Az egyik kedvenc kirándulóhelyünk Makkosmária, amit évek óta méltatlanul elhanyagolunk. Lassan 5 éve írom a blogot és azóta biztos nem voltunk ott, bár emlékszem, hogy pont a téli kezdés előtti ősszel igen, na, de az is rég volt már, Toma babakocsis volt, az tisztán megvan, ahogy tologattuk az erdei úton 🙂 … Szóval régóta szeretjük ezt a helyet, még amikor budai lakosok voltunk a Gesztenyéskert környékén és még a fiúk is csak gondolatban léteztek, mi már akkor is sokat jártunk oda a kutyáinkkal, aztán amikor megszületett Máté vele is sokszor mentünk, de ő annyira szerette a Gyermekvasutat, hogy nála többször váltottunk a vonatozásra 🙂 . Most is már szerintem hónapok óta készültem, hogy felmegyünk a Normafához és lesétálunk Makkosmáriára, de ez csak most sikeredett így, a 4 napos ünnep alatt.
Még szerencse, hogy hétfőn szép napos idő volt, nem akartunk semmi megerőltető dolgot, csak egy kellemes őszi sétát az erdőben. Nagy nehezen sikerült Mátét is rávenni az útra, ahogy már írtam, úgyhogy végre visszatérhettünk 🙂 . Az őszi erdő meg annyira szép volt, hogy nekem már csak a látvány miatt is megérte. Normafától egyébként most direkt meg is néztem a kiírást, 2,3 km Makkosmária, szóval tényleg nem egy hosszú túra, de nagyon élvezetes! Egyrészt sok szép kanyargós kis rész van, meg barlangszerű lyukak útközben. Viszont azzal valahogy nem számoltunk, hogy rengetegen lesznek, az úton is sokan mentek előttünk és utánunk is, ez annyira nem esett jól, arról meg ne is beszéljünk, hogy parkolóhelyet alig találtunk. Viszont a látvány tényleg gyönyörű:
Barlang lyuk megtekintésből lefelé,
és maga a barlang lyuk:
Egyszer csak az erdőből kiérünk a tisztásra, ami már Makkosmária, a makkosi-rét, ahol padok, pihenőhelyek, tűzrakó hely és esőbeálló is van (bár ezek a fotókon nem látszódnak),
na meg az Angyalok királynéja kegytemplom, amit szintén érdemes megnézni. Makkosmária egyébként Budakeszi egyik településrésze, ami tulajdonképpen a templomtól indul befelé.
Mátéval azért bementünk a templomba is, de csak az üvegajtóig jutottunk, bár egyszer amikor kicsi volt, már voltunk bent, akkor vagy húsvét környéke lehetett vagy egy vasárnap jártunk arra, de azért azt tudtuk, hogy most hétfőn nem lesz nyitva.
Addig Apuci és Toma elsétáltak az egyik feljebb lévő házhoz, ahol régről tudjuk, hogy újfundlandi tenyészetük van 🙂 . Nekünk is újfundlandink volt, kétszer is, velük is megjártuk ezt a helyet többször, akkor fedeztük fel a fajta tesókat, bár a felderítők beszámolója szerint, most csak 3 kutyát láttak a háznál 🙂 . Azért természetesen gyűjtögettünk mindenféle botokat, faágakat, háncsot és rengeteg makkot, mert ott az töménytelen mennyiségben van ugyebár, nyilván erről kapta a nevét is ez a kis rész. Végül letelepedtünk az egyik padhoz enni-inni:
Visszafelé pedig Máté ment elől, ő diktálta a tempót, amit igencsak megbántunk a végére, mert ment mint egy menetoszlop 🙂 . Lefelé kb. 30 perc alatt értünk le, de az a kényelmesebb útvonal, mert végig lejt. Visszafelé csupa emelkedőn kell menni, a kiírások szerint is minimum 45 perc vissza, na de nem nekünk, 30 perc alatt azt is megjártuk, biztos gondolta Legnagyobbunk, hogy így legközelebb esélyes lesz arra, hogy otthon hagyjuk 🙂 … És ráadásul még kerültünk is picit, Máté ugyanis az egyik elágazásnál a másik irányba ment, de kifejezetten jól jött ki a lépés, mivel így Virágvölgyön keresztül mentünk (aminek már a neve is ugye milyen gyönyörű?), mi is kijöttünk a gyakorlatból, mert erre gondolhattunk volna előbb is, mivel egyrészt ez változatosabb is volt, hiszen nem ugyanazon az úton mentünk vissza, másrészt ez csak ott derült ki, hogy arrafelé jóval kevesebben járnak és ami a legfontosabb, az az útszakasz talán még szebb, mint a lefelé vezető!
Tömény erdei színpompa:
Kedvet kaptam hozzá, hogy többször is menjünk fel oda, ezért tervbe vettem, hogy minden évszakban megejtjük ezt a kis sétát, bár ezzel a “lelkes” csapattal nem biztos, hogy össze is jön a dolog, mindenesetre azon leszek 🙂 … Szerettünk volna rétest enni a híresen jó rétes büfénél vagy lángosozni a réteses közelében, de olyan hosszú sorok kígyóztak mindkét helyen, hogy egyből visszahőköltünk és inkább hazajöttünk 🙂 … A délután viszont az egyik legszebb őszi délután volt, szerettük nagyon 🙂 !
