Amennyire “féltem” ettől a nyálkás, sötét, novemberi időtől, annyira jól alkalmazkodtam hozzá, legalábbis ezt veszem észre magamon. Na nem, mintha nem örülnék és várnám vissza azt a szép időt, ami eddig volt itt még múlt héten is ilyenkor, mert éghajlat szempontjából azt hiszem én nagyon eltévedve születtem, nekem az a mediterrán rész lenne szerintem a megfelelő, bár az is igaz, hogy az őszt és a tavaszt is szeretem, de nálam mindent visz a nyár, a telet meg megmondom őszintén nem kedvelem túlzottan, és csak azért várom a havat, mert Toma nagyon szeretne szánkózni, hóembert építeni és minden hasonlót, amit a hóval lehet kezdeni, de ha ezt kipipálnánk, tőlem már rögtön jöhetne a tavasz is (ha a nyár nem jöhet egyből 🙂 ). Na, de visszatérve az eredeti gondolatomhoz, szóval egész jól viselem a tél beköszöntét, meggyújtom, még napközben is itthon a mécseseket, felkapcsolom az állólámpát és tegnap beüzemeltem az adventi girlandokon az égősort, amit még múlt évben vettem a Pepcóban és a már meglévő girlandjainkra tekertem rá, most is remekül világít itt a konyha-nappali között és a lépcsőn, szóval már most van egy kis adventi feeling itthon 🙂 .
Aztán belevetettem magam a rendrakásba, most éppen a játszószobát vettem célba, hihetetlen, hogy mi halmozódik fel egy év alatt, most már hagyománnyá válik, hogy minden évben így november tájékán kiszanálom az elnyűtt játékokat és főleg kacatokat. Ez azért is válik be nagyon, mert egyrészt kihúzom a november méregfogát, legalábbis ami rám nehezedik ilyenkor, mert rendszerint annyira lefoglalom magam ezzel és a többi rendrakással, hogy hamar elillan a november, sőt még általában rövidnek is bizonyul, mint most is és pikk-pakk december lesz, amit már nagyon szeretek 🙂 , másrészt ilyenkor pont jó idő ez ahhoz, hogy a már túlnőtt játékokat adományozzuk, tavaly előtt a cipősdoboz akcióhoz vittük Tomával a megunt, de még nagyon is jó puzzlet, kártyát, társast, satöbbit. Most idén a suliban szerveznek központi gyűjtést a rászorulóknak, úgyhogy megbeszéltük Tomával, hogy oda viszünk legalább két doboznyit, ezen kívül elképzelhető, hogy a Mikulásgyárba megy a többi játék, ott még úgysem volt soha Toma, szóval a kellemeset összekötjük a hasznossal. A suliba jövő csütörtökig kell leadni a cuccokat, így pont időben vagyunk.
Innentől beindul az ünnepi készülődés úgy érzem, nagyon rá kéne állni, mert semmi ajándék ötletem nincs senkinek 🙂 . Úgy néz ki, hogy Kati mama idén nálunk karácsonyozik, másnap szerintem Apuci húgával és a párjával jövünk össze, 26-án pedig a szokások találkozó idén sem marad el az unokatesómékkal, valószínűleg nálunk lesz ráadásul – pedig a nyári haláleset igencsak megtépázott szerintem mindenkit – de pont ezért nem lehet most azt hiszem ezt az egészet elengedni, sőt, inkább erősíteni kell…
A programjaink így már megvannak, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy fullon vagyunk már előre is. Ezen kívül nagy meglepetésemre a suliban nem lesz karácsonyi műsor a gyerekek részéről, amit nem is tudom, hogy bánok-e, szerintem is sokkal meghittebb nekik nyilván szűkebb körben, de Máééknál még 4 évig volt és valahogy úgy érzem elvesznek tőlünk valamit, de nincs is mit ezen mit gondolkozni, állítólag ez inkább ilyen központi döntés a suliban, mert volt olyan alsós osztály ahol tartottak, volt ahol nem, ezért született ez a megállapodás. Viszont jön ugye a Mikulás itthonra is, meg hát a suliba is, aminek a kivitelezője mint szmk-ás én leszek 🙂 , aztán lesz adventi vásár is az iskolában, amire meg valamit itthon kellene gyártani, és még nem is tudom mit… Meg persze jön hozzánk december 1-től az Angyalka minden nap az adventi naptárba, amire az ötleteim nagyjából vannak, de fel kéne mérnem mi van itthon és mit kell beszerezni hozzá…
Aztán plusz elemként úgy néz ki bejön a programok közé a betlehemezés. Toma hittanra jár, ami külön történet nálunk, mert igazából mi nem vagyunk vallásosak, de az erkölcstan órát én nem tudom befogadni, mert ilyen az én fogalmaim között nincs, ezt inkább nem is minősíteném, mert ezt nem is tudom, hogy lehet komolyan gondolni, hogy tanítani lehet… Mindentől függetlenül ez még ötödikes korában jött be Máté idejében, egy évig erkölcstanra járt, mert az osztályból két-három gyerek ment csak hittanra és Máté nagyon tiltakozott ellene, így aztán erkölcstanon maradtunk. De amikor feleltek és dogát írtak belőle, sőt leckéjük is volt rendszeresen, már ő sem akart ott maradni, sőt ő kérte, hogy váltsunk 🙂 , így szépen mi hatodiktól átnyergeltünk a hittanra, amit imádott, mert a nyugalom szigete volt 🙂 , ráadásul szerintem ha lehet választani, ez az ideálisabb, még ha nem is vallásos valaki, hiszen a Biblia ismerete az általános műveltség része.
Ettől függetlenül Tománál meg év elején úgy voltam, hogy maradjon csak erkölcstanon, mert annyi új volt neki, gondoltam, hogy nem örülne egyáltalán annak, ha még egy új tanárral, új helyre ismeretlen gyerekekkel kellene járni, gondoltam ráérünk erre majd másodiktól is, mivel Erika néni pont jó lesz neki, mert ő tanította régen az erkölcstant. Igen ám, de már nem ő tanítja, sőt, egy olyan tanító néni az alsóból, aki igencsak nem szimpatikus, így amikor én ezt megtudtam, vad vágtában átkértem Tomát hittanra – szerencsére engedélyezték is 🙂 – így aztán két-három hét elteltével ő is a hittanon kötött ki, amit egyébként nagyon szeret 🙂 . Szóval a tolltartójában találtam tegnap egy nyomtatott üzenetet, hogy ha van kedve hozzá a gyerkőcnek, akkor lehet nyugodtan jelentkezni betlehemezni, most szombaton van az első próba, karácsony délután pedig maga az előadás a templomban. Nem gondoltam, hogy lesz kedve Tomának, de volt 🙂 , mondjuk majd kiderül a gyakorlatban, hogy ki is tart-e ez a kedv, de úgy néz ki szombaton megnézzük azt a próbát, aztán majd meglátjuk 🙂 …
Nos, hát ilyenekben “utazom”, gondolkodom mostanság, tél lett és van…