Távirati stílusban

Az utóbbi pár napban nem volt időm írni, de csak azért, mert valahogy összejöttek a dolgok… A hét elején hétfőn-kedden végre befejeztem az alsó szinten az ablakmosást és persze a függöny tisztítást is, a felső szinten még októberben megcsináltam, úgyhogy azzal már nincs gond. Egyébként a függönyökkel ment el a sok idő, mivel a múlt heti elszakadt kis függöny után csak szinte egyesével mertem berakni a mosógépbe a függönyöket, nem mintha akkor megpakoltam volna, mindig a kicsiket összegyűjtve mostam, de biztos, ami biztos alapon, gondoltam ebből baj nem lehet. Nem is volt, a függönyök megúszták, illatosak egytől egyig, viszont kétszer annyi ideig tartott az egész, azért is ment rá két fél nap, mert persze a nap másik felében hol főztem, hol egyéb dolgokat pakoltam, takarítottam, közben meg ment a mosógép és amikor kész lett egy függöny, indult a következő én meg létráztam 🙂 . De legalább tiszta mindegyik és ragyognak az ablakok, és nem is tudom mikor volt ilyen utoljára, hogy bőven karácsony előtt ez a nagy munka megvolt! Arról nem is beszélve, hogy jövő héten neki se állnék, annak függvényében, hogy milyen időt jósolnak…

Aztán szerdán nyílt nap volt Tomáéknál, majd rakok fel képeket, nagyon aranyos volt az egész, ügyes is volt, szóval jól telt a délelőtt, bár érdekes, hogy mennyire megviseli őket, ha felborul a menetrend, most ugye jó irányba billent, hiszen ott voltak a szülők szinte teljes létszámban, de nem Toma volt az egyetlen, akinek nehéz volt, nyilván az elválás, de olyan kis ügyesen tartotta magát, viszont az egyik kislány nagyon sírt és kiborult, kapaszkodott az anyukájába, jaj, annyira sajnáltam őket, tudom milyen nehéz lehet, bár ilyen nekünk soha nem volt, de nekem már a pityergésbe is belesajdul a szívem, hát még ebbe… Utána Vajk anyukája elvitt a szerelőhöz és hazahoztam a kocsimat, boldog voltam, hogy végre visszakaptam 🙂 , és mindjárt valahogy több időm is lett, bár hozzáteszem bármeddig sétálgatnék a Duna-partunkon hazafelé, mondjuk esőben, szélben, fagyban lehet nem lennék olyan lelkes 🙂 !

Csütörtökön Máté itthon maradt az első két órában, ami elmaradt nekik, úgyhogy én vittem suliba 9 után, nagyon boldog is volt, ezért csak fél 9-kor kelt fel aznap 🙂 . Aztán visszafelé, ha már kész lett a kocsim le is mostam kívülről, utána meg célba vettem a bevásárlóközpontot, mivel a jövő heti tél megijesztett és rájöttem, hogy múltkor sem sikerült olyan télikabátot vennem, amit szerettem volna, így most gondoltam nem is jövök haza szerzemények nélkül! Találtam is magamnak két cipőt és dzsekit is, szóval teljes siker volt minden, hazaérve még főztem, a felső szintet takarítottam. Aztán pénteken csak a délelőttöm volt, egytől mentünk Nórihoz Tomával a beszélgetésre, úgy látja, hogy sokat fejlődött Toma, én is ezen a véleményen vagyok egyébként, de még megyünk egy ideig szerintem, csak, hogy biztosak legyünk a dolgunkban…

Ez a hét most nagyjából eseménytelenül telt a sulikban is, mondjuk abból a szempontból nem, hogy Toma hol lelkes a többi fiúval, hol meg nem, valamelyik nap itthon húzódzkodott a lépcsőn – pedig mindig figyelmeztetjük, hogy ne ott “erősítsen” – és leesett majdnem a hátára, de csak azért nem, mert a kezével kitámasztott, a csuklója bánta, mert az fájt egy napig, persze a jobb kezén. Aztán pénteken, amikor jöttünk el Nóritól, társasházba járunk, ahol belül egy kapcsolóval kell megnyomni, hogy nyíljon az ajtó, ezt csinálom én, Toma meg előre megy és nyitja a kaput, mert már jártunk úgy, hogy beragadtunk, alig tudtunk kijönni 🙂 . Viszont tegnap nem láttam hogyan, de a kisujja (persze a jobb 🙂 ) Tomának vagy becsípődött vagy visszahajlott, csak azt tudom, amit ő mondott, mert nem láttam már sötétedett is sajnos, nagyon fájt neki, ma már jobb, de jól be van dagadva, gondolkozunk rajta, ha még jövő héten is ilyen “hurka jellegű” lesz az ujja, lehet megmutatom egy orvosnak, mindig van valami… Még szerencse, hogy Máté viszonylagos nyugalomban van most már – csak el ne kiabáljam – ha sikerül felébreszteni reggel, teljesen üzembiztosan lenyomja a napot 🙂 .

Ez a hét is elillant, mint ahogy az ábra mutatja, nem tudom mi lesz így karácsonyig, gondolom az advent is elrobog, meg a szenteste meg minden, aztán egyszer csak pikk-pakk január lesz, na jó, azért még ott nem tartunk 🙂 …