A hosszú hétvége után…

Valahogy múlt héten nem volt türelmem írni, pedig kedvem és témám általában mindig van, de valahogy tényleg a türelmem hiányzott hozzá, hogy akkor most leüljek és írjak, ilyen is ritkán van mondjuk 🙂 … Gondoltam biztos Toma miatt, hogy itthon volt, jobb volt vele csinálni mindenfélét, de most sincs sok türelmem 🙂 , pedig Toma már suliban van, ahogy a bátyja is persze. Máténak szuper hete van, nem kellett semmi tancuccot vinni, mert témahetük van, ami azt jelenti, hogy csoportokban dolgoznak egy témám, nem tudtam kihámozni, hogy mi az, ugyanis amikor visszakérdeztem, mert nem értettem miről beszél Máté, akkor annyi volt csak a válasz, hogy jajjj, hagyjál máááár 🙂 …

Ez a hagyjál már kifejezés most tipikus, általában mindenre ez a válasza mostanában, ami kicsit lehangoló lehet a külső szemlélőnek, pedig nem az, mert annyira viccesen mondja – mondjuk nem annak szánja 🙂 – hogy általában elnevetem magam, tegnap vele együtt jót rötyögtünk az egészen, mert látta milyen jól szórakozom 🙂 … Aztán elmeséltem neki az egyik barátnőm esetét, akinek a lánya, amikor kamaszodott, akkor ő is általában ezt hangoztatta mindenre, a végén mesélték, hogy elég volt ha a reggeli első találkozásnál meglátták egymást, ki sem kellett nyitnia a száját az én barátnőmnek, a lánya már előre mondta, hogy: – Hagyjál máááár 🙂 … Na, hát mondtam Máténak előbb- utóbb mi is eljutunk erre a szintre 🙂 … Egyébként megnyugtató, hogy ez a lyány már felnőtt és ugyanolyan jó kapcsolata van az anyukájával, ha nem jobb, mint a kamaszkor előtt 🙂 …

Toma meg egy cukibogár 🙂 , vicces ő is, tegnap egész nap a bátyját nyektette, hogy játszanak és hasonlók, amikor meg nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretné, akkor meg dühöng vele és fenyegetőzik, például olyasmikkel, hogy ha ezt meg azt nem csinálja meg Máté, akkor két órán keresztül kell majd vele játszania, amin persze a bátyó jól szórakozik, ilyenkor bezzeg nem mondja, hogy hagyjál már, hanem kedélyesen elnevetgél az egészen 🙂 …. Ma egyébként egész jól ment iskolába, pedig egy hétig nem volt ugye a betegség miatt, de semmi sírás-rívás nem volt, mondjuk jókedve sem volt, de erre számítani lehetett. Biztos benne van az is, hogy Erikával, a kedvenc tanító nénijével vannak egész délelőtt, ami azért nagy haladás, meg egyébként már találkozni akart Vajkkal is, szóval azt hiszem elég jól alakulnak a dolgok…

Pedig majdnem sikerült elkésni mindannyiunknak reggel, ugyanis indulásnál nem találtam a kulcsomat, Ez mondjuk a Családfőt és Mátét nem érintette volna különösebben, de nem akartak itthon hagyni minket, mert nagyon úgy nézett ki, hogy akkor Tomát is vinniük kell suliba, hiszen gyalog már nem értünk volna be. Így aztán pár perces őrült keresgélés kezdődött, mert sok más minden mellett a slusszkulcsom is ugye azon van, és arra még emlékeztem – amire egyébként soha – hogy este beraktam a zárba a kulcsot, bár egyesek tudni vélték, hogy a virághagymákkal együtt biztos a kulccsomómat is elültettem, de aztán az utolsó utáni pillanatban meglett a kis hátizsákba, amit kirándulni vittem magammal. A kis gikszer ott volt, hogy a kulcs, amire emlékeztem estéről, az nem az enyém, hanem Apucié volt 🙂 … Azért mindenki beért még a suliba, bár Toma lemaradt a csatlakozásról és futólépésben átdöcögtünk a kis épületbe, de végül csak hozzácsapódott a többiekhez 🙂 .

A 4 nap meg elsuhant, úgy ahogy volt. Szombat-vasárnap sokat sütöttem-főztem, közben meg azért csak kint bóklásztunk itt a környéken a kiserdőnél, meg a Duna-parton, aztán vasárnap elég rossz idő volt, itt sokat esett az eső. Aznap átmentünk a szomszéd utcába Gergőékhez délután Tomával, aki másodikos a suliban és azért elég jól megvannak Tomával, pedig totálisan más karakterek, de mégis jól kijönnek. Amióta felújították a házat nem voltunk náluk, úgyhogy most átmentünk, főleg a gyerekek miatt, de érdekes volt, mert aranyosak nagyon a szülők is, de valahogy soha nem éreztem, hogy egy hullámhosszon vagyunk, pedig az anyuka is kifejezetten értelmes nő és most olyan meglepő volt, hogy nagyon jól elbeszélgettünk. Azon is elgondolkoztam, hogy lehet, minden csak megszokás kérdése, mindig úgy voltam vele, hogy nekem szerencsém volt Máténál a szülőkkel, mert a fontosakkal megvolt a közös hang, de lehet velük is csak összecsiszolódtunk, ki tudja 🙂 …

A lényeg, hogy a fiúk nagyon jól érezték magukat, sokat játszottak, mi is jól elvoltunk, viszont az mindig nagyon meg tud lepni, ha egy házban sehol nincsenek könyvek, és ez nem ilyen előítélet vagy valami, hanem egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lehet úgy lakni, mint egy szállodában mondjuk, az nekem olyan alap, ha csak pár könyv van, már az is jó, de ha egy sincs, hát nekem az nagyon fura… Mert egyébként a ház meg nagyon szép és új meg modern és tényleg jól néz ki, de ahogy végigmentünk minden helyiségen, egyből tudtam, hogy nekem mi hiányzik, na persze nem szóltam róla azért 🙂 … Amíg mi barátoztunk, addig Apa horgászni volt, Mátét is hívta, aki ilyen hideg időben erre már nem kapható, pláne, hogy korán kellett volna kelni és két napig pihente ki a sulis éjszakát, még vasárnap is 🙂 …

Hétfőn viszont eljutottunk kirándulni egy picit, az egyik kedvenc helyünkre, Makkosmáriára mentünk, ahol mondjuk már évek óta nem jártunk. A Normafától 2 km az egész, szóval nem egy hosszú túra, de mi nagyon szeretjük! Máté minden tiltakozása ellenére végül eljött, mert mindenki ki volt rá már akadva, hogy mindenből kivonja magát 🙂 , nagy meglepetésünkre beadta a derekát, viszont visszafelé olyan gyors tempót diktált, hogy mindenki kidőlt ettől a kis kirándulástól – biztos arra számított, hogy jól nem hívjuk majd legközelebb – amikor 6 körül hazaértünk, jobbra-balra dőltünk 🙂 , majd rakok fel képeket is, ha kiszedem a telefonomból.

Tegnap meg tettünk-vettünk egész nap, Apuci megszerelte a mosogatógépet, mondjuk nem teljesen, mert szegény jól el van romolva, de múlt héten meg akarta csinálni, aminek az lett a vége, hogy nem tudtuk bezárni sem az ajtaját 🙂 . Így volt napokig, csak behajtva, bepattintani nem tudtuk, úgyhogy most megcsinálta, amitől igencsak megnyugodtam. Aztán feltöltötte a fűtésrendszert, hát szóval ilyen téliesítés zajlott itthon főleg. Én meg a kertben próbáltam egy picit téliesíteni, de valahogy ebben az évben tavasztól valahogy elcsúszik nálam a kertrendezés, sajnos… A múlt héten egy csomó mindent meg akartam csinálni, de mivel Toma itthon volt, halasztódtak a dolgok, párszor azért dolgoztunk kint picit, de sokkal többet kellett volna. Még le kell nyírnom egyszer a füvet, a virághagymák felét eldugdostuk már, de mindig túl lövök a célon, annyi virághagymát veszek, hogy aztán győzzük elültetni őket 🙂 . Tegnap mindenesetre eldugdostam megint egy adagot, kiürítettem a virágládákat, a földet külön raktam, esetleg lehet még bele ültetni (bár nem hinném, hogy télre lesz erre már időm), meg gaztalanítottam néhány helyen, ahol már rég kellett volna, szóval ilyesmik zajlottak a kertben is, Toma és Lulu cica aktív közreműködésével 🙂 …

Azért ezt a hetet nagyon szeretjük, sok ilyen kellene, ahol a hétfő már egyből szerda, meg persze visszaszámolunk már, hiszen a mai nap nélkül már csak 2 nap és itt az őszi szünet, hát már nagyon várja nálunk mindenki! Pedig nagy dolgokat nem tervezünk, jön Kati mama hozzánk, elutazunk mint máskor is a messzibe a sírokhoz, meg még van pár ötletünk azért, de időjárásfüggő is, meg kedv kérdése is, ugyanis mostanában nagyon jól esik itthon és az itthoni környéken lenni, valahogy általában így vagyunk mindig a nyár után, ami most nálunk különösen mozgalmasra sikeredett… Most jövök rá, ahhoz képest, hogy nem volt türelmem írni az elején, talán közben az is megjött 🙂 …