Nem meglepetés, hogy a hétvége gyorsan elszaladt, pedig igazából még tanulni vagy dolgozni se volt nagyon senki… Máté ugye bement a gimibe, de nem tanulni, hanem DÖK-napozni, szóval az sem volt nagyon rossz dolog, sőt! De nyilván elment a szombat egyik fele ezzel, nekünk Tomával meg azzal, hogy bementünk a suliba elhozni a pótolni valót, meg a tankönyveket, amiket előző délután sikeresen otthagytam 🙂 , bár vigasztalt a tudat, hogy úgyis mennem kellett volna a leckéért… Utána még vásárolni is mentünk, aztán főztem gyorsan, újabb “műtétre” mentem a pedikűrösömhöz 🙂 , ami talán most végleges sikerrel járt, talán-talán gyógyul a körmöm. Délután kerteztünk, meg matekot pótoltunk és már este is lett.
Vasárnap Máté reggel elbringázott Szigetszentmiklós belsőbb részére az osztálytársaihoz, mint kiderült négyen járnak az osztályba innen a környékünkről, ami tök jó! Elmentek a Tanösvényünkhöz, ami kellőképpen szép az ének filmjükhöz, mert az őszről kellett valamit készíteniük és a szép képek alá, bevágják a zenét és még ők is szerepelnek benne valahol 🙂 … Utána persze még bandáztak picit, meg pizzáztak, itthon így már nem ebédelt, viszont nekem a fél délelőtt elment az ebéd készítéssel 🙂 , de sebaj, két napra is van így ennivaló itthon 🙂 . Itthon Apa egész, de tényleg egész hétvégén dolgozott, visszatérő külön munkája van szeptembertől december közepéig, ami elég sok papírmunkával jár, így azt csinálta. Aztán persze Máté is tanult, mert sok dogája lesz a héten, na meg vasárnap az olvasást-írást is bepótoltuk Tomával, el is felejtettem már milyen jó érzés, amikor az első szótagokat olvassa össze, én ezt most kifejezetten élveztem és jól is szórakoztunk közben…
De ami a legjobb volt, hogy sokat voltunk kint is, meg játszottunk és két filmet is néztünk a hétvégén. Az egyik a Remény rabjai, ami szerintem zseniális, 1994-ben készült és valahogy kimaradt az életemből, de Máté angol tanárnője kiadta nekik, hogy nézzék meg a hétvégén és ebből kell ma valami angol tesztet kitölteni. Már most kedvelem ezt a tanárnőt, remélem több ilyen “házijuk” is lesz, mert szuper volt a film, ráadásul együtt moziztunk Mátéval, akinek szintén nagyon tetszett, jó, hogy már így közösen nézhetünk igazi jó filmeket! Azt meg külön szeretem ebbe a gimiben, hogy élvezetesebbé teszik a tanulást, ez már a sokadik ilyen alkalom. A másik filmet főzés közben néztem, Az ígéret megszállottja a címe, egy krimi, Jack Nicholson játssza a főszerepet, ez is kb 16 éves film, és jó is volt, de nem a legjobb, mindenesetre egyszer érdemes megnézni.
Szóval visszakanyarodva a címhez, a gyógytúrák itthon zajlanak és lehet, hogy a szép idő teszi, nem tudom, de tényleg gyógyítanak, mert az egy dolog, hogy szeretünk itthon lenni, de a környéknek valami gyógyító ereje van néha úgy érzem, mert kisebb vagy nagyobb bajok, de gyorsabban gyógyulnak miután kint bóklászunk és áldom, hogy ilyen gyönyörű helyen lakunk! Egyrészt, a külön kis kedvencem a kiserdő, amit Toma is egyre jobban szeret, mert olyan nem tudom milyen, de csoda hangulata van, ráadásul, most találtunk két széket is az egyik ösvénynél, ami a Dunához lefut, azon ücsörögtünk nem kevés ideig és nézelődtünk, beszélgettünk, meg persze kavics dobálás, hajó, sőt, zenés bulihajó nézés is adódott, de kedélyjavítóan jó volt 🙂 ! Már biztos elegetek van a homályos képekből, Teidének igaza is van, hogy ki kell már cserélni a telót, de úgy szeretem megörökíteni, persze ha tudom a pillanatot, így még néhányszor lehet, hogy “élvezni” kell itt a hangulatainkat a homályos fotókon 🙂 …
A szerzemény egy túrabot, a “nagy” túrához 🙂 :
Egy másik nap pedig itt a Duna-parton bandukoltunk, ez a másik helyszín ugye nálunk, amit szintén imádunk 🙂 :
Közben hattyút is etettünk, megosztottuk vele a sajtos stanglit, amit a pékségben vettünk 🙂 . Egyébként nagyon cuki volt, a Dunában úszva, de hazakísért minket, még integettünk is neki az utcasarkon 🙂 …
Van egy kedvenc mondásom, hogy: “a séta jót tesz a léleknek”! Ami teljesen igaz (és itt jegyzem meg, hogy a futás is ez a kategória), de fontosak a gyógyhatású helyek is, nekünk legnagyobb örömünkre ez itthon a környékünk, ami ugyancsak jót tesz a testünknek, és a lelkünknek is!
Nagyon bírom Zalán humorát 🙂 ! A remény rabjai pedig tényleg nagyon tetszett nekem is, nem is csodálom, hogy a kedvenced volt és ami a legjobb, hogy Máté is emlegeti milyen jó volt, asszem megnézzük még egyszer (aztán még egyszer, meg még egyszer 🙂 …)…
Mi a j/ly-kkel szórakozunk Zalánnal. Van, hogy ugrat ilyenekkel, hogy alyándék vagy valy, de aztán gyorsan közli, mielőtt infarktust kapok, hogy viccel…A kópé 🙂
Remény rabjai tényleg nagyon jó film, fősulis koromban a kedvencem volt. 🙂