Mint minden évben, most is elutaztunk csütörtökön Sárvár mellé a sírokhoz. Velünk jött Kati mama is, akit visszafelé hazavittünk Veszprémbe. A síroknál kicsit dolgoztunk is, megritkítottuk az ágas-bogas borostyánt, régi, nagyon régi, még gyerekkori ismerősökkel, sőt az egyik kiskorombeli barátnőmmel is találkoztunk, jó érzés volt… (A fotók vegyesek, az enyémek a telefonom miatt kissé homályosak, Mátéé pedig nagyon jók 🙂 )
A temetőből azért átsétáltunk a falu templomkertjébe is, szerintem annyira szép a templom, ami az 1700-as években épült. Máté fotózott, ez a kép tőle egyébként szerintem díjnyertes:
Mindenki eléggé éhes volt már, igencsak kora délutánban jártunk, ezért átmentünk a szomszéd falu kastélyszállójába, hosszú évek óta ott ebédelünk ilyenkor, temetőjárás után. A kastélypark csodaszép, amíg készül az ebéd mindig kint sétálgatunk, Toma amikor kicsi volt, nagyon szerette az ottani díszmadarakat, pávák, fácánok voltak a kertben, amik sajnos mára már elpusztultak, az egyiket állítólag megette egy róka… De a postakocsi még megvan, 4-5 éve még Mátéval együtt is benne hancúroztak 🙂 , és hát a kastélykert meg továbbra is gyönyörű…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: