Sima szombat…

Toma csütörtök óta itthon van, picit lebetegedett. Nagy baja ugyan nincs – főleg nem Vajk barátjához képest, aki már hétfőn sem volt suliban és magas láza van – de étvágya alig volt, hazavándoroltak két napon át a félig fogyott vagy egyben lévő uzsonnás dobozokban a kedvencei, hogy ebédre mennyit ehetett arról fogalma sincs, gyanítom semmit, ha még azok sem fogytak el, amiket szeret. Aztán szerdán már a hasa is fájt és itthon sem nagyon evett, pedig az egész nap után elég éhes lehetett volna, de nem volt. Szóval a csütörtök már a doktornéninél ért minket, aki szerint van most ilyen vírusos nyavalya, úgyhogy egész hétre itthon maradhatott, beleértve ugye a mai, szombati munkanapot is 🙂 .

Ma senki nem ment nálunk dolgozni vagy tanulni, kivéve Mátét, aki viszont nem tanulni van, hanem DÖK nap zajlik a gimiben, úgyhogy arra ment, Ez az egyetlen szombati munkanap, amire be kell mennie, úgyhogy azért ez tök jó! A programok jók lesznek vagy inkább már vannak, valami szusi kóstolásra, meg keleti kultúra ismertetésre, vulkánológiára és valami múmiás dologra jelentkezett, mert órákra lebontva be kellet csekkolniuk. Annyira nem volt drámai az első hete a szünet után, ráadásul tök jó jegyeket hozott haza, a témahetük, amit csoportban csináltak még a szünet előtt, az egész évfolyamon nekik lett a legjobb, úgy, hogy a jelentős részét Máté csinálta belőle, mert még itthon is dolgozott vele picit, de nem kényszerből, hanem mert kedve volt hozzá, szóval szerintem ez szuper! 

Az meg nagyon fura volt, hogy a héten csütörtökön volt náluk nyílt nap a gimiben, mesélte, hogy készültek a tanárok, “leporolták” a kivetítőket, amiket egyébként nem nagyon használnak, és aznap tuti nem írtak dogát 🙂 ! Nagyon jó érzés volt, hogy ezen mi már túl vagyunk, de tényleg, most nem mennék vissza az időben, pedig emlékszem nagyon is, hogy múlt évben ilyentájt mi is ott virítottunk, akkor tetszett meg nekem, és Máténak is ez a gimi és most oda jár, boldogság!

Tomával viszont ma pótlásokat csinálunk, már kellenek a betűkártyák is, amiről hét elején azt sem tudtam, hogy kellene lennie itthon, hát mit mondjak, nagyon képben voltunk. Régen ott volt a tankönyv hátuljában, amit ki kellett vágni, most állítólag szóltak év elején, hogy vegyünk, mert a könyvekhez már nem mellékelik, de én ezt Vajk anyukájával, akinek ugyancsak van már ugye egy nyolcadikos nagy fia, szóval nem kezdő, ahogy én sem, jól elfelejtettük vagy meg se hallottuk. Szóval beszereztük utólag, de azt sem tudjuk, hogy jó-e, mert ugye betegek lettünk 🙂 , mintha nem lett volna soha elsős gyerekünk 🙂 …

Aztán szenvedek a benőtt körmömmel, kedden voltam pedikűrösnél, azóta fáj… Hajlamos vagyok rá, de eddig ilyen még nem volt, hogy a kezelés után jön ki a gyulladás, tegnap csillagokat láttam, amikor kivágta újra a begyulladt részt, erre ma is úgy néz ki, hogy mennem kell… Pedig nagyon régóta járok ehhez a pedikűröshöz, de szerintem ő vágta ki rosszul, eh, mindig van valami…

Egyébként meg takarító láz volt rajtam a hét elején, ami ugyan kényszerűségből, miután Toma lebetegedett, megrekedt… De végre utoljára idén, lenyírtam a kertben a füvet és lemostam az alsó szinten félig az ablakokat. Mondjuk kicsit benéztem a dolgot, mert azt hittem végezni fogok pár óra alatt a kisebb ablakokkal, előtte főztem és egyebek. Igen ám, de a kis ablakokon vasalni kell a függönyöket, így nem is lett kész, amire Tomáért kellett menni, utána felváltva ebéd tálalás, kakaó és később vacsora készítés és mindenféle zajlott, meg a családfás viszonyokat magyaráztam Máténak, mert angolból ebből írt dogát másnap, és angolul mondja a tanár, hogy mondjuk a te szüleid testvérének a gyereke az, ki neked? Az ilyen könnyűket nyilván tudta, de, hogy ki a vej, meny, meg az unokahúg, az még magyarul sem nagyon ment, nemhogy angolul kitalálni, ki az éppen a családból 🙂 …

Szóval este lett már, amire meglettem az első fronttal, elhatároztam, hogy  a többit folytatom, szigorúan reggel nekiállva, hogy mindenképpen elkészüljek arra, amire a fiúk hazaérnek… Hát, aztán az más kérdés, hogy nem így lett, mert reggel a doktornénihez mentünk, viszont az eddig lemosott ablakok ragyognak, a függönyök illatosak, folyt. köv. jövő héten. Viszont az egyik fehér függönyt elszakította a mosógép, sikerült úgy felraknom, hogy nem látszik a szakadás, de újat kell belőle varratnom, itt a környéken van az üzlet, ahol csináltattam még régen. Ilyen mondjuk még nem volt, hogy egyszer is elszakadt a függöny a mosásnál, pedig régóta megy az itthoni függönymosás, utána féltem is a többit mosni, valószínűleg jövő héten is izgulhatok a többinél 🙂 …

Ez a hétvége rövid lesz és főleg gyógyulós, Máté megy holnap az új osztálytársaival énekre filmet készíteni, nála most már mindig van valami külön út, szóval soha nem unatkozunk 🙂 …