persze többet is, és elintéz mindent egyedül.

Mindeközben tárasasági életet sem felejt el élni, most hétvégén például az új osztálytársaival-barátaival jönnek össze, mert énekből van valami pályázat, ha csinálnak valami kisfilmet nem tudom miről, mert mondom mindent egyedül intéz és azt beküldik a nem tudom kinek és hova 🙂 , akkor egész évre felmentést kapnak ének alól, ami nagy kincs lenne, mert valamelyik nap az első óra ének, ergo később mehetne egy órával suliba 🙂 … Jövő hét pénteken pedig a volt osztálytársaival-barátaival mennek közösen a Szárcsa sulinkba, ugyanis akkor lesz idén a mozi és sport éjszaka a felsősöknek, amire ők mindig elmentek persze és most sem hagyják ki, ráadásul elintézték maguknak, hogy közösségi órának írnak belőle jóvá 6 órát, ami kész haszon, szóval buliznak egyet és még közben órákat is ledolgoznak 🙂 !

Végre – hogy ilyen huszárvágással témát váltsak – én meg a felső szinten lemostam az összes ablakot, nagyon koszosak voltak szegények, épp ideje volt már! És most ami a nagyon jó, hogy végre nem kellet rohannom, mert eddig szinte minden ablakmosásommal ez volt, hogy vagy itthon voltak a fiúk vagy éppen sietnem kellett általában Tomáért dél körül az oviba, szóval ilyen még soha nem volt, hogy kényelmesen mostam le őket 🙂 … Jó alaposan meg is csináltam, az alsó síneket is úgy kipucoltam, mintha új lenne, bár mindig megállapítom, hogy jól kiszúrtam magammal, mert akkora ablakokat szereltünk be annak idején, hogy egy megfelel kettőnek, kivéve azt amelyik a közös helyiségben van 🙂 … A ruhákat is nagyon jó érzés, hogy kiszortíroztam még két hete, jó régóta halogattam azt is, bár most meg jó pár zsáknyi ruha gyűlt össze, valószínűleg rászánom magam és eladok belőlük FB-on, amit a Családfő már oly régóta szorgalmaz, ami meg már nem annyira jó minőségű, arra gondoltam, hogy elviszem a Vöröskeresztnek. 

Itthon meg nem maradtunk munkások nélkül az utcában, a nyár után sem. Egész nyáron ugye az szomszédban dolgoztak és még most is feltűnnek ott munkások, de ami új elem, hogy az utca elején drága Feri bácsi házánál kerítést építenek, az új tulajok, vagyis egész nap megy a munka, volt olyan is, hogy siettem Tomáért a suliba, de éppen hoztak valamit vagy betont öntöttek le és ki sem tudtam menni egy ideig az utcából kocsival, de már egészen megszoktam őket, meg ezt az egészet, hogy mindig van a mi utcánkban “élet”, mert egyébként igazán csöndes utca a miénk, de nem most 🙂 , ha meg végeznek, akkor minden bizonnyal nálunk is valami kezdődni fog, mert igencsak megérett már rá a helyzet, kocsibeállót és hasonlókat akarunk, meg felújítást, de ki tudja hány részletben és hogyan, szóval lesznek itt még munkás zajok egy ideig azt hiszem 🙂 …

Egyébként meg szegény Feri bácsinál nagyon rossz volt nézni, ahogy vágták ki a sövényt és a fákat, haragudtam is rájuk egy ideig, de nyilván csak az emlékek miatt, tavasszal ment el szegény, nagyon hiányzott is, üres volt minden a nyáron, talán jobb is így, hogy minden megújul, nem emlékeztet rá majd annyira… Azt hiszem szerencsénk is van, mert az újak is úgy tűnik jó fejek és eddig pár év alatt ez a negyedik új szomszéd itt az utcában és mindegyikkel jól kijövünk, pedig csak 6 ház van összesen az utcában. A legjobb váltás talán a szomszédban Timiék, vele tényleg megvan az összhang, ráadásul náluk született a kisbaba nemrég, aki nagyon cuki! Hétvégén séta után áthozta megmutatni, hát mit mondjak, tényleg nosztalgikus volt, és eddig mindig rám tört a vágy a kisbabák láttán, hogy nekünk is legyen még, de most ezt nem éreztem, lehet öregszem 🙂 , de ez az idő már valahogy elment nálunk… De azt is érzem, hogy így vagyunk teljesek és kész 🙂 !

Egyébként nevetséges, de most inkább egy kiskutyust szeretnék, de nagyon, eddig nem éreztem ennyire a hiányát, már jó 8 év telt el Bobó kutyánk óta, hogy elment. Ő egyébként nagyon közel volt a szívemhez, éreztem is, talán ő az én kutyám volt, már a kennelben is engem pécézett ki, rágta a cipőmet és nem eresztette el 🙂 , amikor pedig őt választottuk, de elmentünk, mert még nem lehetett elhozni, olyan szomorú szemekkel nézett, hogy máig emlékszem rá… Mindig volt egyébként kutyánk, de amióta ő elment nincs, azt hiszem most van itt már az ideje…

A hétvégére – már ami marad belőle – nagy dolgokat nem tervezünk, valahogy senki nem is vágyik most semmire, csak itthon lenni, kertezni, meg esetleg a környéken barangolni vagy “csak” együtt lenni. Mindenki, de legfőképp Toma nagyon fáradt, azt hiszem jót tenne neki egy igazi, alapos pihenés. Arról nem is beszélve, hogy Apuci meg megfázott de nagyon vagy elkapott valamit, még délelőtt bement mert valami halaszthatatlan ügyintéznivalója akadt, de ő kiesik hétvégére a forgalomból. Vettem csirke húslevesnek valót, az talán jó lesz erre is 🙂 , egyébként meg lehet, hogy a levesekkel dömping lesz nálunk, mert tegnap este meg gyümölcslevest főztem, ugyanis az Toma kedvence lángossal, ami most délben lesz, azt hiszem levest, egy ideig nem kell főznöm 🙂 …