Szünetes hírek

Valahogy amikor itthon vannak a srácok és zajlik az élet, nem igazán van kedvem leülni írni, meg hát időm se nagyon akad rá… Pedig nem pörgünk magunk körül, sőt, de valahogy mégis csak olyan vázlat félére futja szerintem most is a türelmemből 🙂 … Igazából nincsenek nagy dolgok, de pont jó ez most így. Amióta itthon vagyunk minden nap kimegyünk a Duna-partra, főleg a kis öbölhöz Tomával, van, hogy naponta többször is, aztán minden napra jut valami rendberakni vagy kitakarítani való, van hogy kabátokat és cipőket pakolok el és elő 🙂 , vagy a konyhát pucováltam vagy Toma aktív segítségével kertet rendeztünk (és még fogunk is) 🙂 . Ami elmaradhatatlan, lassan több, mint egy évtizede, az a tökfaragás. Mindig kettőt faragunk, mert ugye két fiunk van 🙂 , most sem maradt el persze, csak éppen az egyiket szombaton, a másikat meg kedden farigcsáltuk, de csakis úgy, hogy Toma rajzolta rájuk a szemet, orrot, szájat 🙂 . Aztán sütöttünk még kuglófot, és hétfőn megérkezett hozzánk Kati mama is! A tegnap sűrű volt, reggel piacra mentem, főleg koszorúkat és mécseseket vettem, meg volt egy kis bevásárlás is, a fiúk addig itthon voltak mamával, aztán miután hazaértem gyorsan rakott krumplit csináltam mama tiszteletére, mert az a kedvence! Utána egy farmerban szétment cipzárhoz mentünk mindannyian cipzárt beszerezni 🙂 , közben Toma vett két varázsceruzát Kriszti barátnőm papírboltjába (nagyon boldog volt tőle, itthon egyből ki is próbálta 🙂 ), aztán kimentünk a fiúk, mama és én, az unokatestvérem sírjához a temetőbe, most először, mióta elment nyáron… Felkavaró, de ugyanakkor jó érzés volt, az meg olyan megható volt, hogy Toma őszi falevelekből, amit ott szedegetett a fákról, bokrokról szívet és napocskát rakott ki a sírra! Utána elmentünk megkeresni a szomszéd Feri bácsi sírját és rengeteget bolyongtunk a temetőben, én kezdtem feladni a reményt, sőt, fel is adtam, de Máté nem nyugodott, Tomával kettesben felderítettek minden lehetséges területet és végül meglett a sír, nagyon örültünk! Közben beesteledett és lehet morbid picit, de olyan szép volt a temető, a sok világító mécsessel, valahogy nagyon szívmelengető volt az egész, még a fiúknak is! Hazaérve aztán még az utolsó tökfejet is kifaragtuk és jól el is fáradtunk! Eddig programozni nem nagyon mentünk, hétfőn a Kresz Parkban voltunk ugye Tomával, aminek nagyon örült a Drágám, ma egy kastélyba készülünk, majd meglátjuk mi lesz belőle, holnap pedig egészen Sárvár környékéig autózunk a sírokhoz. Utána nem tudom mi lesz, de az biztos, hogy amíg lehet sokat leszünk kint itt a környéken is, mert már maga az egy felüdülés szerintem, mindenkinek!