Semmi különös…

Valahogy ez a hétvége is elszaladt, ráadásul úgy tűnhet, hogy nem történt semmi, mert sok dolog tényleg nem volt most éppen, ettől függetlenül mindkét napunk csontra elment, mintha nem is lett volna 🙂 … Az őszi szünet óta olyan leeresztett érzésem van belül, ami azt jelenti, hogy ötletem az mindig van, több is, hogy mit csináljunk hétvégén, de aztán egyikhez sincs igazán kedvem és nem csak nekem, a többieknek sem… Meg az is lehet, hogy kell egy kis pihenés magunknak – főleg az advent-karácsony előtt – mert eddig mindig mozgásban voltunk általában és valahogy az iskolakezdés sem vágta el igazán a programok sorát, pedig lévén, mindkét fiú újat kezdett alapon én erre számítottam 🙂 …

Arról nem is szólva, hogy például vasárnap mozi helyett kifejezetten azt éreztem, hogy inkább nyugi kell, pedig olyan nagy tanulnivalóink nem voltak, de azért most már Tomáék összeolvasnak abból a pár betűből (á, m, l, z) kisebb értelmes vagy értelmetlen szavakat és tollbamondanak 🙂 (!), (már tisztára elfelejtettem, hogy milyen gyorsan megy ez 🙂 ), le kell írni amit mond a tanító néni vagy ki kell rakni a betűsínbe, mi most ezzel “játszogattunk” délután 🙂 , ügyes volt, már a hosszú ejtésre is figyel, mint pl. áll, bár néha meg kimarad az á mondjuk a lázból, de egész jól haladunk 🙂 , viszont soha sem gondoltam volna, mennyire jól el lehet bíbelődni azzal, hogy értelmes vagy legalább kiejthető szavakat kreáljunk ennyi betűből 🙂 …

Aztán, ha már így visszafelé haladunk az időben még mindig tegnap, Máténak besegítettem a “véleményemmel”, amit töriből írt az athéni demokráciáról és még egyet a görög istenekről és arra jutottunk, hogy egyeseknek vissza kéne menni az időben oda az ókorba egy kis tréningre, lenne mit tanulni tőlük 🙂 … Persze volt főzés, mosás, takarítás, meg Sztárban sztár és X-faktor nézés.

A szombat volt a mozgalmasabb, miután reggel kávézás közben kitaláltuk Apával és az még csak hagyján, hogy kitaláltuk, egyet is értettünk abban, hogy milyen legyen – majd egyszer – az átépítés az előkertben, zárt garázs tervünknél, a házhoz épített új előszobával – a mostani kicsi és nem jól funkcionál – szóval ilyen sem nagyon volt még, hogy a reggeli kávénál viszonylag simán, hajtépés és vita nélkül, spontán módon dűlőre jutottunk 🙂 , kezdek aggódni magunkért 🙂 . Mi sem bizonyítja jobban ezt, hogy amikor felébredt Máté, olyan dél tájékában és meglátta a vázlatos rajzot, amit a Családfő kreált és megtudva, hogy mi az és mi nagy egyetértésben tervezzük az átalakítást, megkérdezte, hogy tényleg nem vitatkoztunk-e – neki mindegy lett volna, ha alszik, csak az ágya maradjon a helyén –  és megtudta, hogy egyet is értettünk, na akkor csak annyit javasolt, hogy minél előbb, lehetőleg még karácsony előtt álljunk neki a munkálatoknak, mielőtt még esetleg egyikünk meggondolja magát 🙂 … Hát, ilyen vesébe látóan lényeglátóak és mindent jobban tudók ezek a kamaszok 🙂 … Na, mondjuk, hogy lesz-e egyszerre mindenre tavasz környékén pénzünk, az más kérdés 🙂 …

Na, mindezek koronázásaként, délután hármasban Toma, Apa és én vásárolni mentünk. Két kocsival, mert lecseréltettük a téli gumit az autókon, a gumistól az én kocsimmal mentünk tovább, de sietnünk kellett vissza, mert kiderült, 1 óra múlva lecserélik az enyémet is, ha visszaérünk. Így aztán csak a Bauhausig mentünk első körben, ugyanis ereszt a konyhai csapunk és ott látott a Családfő ilyen csapot a neten, mert ez olyan bézs színű mosogató, hozzá illő csapteleppel, csak az árnyalat nem mindegy, mert abból több is van és az évek alatt, ami elszállt mióta fel lett szerelve, persze gőzünk sincs melyik is kellene. Hát, kiderítettük, bár kicsit nehéz volt, mert kiderült, hogy a neten fent van, de az üzletben egy darab sincs, nem árulják, nem is tudják miért van fent az oldalukon, pár bemutató darab ugyan volt a kiállított darabok között, de mivel csak úgy 8 féle színben, nem lehetett tudni, a miénk közte van-e. Közte volt, mint alaposan megnéztem, a világos, bézs árnyalaton belül ez a Jázmin szín, mondjuk megvenni ott nem tudjuk, de legalább most már máshonnan megrendelhetjük. Azért a szünetkitöltőkben, bár egyáltlán nem a zuhanykabinok miatt mentünk, egyesek jól elszórakoztak és többet is kipróbáltak, kifejezetten lakberendezői alkata van ezeknek az egyeseknek, mindenre kíváncsian 🙂 :

Nem gondoltuk volna, de ezzel el is ment az egy óra, úgyhogy visszamentünk a gumishoz, Toma örömére, aki végignézte mindkét gumicserét 🙂 és tegnapra kiderítette, hogy ő akár gumicserés vagy autószerelő is lehetne a jövőben, bár ez nem meglepő 🙂 …

Aztán Toma legnagyobb örömére elmentünk a kedvenc helyére a Tescóba vásárolni, azért ez a kedvence, mert a gyors, ám de nem olcsó vásárlás után ő ezzel múlatja általában ott az időt 🙂 :

Hát mondom, hogy ilyen gyors volt ez a hétvége, a hétfő reggel meg mindig rohanás a két tornazsák, két uzsonnás doboz telepakolása után, és ráadásul úgy rákészültünk a reggelre, mindenkinek vastag kabát, cipő járt, mintha minimum Szibériába készültünk volna, aztán meglepődve éreztük, hogy nincs is olyan hideg, bár a havas eső rendületlenül esett 🙂 … Nem szokott lehangolni a borús, hideg, akár az ilyen késő őszi idő sem, de most valahogy nem örülök neki, inkább kérném vissza az egy héttel ezelőtti, “vén asszonyok nyara” jellegű időt… Bár, igaz, ami igaz, mindennek megvan a jó oldala, most legalább nem akarok állandóan kint lenni és nem jár azon az eszem, hogy hová kellene még eljutni az “utolsó” gyönyörű őszi napokon, mert ilyen gondom, úgy február-márciusig biztos nem lesz és legalábbis reményeim szerint megugrik a benti, lakásban végzendő nagytakarításaimnak is a hatékonysága 🙂 …